Csepcsányi Éva
Az „anya–apa-egy-két gyerek” mikrocsaládok korában sokan ismerhetik azt a kisgyerekkorból megmaradt szorongást, mely a villanyoltás után menetrendszerűen következett. A panellakás nagyszobájában anya, és jobb esetben apa alszik az egyéves kistesóval, a „nagy” pedig külön, a kisszobában. A függöny elhúzva, a lámpa lekapcsolva: és a szülők mit sem sejtenek a rémekről, melyek ilyenkor „bújnak elő” a kis szoba minden sarkából:
„a párna és a lepedő / érintkezéséből keletkezik / vékony porréteg és / lakáspenész hívja elő / nyirkos helyeken a kihullott / fogakból font láncot védelmül / a folyamatos szél ellen a foglánc / tartja meg a súlyát”(Az ágy alattiak II.)
Tóth Kinga Zsúr című kötetének mondókái efféle érzéseket, tapasztalatokat, traumákat beszéltetnek ki a lírai énnel, aki egy kisgyerek perspektívájából, de egy felnőtt tudatosságával szemléli a világot:
„apa ujjal mutat a legtöbbet használt / anya trágár ha felemelem / a tesóm lány férjhez megy / az öcsém jól táplált / a legnagyobb üres ő a tabu / nincs közös töve velünk / és nem beszél rólunk ő sem” (Ujjcsalád)
A kötet alcíme, a más mondókák nem is próbál félrevezetni: mondókák, versikék ugyan a Zsúrban található írások, de némiképp mások, mint a megszokott, klasszikus mondókák. Bár sok helyütt élnek az ezekre a versikékre jellemző virágnyelvvel, de eltérnek is attól, modernebbek, szókimondóbbak, és többet sejtetőek.
Régen, akár a népdalok, balladák esetében, az emberek a mondókákban is a hétköznapi fájdalmaikat, a szerelmet, a halált, a születést, az életet és annak misztériumát mondták el, szedték rímes, könnyen megjegyezhető sorokba.
A Zsúr művei maiak, és aktuális problémákra reflektálnak: széthullott család, válás, az apa hiánya vagy alkoholizmusa, molesztálás, a kortárs gyerekek kiközösítő magatartása és a magányból fakadó szorongás:
„három része van a gyomrának / a legnagyobban terített ott eszik / a medve krumplit meg fejes salátát / van hozzá abból nyílik egy / kamra ott a legkisebb alszik / egy emeletes ágyon / alattuk a könyvtárban színes / kifestők ott lehet festeni / erről beszélnek az osztályteremben / a falak pedig lassan csorognak” (Erről beszélnek)
Magába vonzza az olvasót Tóth Kinga kötete, annál is inkább, mivel a számozott versekhez rendelt illusztrációk – melyek szintén a szerző munkái – „gyerekrajzok”, és szorosan kapcsolódnak a szövegekhez. Néhol egyenesen úgy tűnik, a képet magyarázza, elemzi a mellette olvasható versike. A mondókák légköre nyomasztó, feszült, vibrál a mögöttes fájdalmaktól, ki nem mondott titkoktól és szenvedésektől.
A kötetcím csak tovább fokozza ezt, hiszen a zsúr általában olyan esemény, ahol a gyerekek önfeledten szórakoznak. A felnőtt szemszögéből persze, aki nem lát bele a gyermeki mikrovilág törvényeibe, és hatalmi rendszerébe, és abba a szorongásba, mely egy-egy gyerek hallgatása mögött rejtőzik.
A Zsúr egyszerre felhívás, jel és elgondolkodtató kötet egy olyan világban, egy olyan világról, mely hol az agyonhallgatással, hol a túlbeszéléssel őriz és véd egyes tabukat.
Tóth Kinga: Zsúr. Prae, 2013.
