Olvasónapló

 terey moll

 

Toroczkay András

 

Besztof

 

A borítón egy a Miami Vice-ból exportált sportkupéban két fiatal természetellenes, reflektor-naplementében. A háttérben elmosódott, óriási sirály sziluettje. (A kép Boczkó Tamás egy táncelőadáson készült képének felhasználásával készült.) A cím a kocsi körül/a kocsiban az álompárral suhan, mintha filmfőcím volna. A szó maga viszont újabb kanyart ad az értelmezésnek.  

A moll mindig a Hold, ha a dúr a Nap. A moll a szomorkás, ha a vidám a dúr. A moll mindig a depresszió, ha a dúr az optimizmus. Még mindig elég popos ez így, önmagában. De félreérthetetlenül érezzük a neurotikus gúnyt benne.

Aztán eszünkbe jut a móló szó is a mollról. Egy európai tengerparti városban üdülni, egy szétcsapott éjszaka után, a víznyaldosta mólón hallgatni az autórádión Beethovent (c-mollban), egy éjszakai rádióadást – és közben szerelemről, európaiságról, európai kultúráról és vidéki kisebbrendűségi komplexusról, dacos-szomorú gőgről elmélkedni félrészegen, kissé nevetségesen, de tűéles tudattal.

Semmi különöset nem csinál ez a könyv. Más is észrevette már, hogy minden elmúlik, másnak is problémát okozott az emberiség kilátásain tűnődés, más is siratott már volt szerelmet, és a magyar balsorsról is születtek már versek magyar költőtől. Még csak az eszközök sem valami markánsan újak. Összejátszatni két síkot: régit és újat, két stílusregisztert: komolyat és komolytalant, csodálni valami szánalomra méltót és lefokozni valami szentséget, mondjuk, a testiség (betegség) hangsúlyozásával, mindezek nem itt debütáló találmányok. A klasszikus műveltség és a popkultúra ironikus egymás mellé helyezését is láttuk máshol, felelősségteljes pozíciókban felelőtlen emberek is akadnak más művekben, tudunk világhódító életkedvvel áldott és mégis tengermély szomorúsággal megvert alkotókról, figurákról. Nincs új a nap alatt.

Martin Scorsese legutóbbi filmje, A Wall Street farkasa ugorhat be nekünk. Ahhoz a filmhez hasonlót Scorsese is készített pályája során jó párat. A film kapcsán valamelyik újság fel is idézte az idős mester talán legelső rövidfilmjét, amit még az Aljas utcák előtt készített. A leleményes újságíró egymás mellé rakta az ötven évvel ezelőtti nagymenőről készített tanulmányát és a legfrissebb munkát. Szinte képsorról képsorra megegyezett. A szemöldököt ugyanaz foglalkoztatta akkor is, most is. Ugyanaz a mánia. Ugyanaz a világnézet.

„Az ötödiken áll cigarettázva az erkélyén, / Masszírozza öreg mogyoróit a Sátán.” – kezdi az Azúrországban estefelé című versét Térey. Hogy utána is hasonló dinamikával, hasonlóan megnyerő amplitúdóval működtesse: „»Nulláim, millióm, szerelmi vagyonom!« / Megnézi az okostelefonján / A sporthíreket: »Befutóim, befutóim!«” A mitikus, vagy vallási figura egy hétköznapi közegben – ez a recept és működik. A cigarettázás az erkélyen a címmel együtt elegáns kezdés, az öreg mogyorók masszírozásának emlegetése kajánul profán. A nullák, milliók, szerelmi vagyonoknál a vers színpadiaskodásával nevetséges, az okostelefonon megjelenő sporthír is ellentétet (vagyis feszültséget) gerjeszt. Egyrészt megint csak profanizál (avítt versbeszéd és mai korra jellemző tárgyak), másfelől azért is vicces, mivel ez az antropomorf, hétköznapi Sátán az okostelefonján valami olyasvalamit tesz, amihez általában nem az intellektust kapcsoljuk. Ezáltal egyébként a kötet egyik fő mondanivalója is beúszik a képbe, mégpedig az európai klasszikus kultúra, életmód hanyatlása. És ennek a hanyatlásnak távolságtartó szemlélése.

