Buda Ferenc költő és Rózsás János író, történész állami kitüntetése
Schmitt Pál köztársasági elnök átadta a legmagasabb állami kitüntetéseket pénteken a Parlamentben. Augusztus 20. alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét Horváth János parlamenti képviselő, az Országgyűlés korelnöke kapta az amerikai magyar emigrációban végzett tevékenységéért és a magyar parlamentarizmus legjobb hagyományainak megőrzéséért.
Az államfő ünnepi beszédében úgy fogalmazott: a népből csakis úgy lehet nemzet, ha sokan vannak, akik egyet gondolnak és egyet akarnak, az állami kitüntetések pedig annak bizonyítékai, hogy léteznek ilyen emberek. Mint mondta, a kitüntetetteket legkevésbé sem a díjak elnyerése mozgatja, hanem a saját hivatásukban törekszenek a legtöbbre, így egyéni sikerükkel az „egész közösség kovászává" válnak.
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést Csáky Pál szlovákiai magyar politikus, a Magyar Koalíció Pártja volt elnöke, volt miniszterelnök-helyettes, Kopátsy Sándor, a közgazdaságtudomány doktora, Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész, Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész és Szilágyi János György Kossuth-díjas művészettörténész kapta.
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozata) Albert Flórián labdarúgó, Arató Péter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, Bodor Miklós, az MTA külső tagja, Buda Ferenc Kossuth-díjas költő, műfordító, Fodor György teológus, Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, Horváth József Széchenyi-díjas növényvirológus, Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság bírája, Nánási László címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész, Patkó Gyula, a műszaki tudományok kandidátusa, Préda István, az orvostudomány doktora, Rózsás János író, történész, Szépfalusy Péter Széchenyi-díjas fizikus, Szinte Gábor festőművész, Tar Pál volt nagykövet, Török József egyháztörténész, Uhrik Teodóra Kossuth-díjas táncművész, valamint Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnöke kapta.
Schmitt Pál a kitüntetést posztumusz adományozta Domonkos Istvánnak, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőjének, Romics László Széchenyi-díjas belgyógyásznak és Töttös Pálnak, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Tolna megyei szervezete elnökének.
Az elismerések átadásánál jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is.
Rózsás János író, történész: „meglepetésként ért a kitüntetés"
Meglepetésként érte Rózsás János írót, Gulag-kutatót, hogy a szovjet kényszermunkatáborok szörnyűségeinek kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést pénteken a Parlamentben.
A gyakran „magyar Szolzsenyicinnek" is nevezett író felidézte: tíz évvel ezelőtt kapta meg az érdemrend lovagkeresztjét, ezért nagyon meglepődött, mikor értesült az újabb elismerésről, amelyre nem számított.
Rózsás János magát a magyar Gulag-foglyok krónikásának tartja, aki egész életét arra tette fel, hogy megörökítse az utókor számára a táborokba hurcoltak sokáig elhallgatott, letagadott sorsát. Első publikációinak megjelenésében Szolzsenyicinhez fűződő barátsága segítette a kutatót, aki az utóbbi huszonöt évben öt írását jelentette meg a témában, köztük a többször is kiadott GULAG-lexikont.
„Újabb köteten nem dolgozom, ehelyett az emlékirataim teljes formában való leközlését készítem elő. A Keserű ifjúság háromszor jelent meg különböző címeken, de anyagi okokból mindegyik kiadó megcsonkítva jelentette meg az emlékirataimat, amely eredetileg három kötetből - Ukrajna, Észak-Urál és Kazahsztán - állt volna" - árulta el.
Rózsás János szerint számos túlélő emlékirata még tudományos feldolgozásra vár. „Ezt a történészeknek meg is kellene tenniük, mert 700-800 ezer ember szenvedéséről van szó" - mondta, hozzátéve, hogy a legfrissebb kutatások szerint a német és a japán hadifoglyok után harmadik legnagyobb számban magyarok dolgoztak a Gulagon.
