Limpár Ildikó
Száműzött mítoszaink
Átok sújtja Magyarországon az igazán jó képregényeket. Félbe maradt Gaiman Sandman-sorozatának magyar nyelvű kiadása, és csak reménykedem abban, hogy nem végleges a leállás a negyedik rész kiadását követően. Aztán véletlenszerűen akadtam rá Bill Willingham Fabulák-sorozatának első részére, amely a Képes Kiadó gondozásában látott napvilágot – és látom, 2008-as a magyarországi megjelenés, de az első részt egyelőre nem követte magyar nyelvű folytatás. Pedig a Fabulák olyan ötletes koncepcióval bír, hogy aki kedveli Gaiman posztmodern játékosságát, és a mítoszok újragondolását, az élvezettel lapozgatja ezt a történetet is.
Az alapötlet rengeteg lehetőséget rejt magában, és úgy hallom, igen erős sorozattá nőtte ki magát az a történet, amelynek alapját az általunk oly jól ismert mesevilág képezi – persze korántsem a megszokott módon. Az ismerős mesealakok – vagyis a fabulák – új kontextusban és megújult karakterrel jelentkeznek. Miután mesevilágaikból kiűzte őket Ellenlábas, kénytelenek a mi világunkban berendezkedni. (Egy kis fricska az emberiség felé: a mű szerint ez az egyetlen világ, ami annyira érdektelen, hogy baromira nem érdekli Ellenlábast...) Az emberi alakkal rendelkező mesefigurák New York környékén alkotnak titkos közösséget, belesimulnak világunk realitásába, ugyanakkor az emberektől szeparáltan intézik ügyeiket. Van saját polgármesterük és alpolgármesterük, és megvannak a saját ügyes-bajos dolgaik, amelyeket nem kötnek az emberi közösség orrára. Ha zűr van, azt elintézik maguk közt – és naná, hogy zűr akad bőven…
A sorozat kezdőkötete egy bűncselekmény köré épül, s ennek megfelelően két karakter kerül fókuszba: Hó Fehérke, a feltételezett áldozat testvére, s egyben keménykezű alpolgármester, és Ordas, a farkas, aki emberbőrbe bújva nyomoz az elkövetők után. Klasszikus bevezető részről van szó, ezért a hangsúly nem igazából a bűncselekményen van, hanem a világépítésen. Az, hogy mi történt Rózsa Piros lakásában, amelyet két Tarantino-filmre elegendő vér borít, sokkal kevésbé érdekes, mint az, hogy milyen meseszereplők tették át a bázisukat a mi világunkba, és most milyen életet élnek. Az, hogy ki a tettes, kevésbé mozgatja meg a fantáziánkat, mint Ordas karaktere, aki biztosítja a noir-os nyomozós hangulatot, némi Columbo-utánérzéssel.
Amit kínál az opusz: némi izgalom (valljuk be: nem rágtuk le tövig a körmünket), ám annál több megmosolyogtató részlet régi ismerőseink újragondolt életéből, melyből nem hiányzik az ármány és a szerelem (szex) sem. (Illetve, van, akinek ez utóbbi nagyon is hiányzik – Pinokkio, például, igencsak nehezményezi, hogy örök életre kisfiútestbe szorult, s így kilátása sincs szexuális élete felvirágoztatására...) Felvillan a kibontásra váró, elfojtott vonzalom is Ordas és Hó Fehérke közt, és megismerkedünk annyi meseszereplővel, ami már sejteti: van itt bőven anyag, részről részre lehet majd turkálgatni a szépségek és szörnyetegek magánéletében, titkaiban.
A képregényt különleges megoldásként egy novella egészíti ki: miután lezárult Meseváros első (nyomtatásban is megjelent) nyomozása, megismerkedhetünk a kezdetekkel. Míg a képregényben elszórtan kapjuk az információt a száműzetésről és annak következményeiről – nagyon ügyes, profi megoldásokkal, igazán élvezetes módon –, Willingham Farkas a kamrában című elbeszélése elénk tárja Ordas és Hó Fehérke, valamint húga találkozását, s egyben magyarázatot ad arra, miként lehetséges az, hogy Ordas – ellentétben a többi, állat és szörny alakban létező meseszereplőkkel – emberi testben képes szolgálni a mesetársadalmat.
Mítoszteremtés, nyomozás és humor kombinációját egészíti ki egy képregénynél mindig fontos vizuális világ. Sokan dicsérik Lan Medina munkáját, de itt halkan megjegyzem, hogy engem különösebben nem nyűgözött le ez az eléggé egyen-amerikai képregényvilág. Ezzel együtt a külcsín itt is megállja a helyét, így jó szívvel ajánlom a kötetet a felnőtt mesék kedvelőinek. Olvassuk a Fabulákat – ne hagyjuk, hogy e mára már lassan legendásnak számító sorozat örök száműzetésbe kényszerüljön itt a hazai könyvpiacon.
Bill Willingham: Fabulák: Legendák száműzetésben. Ford. Bárány Ferenc. Képes Kiadó, 2008.
