Balogh Endrét kérdeztük irodalomszemléletről, nyitottságról, sokféleségről

A József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) április 28-i közgyűlése Balogh Endrét választotta meg a JAK elnökének. 2009. június elsejével veszi át a JAK irányítást. Balogh Endre (alias Pirkheimer) 2001-től a József Attila Kör, 2002 óta a Fiatal Írók Szövetsége tagja, 2005 óta a PRAE.HU Informatikai és Kommunikációs Kft. ügyvezetője. 2008. január 1-től két évig Pollágh Péterrel a JAK-kötetek sorozatszerkesztője. Szerkesztői gyakorlatra a Palimpszeszt Kulturális Alapítványnál megjelenő könyvek, a Thélème irodalmi folyóirat, a Prae irodalmi folyóirat, a Millenniumi Országjáró, a Prae.hu általános művészeti portál szerkesztése-főszerkesztése során, valamint a Digitális Akadémia Kertész- és Esterházy-szakértőjeként tett szert.

- Balogh Endre egy úriember. Fehér kesztyűs és németes műveltségű. Nem csak kreatív, de még dolgozni is szeret. - jellemez téged a Szépírók Társaságának felvételi ajánlójában Pollágh Péter. Mennyiben változott a sorozat, amióta ti vagytok a JAK-kötetek szerkesztői?

- Péternek túlságosan poétikus véleménye van rólam, ami különösen akkor szembeötlő - mint bulldogon a here -, ha írásban találkozom vele. Mindenesetre szeretünk együttdolgozni, a JAK-kötetek szerkesztése szellemi szimbiózisnak nevezhető együttműködést eredményezett kettőnk közt. A sorozat anyagi fedezetével sok gondunk volt, emiatt tavaly csak két könyv jelent meg, de az idén - hála az új NKA-kuratórium meghívásos pályázatra vonatkozó döntésének - biztos lábakon áll a sorozat, öt kötet kiadása várható. Az eddigi kötetek: Farkas Tibor Pártmobil című könyve egyszerűnek látszó, de veszélyes új próza, Sirokai Mátyás Pohárutca című kötete pedig nagy felfedezés a finomságokat kedvelők számára. Idén jön Keresztesi József A Karácsondi út című, alternatív dalszövegeket tartalmazó könyve, Bajtai András A Betűember című verseskötete. Fontosnak tartjuk, hogy az elméleti szerzők, értelmezők is kötethez jussanak, így a Szegedi Egyetemen tanító Milián Orsolya, és az ELTE végzős doktorandusza, L. Varga Péter jön még. Ezt a vonalat erősíti a 2009. május 15-16-án megrendezett JAK Tanulmányi Napok, mely még könyv alakban várható, hiszen ott fiatal irodalomtudósok fiatal írókat-költőket elemeznek.

- Szerkesztőként a Thélème című folyóiratnál kezdtél, később megalapítottad a Prae-t, mert úgy döntöttél, ez a lap dominánsabban képviseli majd irodalomszemléletedet, az Esterházy-Szentkuthy vonal mentén a nyitottságot és a sokféleséget. Hogyan alakult a legutolsó médium, a prae.hu a három év alatt?

- A PRAE.HU létrehozása egy új médium, az internet erősödésének köszönhető. 2006-ban hoztuk létre, Barta Andrással és Pál Dániel Leventével gondoltuk végig alaposan. Általános művészeti portálnak hívjuk, minden művészeti ágat igyekszünk képviselni rajta. Az interaktivitás, a korszerű technológiáknak a művészetek szolgálatába állítása volt a cél. A tartalom részét nyilvánvaló a sajtóban megtalálható űr, a kortárs folyamatok alulreprezentáltsága tette lehetővé, a web2-es technológiák pedig - blog, portfólióépítés, praewiw - még mindig újdonságnak számítanak a művészeti szcénában.

- Miért vagy „alias Pirkheimer"? Róla annyit tudunk, hogy egy 15. századi német humanista volt. Miért választottad ezt a nevet?

