Kritikák

 

 parhuzamos-vilagok.jpg

 

Bertóti Johanna

 

„Csak” a szöveg

 

Az Olvasópróba sorozat Párhuzamos világok című kötetéről[1]

 

„Az Olvasópróba sorozat második kötete – a hazai könyvkiadásban elsőként – olyan darabokat gyűjtött össze, amelyek a gyerekkorból már kinőtt, ám még a felnőttkor előtt álló fiatalok számára készültek.” – olvasható a Párhuzamos világok c. kötet hátlapján. Ez a „könyvpremier” az ifjúsági előadások hazai térhódításának lenyomataként is értelmezhető. Jelentős színházi műhelyek készítenek ennek a korosztálynak előadásokat. Az utóbbi években megnövekedett a tantermi előadások száma, amelyek létrejöttét az eddig háromszor megrendezett Tantermi Színház Szemle is bátorította. A színházi neveléssel kapcsolatos kutatásokról könyv is megjelent.[2]

A Párhuzamos világok kötet a magyarországi ifjúsági előadások utóbbi hat évének kínálatából válogatva olyan darabokat ajánl az olvasók figyelmébe, amelyek egy-egy produkcióval együtt születtek. Ez a munkamódszer (szakszóval: devised theatre), amely során egy témából/történetből kiindulva gyakran improvizációk segítségével épül fel az előadás, és a szöveg is a próbafolyamat során készül el, lehetővé teszi, hogy az adott alkotóközösség az őt érdeklő témát dramatikus eszközökkel feldolgozza, és közönség elé vigye. Az ifjúsági előadások esetében a legnagyobb kihívás, hogy átélhetővé, élményszerűvé tegyék az ábrázolt problémát. A fent felvázolt munkamódszer jó eszköz lehet ehhez, ugyanígy az ilyen előadásokhoz gyakran kapcsolódó feldolgozó foglalkozások, beszélgetések is.

A kötetben szereplő darabok olyan témákat boncolgatnak, amelyek kiemelt fontossággal bírnak a célközönséget jelentő fiatalok és környezetük számára. A könyv találó címe – Párhuzamos világok – a kötet egészével kapcsolatot tart. Az első asszociáció, ami eszünkbe juthat a címet illetően, az a felnőtt és serdülő generáció közötti szakadék. Valamennyi darabban jelen van ez a probléma. A konfliktust szülők és fiatalok között olyan tényezők generálják, mint: a gyermekek jogainak kérdése, az elhallgatott múlt, drogfogyasztás, szülők válása. A darabok fő témái mind összefüggnek a párhuzamos világok gondolatával: Jeli Viktória és Tasnádi István Kettős:játék szövege a virtuális valóság témáját tárgyalja, Hajós Zsuzsa és Kárpáti István Szélben szállók darabjában a valóság és mese feszülnek egymásak, Gyulai Eszter–Kovács Krisztián–Scherer Péter Gyávájában a drogfüggőség tematizálódik, Pass Andrea Újvilág drámájában a szélsőséges nézetekkel való szembesülés. Kortárs témák ezek gazdag drámai potenciállal. A párhuzamos világok közötti feszültség színpadra kívánkozó helyzeteket szolgáltat.

A kötetben olvasható színdarabok azon túl (illetve éppen abból kifolyólag), hogy hasonló munkamódszerrel születtek, hogy ugyanazt a korosztályt célozzák meg, és hogy tematikai rokonság van közöttük, egyéb hasonlóságokat is mutatnak. Mindegyikben van egy-egy domináns nézőpont (a közönséghez nem egyszer kiszóló, fiatal főszereplők szubjektív nézőpontja); a fiatal koroszály beszédstílusa érvényesül a darabok párbeszédeiben (ugyanakkor a szereplők nyelvezete ezen belül egyedi); a darabvégek többnyire nyitottak. Ezek a sajátosságok mind a célközönség könnyebb megszólítását szolgálják. A nyitott darabvégek azért is indokoltak, mert több értelmezési lehetőséget kínálnak az előadások utáni beszélgetésekhez, a hozzájuk kapcsolódó foglalkozásokhoz vagy a látottak továbbgondolásához, mintha befejezett történetekről lenne szó.

A Kettős:játék cím tulajdonképpen két külön színdarabot fed, amelyek ugyanazt a történetet mutatják be egy fiú és egy lány szemszögéből, akik a virtuális térben kommunikálnak. Végül egy közös részben tanúi lehetünk a két szereplő találkozásának. A két, nagyon pontos szerkezetű szövegben azonosak azok a párbeszédek, amelyek egy virtuális játékon belül hangzanak el a két szereplő között, viszont a környezetüket bemutató, hazugságaikat, elhallgatott tulajdonságaikat és élethelyzetüket feltáró szövegrészek különböznek. Az egyik legizgalmasabb rétege a Kettős:játéknak az, ahogy a szereplők tükröződnek egymás világában. Az olvasó privilégiuma elejétől végéig összevetni a két nézőpontot. Az előadásban ezzel szemben a nézők véletlenszerűen vagy egyik, vagy másik szereplő szemszögéből láthatják a történetet. Ezzel együtt nem valószínű, hogy hiányérzettel járna csupán az egyik félnek a megismerése, sőt, megvan az az előnye, hogy a befogadó jobban azonosulni tud az egyik féllel, és hozzá hasonlóan érzékeli a másik szereplőről kapott képet.