Rózsás János 1926. augusztus 6-án született Budapesten. 1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár volt. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta. Az volt a vád ellene, hogy önként harcolt a Szovjetunió ellen magyar leventeként. 1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Két évet töltött Ukrajnában, majd éveket az észak-uráli Szolikamszk erdeiben. Az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban dolgozta le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában; Alekszandr Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval ez utóbbi városban ismerkedett meg, három évet töltöttek együtt.
Rózsás Jánost 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta. A történész-író 1997 óta a Magyar Írószövetség tagja. Könyvei a rendszerváltozás előtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserű ifjúság, 1987-ben az Éltető reménység című műveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nővér, 2000-ben a GULAG-lexikon és 2005-ben a Leventesors. 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével, valamint a Zala megye díszpolgára címmel tüntették ki.
Buda Ferenc költő: „nem a díjakért dolgozik az ember"
„Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a díjat, hiszen az ember általában nem az elismerésekért dolgozik, hanem a munka szeretetéért, azért hogy használjon másoknak, amennyire csak lehetséges" - mondta Buda Ferenc költő, műfordító, akinek az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték oda.
A Kossuth-díjas költő a kitüntetés átadását megelőzően elmondta: sajnálja, hogy nem tudja pénteken átvenni az elismerést, amelyet önálló szellemiségű és poétikájú, nagy hatású, erkölcsi tartást, helytállást kifejező költészetéért és új területeket meghódító műfordítói munkássága, életműve elismeréseként kapott.
A költő-műfordító arról is beszélt, hogy jelenleg több könyvön is dolgozik. „Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg egy prózai kötetem a Holnap Kiadónál, most ennek folytatását írom" - fogalmazott, megemlítve, hogy a Világ, világom - Egy kéziratos könyv fejezeteiből című kötetben saját életének első szakaszáról írt. „Ebben 1955 nyaráig jutottam el, a második kötet egy sokkal izgalmasabb időszakról szól" - tette hozzá, kiemelve, nagy hangsúlyt kap majd az 1956-os forradalom és az azt követő időszak az önéletrajzi írásban.
„Persze a versek is készülnek, de azokat nem tudom olyan feladatszerűen írni, mint a prózát" - fogalmazott a költő.
Fordítói munkájáról elmondta, jelenleg egy ujgur népmesegyűjteményen dolgozik, de még nem tudja, mikor fog megjelenni. „Sajnos az ilyen jellegű könyvek nemcsak a fordító és a kiadó elszántságán múlnak, hanem a piszkos anyagiakon is" - tette hozzá, felidézve, hogy az 1970-es, 80-as években járt Közép-Ázsiában, akkor ismerkedett meg ujgur írókkal, költőkkel. „Könyvekkel, szótárakkal megrakodva tértem haza" - emlékezett.
Buda Ferenc 1936. november 3-án született Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakán 1955-ben kezdte tanulmányait. Csak 1968-ban kapott diplomát, mert 1957-ben néhány verse miatt elítélték, ezért 1958-tól segédmunkás, 1963-tól képesítés nélküli nevelő volt a Pest megyei Pusztavacson. 1965-től Kecskeméten általános iskolában tanított, 1971-től a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa, majd a Forrás szerkesztőségébe került, ahol 1986-tól a lap főmunkatársa. 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
Számos verseskötete jelent meg, s jelentős műfordítói tevékenysége is: többek között baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai ismeretesek. Varázsének (1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotások olvashatók. Kazah és kirgiz népmeséket válogatott és fordított, amelyek A láthatatlan tolvaj (1988) és A szürke héja (1988) című kötetekben jelentek meg. Ötvenedik születésnapján barátai és tisztelői megjelentették a Csönd, ének, csönd... című könyvet, melyben önálló kötetben még nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája is megtalálható.
Munkássága elismeréseként 1973-ban Radnóti Miklós-díjat és József Attila-díjat, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettet és Magyar Művészetért Díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1996-ban Literatúra-díjat, 1999-ben Déry Tibor-díjat, 2000-ben Balassi Bálint-emlékkardot és Kölcsey-díjat kapott. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki gazdag lírai költészetéért, a népköltészet és a modern líra hagyományait ötvöző formai megoldásaiért, műfordítói tevékenységéért. 2007-ben Artisjus-díjat kapott.
(Forrás: Új Könyvpiac - MTI)
