Szepesi Attila
Kópédalok
(részletek)
Szupra aggnő! Szökj fel kabla!
Hazajött férjed, tombj Kató!
A te szép palástodban,
Gombos sarudban, -
Haja, haja, virágom!
(Körmöcbányai táncszó, 1505.)
Asszonyok tükre
Anni mamó vénecske,
mégis többet bír az ágyon,
mint hat dévaj menyecske.
Éjfélt kondít az óra,
serteperte Sári szökken
égre-meredt karóra.
Bögyös Babó félrejár,
búbolója nyolcig bírja,
döfölődő vadszamár.
Cserfes Zsuzska marasztal,
bús kedvedben alád pördül,
bundás öle vigasztal.
Kankós Terus, virgonc Verus
bika-lesni párban jár -
ölük mint a kárbunkulus.
Náni napja vígan telik,
bárki űzi, nekifordul,
dús tompora domborodik.
Piri hált már száz bolonddal,
kislegénnyel, aszott vénnel,
löttyedt lőccsel, vasdoronggal...
Anni mamó vénecske,
mégis többet bír az ágyon,
mint hat dévaj menyecske.
Remete Péter
Remete Péter
nagy kópé,
farka, mint a
ménlóé.
Beszökken a
faluba,
támad szörnyű
galiba.
Durva daróc
fityeg rajta,
a lyányokat
űzi-hajtja:
faros Böskét,
bögyös Terit -
a harangot
félreverik.
Nagy szakálla
rezgő kapor,
szende szüzet
fűbe tipor.
Kisasszonyt dönt
kerevetre,
pórleánykát
puha gyepre.
Sikoltoz a
kántorné,
farkalja a
bősz kópé.
Bírja rőffel,
bírja szusszal:
minden lukba
belecsusszan.
A papnét is
megkergeti,
bokor alá
terelgeti.
Csupa sár lesz
hímzett blúza,
míg a kópé
nyársra húzza.
Kékszakáll
Casanova,
kékszakáll,
asszonyokkal
félrejár.
Szüzek róla
álmodoznak,
szotykák űzik
utca-hosszat.
Hét asszonyt
egyszerre bír e
roppant csődör -
nagy a híre.
Ajka vágytól
tűzpiros,
parókája
rizsporos.
Magát ugyan
veti-hányja,
nőttön nő a
legendája.
Mondják, ha karót
meresztget,
minden asszony
belereszket.
Mindnek viszket
a pinája,
Casanovát
megkínálja.
Nagy kan hírét
messze viszik,
holott farka
kókadozik.
Meghasad bár
szűzek vászna,
Casanova
rest a nászra.
Nagy hím volna
állítólag -
férfi-éket
búsan lógat.
Vérmes lovag?
Bősz dalia?
Nem kell néki
forró pina.
Farka nem tud
égre nyúlni,
megtanult rég
lekonyulni.
Fityeg félszeg,
kornyad veszteg,
prütykölődött
egykor bezzeg!
Hetykén többé
föl nem áll -
Casanova,
kékszakáll
nem bír többé
bibirkélni -
mégis sorra
elregéli
minden felsült
locska nő,
hogy micsoda
nagy kan ő.
Fáni néne fogadója
Fáni néne fogadója
sarkig ki van tárva,
zimmbele-zummbele,
nem apácazárda.
Szöszke lyányok laknak ott,
mellük kitakarják,
zimmbele-zummbele,
feketék meg barnák.
Mári kövér szotyka,
három a porontya,
zimmbele-zummbele,
bakját lovagolja.
Boroshordó Klára,
ne hengeredj rája,
zimmbele-zummbele,
szájába kívánja.
Fonnyadt és csunyuska
bicebóca Zsuzska,
zimmbele-zummbele,
cicerélni lusta.
Évi hasa domborodik,
huncut haja kunkorodik,
zimmbele-zummbele
lovagjának térde-rogyik.
Átabota Panna
cirmos macska-fajta,
zimmbele-zummbele,
lukát is nyalatja.
Ugrifüles Trézsi
lottyadt lőcsöd nézi,
zimmbele-zummbele,
doronggá igézi.
Lili farát rázza,
meg is megcifrázza,
zimmbele-zummbele,
bakját leigázza.
Nagyot kíván Julka,
mint a kocsi rúdja,
zimmbele-zummbele,
a parányit únja.
Dőre Dorka finnyás,
mindig csak egy, nincs más,
zimmbele-zummbele,
lába-köze bundás.
Pöttöm lyány a Borka,
ugrifüles bolha,
zimmbele-zummbele,
mindig kupakolna.
Hol úrinő, hol szolga
bokorugró Olga,
zimmbele-zummbele,
ficergés a dolga...
Ordas lyányok laknak ott,
szotykos bakamárik,
zimmbele-zummbele,
tőgyes Bözsik, Sárik.
Ahol zsibog, ahol viszket
lőccsel megvakarják,
zimmbele-zummbele,
mellük kitakarják.
Fáni néne fogadója
sarkig ki van tárva,
zimmbele-zummbele,
nem apácazárda.
Szegény Anakreon
Anakreon tatácska
lányok mesélik rólad,
a nyálad még kicsordul,
de farkad már lekókad.
Bár kacsingatni tudsz még
és hetykén fütyörészel,
kikapós asszonynépet
vidáman csöcsörészel.
A bársonypuha résbe
a nyelved még besiklik,
mégis,ha szoknya libben
és bársony öl kinyílik,
nincs fegyvered döfölni,
lefittyed csak konyultan,
nem meredez, mint egykor
hetyke legény-korodban.
Nyüszög pucér menyecske,
fara ring, szeme lángol,
hiába veti-hányja
magát a puha ágyon.
Rezgeti körtemellét
és vörös nyelvvel izgat -
pihés ölét kitárva
tettre hiába bíztat.
Időd bizony telőben
Anakreon tatácska,
nem mégy Vénusszal többé
hancúros víg csatába.
Locsi-fecsi leánykák
sandán mesélik rólad:
a nyálad még kicsordul,
de farkad már lekókad.
Megjelent a 2011/6-os Bárkában.