Egy olyan világról beszél Térey, ahol például van ciripelés nyáréjszaka, ahogy mindig is volt, de már elektromos, a befutókat pedig, amik akár lovak is lehetnének, vagy agarak, ugyanúgy nézi az ember, mint egykor, de már egy monitoron keresztül, nem a lóversenypályán. Bizonyos szempontból mindegy a különbség. A versben egyébként feltűnnek még „orosz hercegnők”, akik „kitűnő toalettben” sétálnak. A Sátánnak, mint egy előkelő nemes úrnak pár évtizeddel, századdal korábban, ugyanúgy vissza lehet vonulni a saját birodalmába, mint egykor, vagyis bizonyos szempontból nem változott semmi. De ez a birodalom már virtuális birodalom is, offshore-birodalom.

A Sátán egyébként megjelenik Térey A jelenés című kafkai víziójában is. Itt egy nénike képében, aki egy kastélyszállóban kíván eltölteni pár napot. „Hozzám hajolt. Lehelete kénes volt, a pupillája / Óriás, obszcidián-fekete. Ruhája rendes. Ő maga / Tetőtől talpig gyanús. Azt hitte, szálloda, / Úgy tudta, itt intenzív kényeztetés folyik.” Az öregasszony nyomasztó alakjában egyszerre érezzük a romlást, egy korszak és az egyes ember romlását, valamint undort és sóvárgást, elismerést és kritikát egy kultúra, egy világnézet, egy berendezkedés iránt.  

Térey a Mollba, ebbe a százhúszoldalnyi szövegbe a lehető legtöbbet igyekszik belepréselni. Ez általában kompenzálás szokott lenni, nála nem. Téreynek a látótere széles: a görög kultúra, Biblia, Shakespeare kora, klasszikus zene, popkultúra (a Depeche Mode-tól Huszka Jenőig), meg a magyar vidék, a szegények, a főváros, a milliomosok, századforduló, a kommunizmus, aztán az emberiség előtti és utáni Föld. Éppannyira fesztelenül beszél Amerikáról, Ázsiáról, Európáról egy-egy téma kapcsán, mint ahogy Mohácsról. Mert mindig az emberről, és vele összefüggésben a romlásról (konkrét és elvont értelmében), a hanyatlásról, a be nem gyógyult sebekről, sérelmekről, a sebezhetőségről, a gőgösségben kicsinységről, büszkeségben törékenységről beszél. „Próbálják meg nem történtté tenni / A tévesztéseiket. Daliás magyarok.” (Köztisztaság tér) Vagy máshol: „Akiknek mégsem sikerül soha semmi. / Fölmagasodnak a szélen, sértetten.” (A sértettek)

A vigasztalhatatlan ciklus kilóg a koncepcióból, a kötet szövete az egyébként furcsamód önmagában többnyire közepesen, ritkán nem, de néha jól működő kisprózánál meglazul. Tucatnyi gondosan megmunkált, de néha téma, tét nélküli Örkény-utánérzés ez a ciklus.

Ezt leszámítva a Moll valódi besztof új dalokból: ott a felütés, A James Ensor szponzora voltam, amely globális távokat képes befogni („Te is elsülsz majd, amikor / A táncban két szétváló test és lélek, / Mint két Korea, újra egyesül”), az Akna négy sorának jelentőségteljessége („Alászállni az aknába, »Szívem aknájába« ezúttal. / Vízteleníteni, téliesíteni. / Elhagyni a telket.”), vagy a bihari életérzést leíró, magyar vidéket komolyan vevő trilógia (Szeretetlen Margit, Az összes kijelölése, Nyugat-Bihar), vagy a Kyle Minogue-klip forgatási helyszínének bejárását megidéző, múlandóságról, romlékonyságról szóló szomorú Lassúság.

Nem folytatom.

 

Térey János: Moll, Libri, 2013, 140 oldal, 2490 Ft.

 


 

Főoldal

 

2014. július 04.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png