- Szentkuthy Miklós Dürer-regényében figyeltem fel rá, illetve az alakjára. Roppant plasztikusan ír le a regény egy életvidám reneszánsz figurát, aki kiismeri magát a világ zegzugos útvesztőiben, a melankolikus Dürernek ügyfeleket és szép lányokat szerez (más kérdés, hogy a festő mihez kezd velük), miközben maga is írástudó, vitairatokat fogalmaz. Egyetemistaként döbbenetesen megfogott az alakja.

- Nemrég jelent meg A parazita című prózaköteted. Nekem nagyon tetszik ez a kicsit frivol, de komoly és egyben humoros látlelet a nettel átszőtt világról és a kapcsolatok képtelenségéről, kifejezett kifejezhetetlenségéről. „A tyúk lecsap a takonyra, úgy vár az ember egy jó gondolatra." - valami ilyesmit írsz az egyik tárcában, de sajnos nem tudom pontosan idézni. Azért, mert nem találom a könyvedet! Képzeld, szőrén szálán eltűnt a lakásból, pedig senki sem járt nálam, aki éppen erre (A parazitára:) vadászna... Mégis, érdekesnek tartom, ha egy könyv ilyen szokatlan módon is beleszól a mindenapjaimba, és nem csak a tartalmával, hanem mint egy lény, a sorsával is jelez, jelentkezik- hopp, eltűntem! Mi a véleményed erről?

- Nem akarlak elkeseríteni, azzal, hogy ez nem különös, de nálam, amikor nagy a rendetlenség, szintén sok minden eltűnik: könyv, számla, kutyapóráz... A mondatnak utánanéztem, csak a kedvedértJ „És akkor mi lesz, ha már olyan pontosan fogalmazok, mint a takonyra lecsapó gyöngytyúk? Akkor jobb lesz nekem? Vagy másoknak?" - ez egy léha, de írástudó szereplő gondolata, talán amiatt fogalmazódik meg, mert vannak pillanatok, amikor az embert kétségek gyötrik a munkája értelmét illetően.

- Hallhatnánk valamit az elnöki terveidről?

- A pályázatomat az együttműködésre építettem: a tagok, a JAK elnöksége, a többi írószervezet és a hivatalok közti minél jobb együttműködésre. Akkor tudja a JAK a fiatal írók, költők, irodalomtörténészek és -tudósok, szerkesztők, irodalomszervezők érdekképviseletét ellátni, ha vezetésében együtt jár személyes felelősség (az enyém) és a választott személyek (a JAK elnöksége) által végzett közösségi döntés-előkészítés. Az utóbbi időben, Szigliget óta az elnökség havonta ülésezik, és ennek van értelme, látszatja. Szükség van rá, hogy folyamatosan és gyorsan értesüljenek a tagok a JAK és az irodalmi szcéna eseményeiről, ezért gyakrabban fogunk élni az elektronikus hírlevél lehetőségeivel. A honlapot alkalmassá tesszük a friss hírek megjelentetésére, megteremtjük az internetes együttműködés lehetőségét a tagok és a tagok, valamint a JAK és a tagok közt. Az új honlap interaktív lesz, a tagok számára bemutatkozási lehetőséget nyújtó, saját maguk által karbantartható portfólióépítési lehetőséggel. Szeretnénk grafikusok, esetleg reklámcégek bevonásával új logót, arculatot adni az egyesületnek. Fontos, hogy az egyes támogatások, ösztöndíjak (pl. Móricz-ösztöndíj) kiírásához, odaítéléséhez szükség van olyan kritériumrendszer kidolgozására, amely objektív szempontok megtartása mellett engedi csak érvényesíteni a kurátorok személyes szimpátiáját. Ilyen például a saját kötet, de legalább a jelentősebb számú publikáció, s a szerző által végzett tevékenység visszhangja. Emiatt megkeresem a többi írószervezetet, valamint a minisztérium képviselőjét is.

(Szepesi Dóra)

Főlap