Ilia Mihály

 

Besúgóim, akik barátaim is voltak

 

Györe Balázs könyvéről

 

          

        Györe Balázs könyvének címe nem az, amit ide felülre írtam, a pontos címe: „Barátaim, akik besúgóim is voltak”. Nem akarok a szavakkal játszani és tisztelem a szerzői címadást is, de az olvasó számára e könyv a besúgókról érdekes, nem a szerző barátairól. Ezért a hangsúly a besúgókra esik.

         Föltűnő, hogy a közvéleményben, sajtóban nagy port fölvert besúgó ügyek, történetek milyen lassan szivárognak be az irodalomba, a fikciós írásokba, a székelyudvarhelyi Lőrincz György regénye hosszú ideig majdnem az egyedüli volt, amely erről szólt.

         Györe Balázs könyve sem regény. Esszé, kommentár, dokumentum (főleg a „szervek” anyaga), néha beleképzeléses szöveg a besúgó barátok gondolkodásába, jelentések és írói kommentárok szövevénye, mindaz, ami az írót foglalkoztatja, amikor már tudja, hogy ezek a barátok voltak a besúgói.

        Jellemző, hogy mire figyel föl a figyelő hatalom: „Alapítók” néven irodalmi csoport alakul, folyóirat-kiadást tervezgetik. Az irodalmi életnek ez a természetes mozgása a hatalom részéről gyanút kelt, a kiválás, a különbözés ennek az ideológiának elképzelhetetlen jelenség, az irodalom, mint minden más szellemi megmozdulás rendőrségi üggyé válik. Hosszú lista készül a feladatokról, mely a fizikai megfigyelést, a lehallgatást, az akadályozást, az utánanyúlást, az útlevélmegvonást, az állásba kerülés megakadályozását, a magánélet kurkászását vonja maga után, és a fő feladat: a megfigyelt baráti köréből három-négy személyt beszervezni jelentőnek, akiket nem kis cinizmussal a belügyes a jelentéseiben „barátomnak” nevez. Persze ezek Györe Balázs barátai voltak, a Madách-kutató „Andics Gábor” (Andor Csaba), a fiatal művészek körében foglalkozása szerint is jól tájékozódó „Pécsi Zoltán” (Hábermann Gusztáv) és az író- és újságírótárs „Solymosi” (Csató Károly). A könyv nagyobbik része a legkülönösebb tehetségű irodalomtörténész, író Andor Csaba alakját (néha szavait) idézi meg, Györe gyötrődését a barátság ilyen megcsúfolásáról, a történet vele kapcsolatos megírásának lehetetlenségéről.(Az író és a „barát” szava is leíródik a könyvben: „megírlak”. Györe könyve ennek a jelentős kísérlete, Andor Csaba egyelőre – tudtommal – nem írta meg a maga részét ebből a történetből.)

A megfigyelések szövege, a besúgói jelentések anyaga itt sem különb, mint másutt, de van különös érdekessége annak, hogy az irodalmi ügyekről a korszakot jellemző mozzanatokat olvashatunk: nevek, törekvések, alkalmi csoportosulások.

És egy irodalomtörténetileg is érdekes anyag arról, hogyan zajlott le 1979. augusztus12-én a Budaörsi Művelődési Házban a Fölöspéldány estje a Punk disco-műsor, a Beatrice együttes közreműködésével és a képkiállítással. Az emlékezők felejtenek, ha csak nem írtak naplót, ezeknek az ellenzéki színezetű, neoavantgárd őszművészeti rendezvényeknek a leírása a rendőrségi besúgók írásaiban maradt fönn tárgyias hitelességgel. Ez az est éppenséggel „Pécsi Zoltán” érzékletes leírásában olvasható itt. A performansz rendezvények kialakulásának ideje ez és az itteni leírás ennek dokumentuma. Be már nem tiltották, de rendőrségi megfigyelés alatt tartották.

           Györe Balázs beleszövi a fő történetbe néhány írótársával való barátságának mozzanatait is, a kicsit titokzatos életű és tehetségű Szerb János is megjelenik a könyvben. Az Ottlik Gézával való kapcsolatát levélközléssel is

hitelesíti a szerző. Sok kortársa neve, főleg a hetvenes évek fiatal magyar íróinak neve szerepel Györe nevével és működésével összevonva a jelentésekben, mindez az irodalom nem hivatalos, félig-meddig titkos, baráti kapcsolatainak világa, egy beilleszkedni nem tudó és nem akaró fiatal magyar irodalmi rend kialakulásának dokumentuma a vele ellenséges hivatal tálalásában.

             A besúgók jelenéseit mindig kíséri a jelentést vevő (a tartó tiszt

vagy annak fölöttese) aláírása. Nem én teszem föl a kérdést, csak ismétlem: ezeknek a működéséről, világáról, szerepléséről kellene könyvet írni, a hatalomnak ők is eszközei voltak ugyan, de buzgó és szorgos szereplői és végrehajtói a megalázásoknak, a beszervezéseknek, a magánéletek kifigyelésének, lehallgatásnak, a legelemibb emberi jogok megcsúfolásának.

             Györe Balázs könyve töprengő írás a barátságról, a barátság lehetetlenségéről a diktatúrában, a döbbenet, hogy hogyan éltek a fiatal magyar értelmiségiek a diktatúra idején.

 

(Kalligram Kiadó, Budapest, 2012.)