A Szélben szállók darabban az édesanyja által nevelt, dajkamesékkel traktált kislány útra kel, hogy kiderítse az igazságot az apjával kapcsolatban. Találkozik egy testvérpárral. Anyjuk meghalt, apjuktól elválasztották őket, és árvaházba kerültek, majd onnan megszöktek, hogy apjukhoz menjenek. A szerzők jó drámaírói érzékkel, ugyanakkor a pszichológus hozzáértésével beszélnek a gyermek magárautaltságáról, a testvéri egymásrautaltságról, a tabuk felépítéséről és ledöntéséről. A négy közül, úgy tűnik, ez a darab igényli a leginkább a nézők aktív részvételét. A jeleneteket interaktív, feldolgozó részek váltják fel, például: az alkotók a(z elhallgatott) történetekről beszélgetnek a nézőkkel, majd arról, hogy miként képzeli el a főszereplő az apját, rajzokat készítenek a testvérpár szerepébe helyezkedve stb.

A gyáva egy drogfüggő fiatal monológja, amelybe kétszer beékelődik a fiúnak az apával folytatott párbeszéde. A lazább szerkezetű, sok helyen naplószerű szöveg egyik fő erénye, hogy megtartotta az alapjául szolgáló improvizációk frissességét. A darab a függőség állapotára helyezi a hangsúlyt, nem időz el a gyógyulás folyamatán (a szöveg vége hirtelen lekerekített). Az állapot bemutatása viszont erős hatást kelt, magának a drogozásnak a leírása (olvasva is) érzékletes, húsbavágó. A szöveg hitelességét egyrészt az biztosítja, hogy az alkotók személyes tapasztalataikat vitték bele (eladdig, hogy a főszereplő és az őt játszó színész között életrajzi megegyezések is vannak, pl. a név, a foglalkozás), másrészt az, hogy addiktológus szakember is részt vett a munkában, aki az előadást követő beszélgetést is vezeti.

Az Újvilág főszereplője egy tinédzser lány, akinek szülei nemrég váltak el. Édesanyjával egy panelház albérletébe költöznek. A lány összebarátkozik két, rasszista nézeteket valló szomszéd fiúval. Fordulatos, erős történet bontakozik ki, amely nagyon jó kiindulási pont lehet az előadások után többnyire megvalósuló beszélgetésekhez. Itt senki sem abszolút pozitív vagy negatív figura, ezért nehéz eligazodni az igaz és hamis értékek között, ettől válik nagyon izgalmassá a darabban az identitáskeresés témája.

A Párhuzamos világok kötet szerkesztésének egyik kihívása ahhoz a mérlegeléshez kapcsolódik, hogy mennyire mutassa be a könyv az előadásokat, amelyekkel együtt a szövegek születtek, illetve mennyire tálalja a darabokat önálló alkotásokként. Az előadásokról kapott információk (a bevezetőből tudhatunk meg idevágó adatokat, a darabok után pedig az előadások színlapjai olvashatók) helyénvalók, azonban a kötet megbírta volna a szerzők rövid bemutatását. Olykor mintha a szerkesztő nem használta volna ki eléggé a könyv lehetőségeit. A Szélben szállók darabban a csempész szerb szövege fordításban is szerepelhetett volna, illetve A gyáva esetében az áll a darab elején, hogy részlet hangzik el benne Gáll Szabolcs Balázs Száraz létünk fekete napjai c. könyvéből, ám nem derült ki, hogy melyik az a részlet. Ezek azonban apróságok ahhoz az élményhez képest, amit a könyv nyújt.

Jó, hogy olvashatók ezek a darabok. Elsősorban azért, mert az előadásoktól függetlenül is élvezetes szövegek, tehát kiállják az olvasás próbáját (apropó: a sorozatcím telitalálat!). Másrészt azért, mert az előadások dokumentumaiként működnek, és mert így könnyebben eljutnak olyanokhoz, akik esetleg kedvet kapnak, hogy színre vigyék őket.



[1] Szűcs Mónika (Szerk.): Párhuzamos világok. Kortárs magyar színdarabok. Selinunte Kiadó, 2016.

[2] Cziboly Ádám–Bethlenfalvy Ádám: Színházi nevelési programok kézikönyve 2013.  L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2013.

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.


Főoldal

2017. március 23.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png