Kritikák

 

DaniErzsebet.jpg

 

Bertha Zoltán

Erdélyi sors- és identitáskérdések

                               Dani Erzsébet: Identitásgyarmatosítás Erdélyben

 

                                 

Az évszázados hagyományokra visszatekintő (1875-től datálható s 1912 óta a Kós Károly tervezte gyönyörűséges épületben működő) sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak, vagy az ősi székelyudvarhelyi református kollégium és más felekezeti, állami iskolák tárgyi, erkölcsi örökségét is hordozó Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának a közösségi önazonosságőrző tevékenysége az erdélyi magyar művelődéstörténet kiemelkedő fejezeteit jelenti. Ennek a küzdelmes, példaállító, emblematikus küldetésnek a sokrétű bemutatását végzi el Dani Erzsébet kitűnő kultúrhistóriai munkája: Székelyföldi intézményi sors – két meghatározó kulturális közgyűjtemény történetének tükrében (2015). A történelmi hányattatások közepette is megtartó erőt sugárzó szellemi kincsek alapos és széles körű felleltározásának fő tanulsága: egy nép megmaradását legtávlatosabban csak az akár hősiesen is megvédett sajátos és teljes értékvilágának a szüntelen számontartása, ápolása és gyarapítása szolgálhatja. (Erről tanúskodnak természetesen a jeles szentgyörgyi centenáriumra megjelent reprezentatív kötetek, a Kós Károly Székely Nemzeti Múzeuma /2012/ vagy A Székely Nemzeti Múzeum /szerk. Kinda István, 2013/ is.)

A szerző új könyve (Identitásgyarmatosítás Erdélyben – Identitásdrámák és interkulturális stratégiák a Trianon utáni székelymagyar irodalomban) ugyancsak az erdélyi magyar kisebbség sorskérdéseit faggatja – két háború közötti irodalmi (elsősorban epikai) művek tükrében. Az utóbbi évtizedekben az anyaországban is örvendetesen megnövekedett az érdeklődés az erdélyi literatúra iránt, és tudományos értekezések sokasága foglalkozott elfeledett vagy elhanyagolt írói életművekkel is. Ennek ellenére még mindig hiánypótlónak tekinthető egy-egy olyan elemzés, amely újrafelfedezi például Ignácz Rózsa, Kacsó Sándor, Bözödi György vagy Nyirő József prózaremekeit, Makkai Sándor, László Dezső és a többiek transzszilván nézeteit. Őróluk még monográfia sem született, s Dani Erzsébet szempontbővítő tanulmánysorozatának egyik fő érdeme, hogy tág látószöggel irányítja rájuk is a figyelmet. Mégpedig olyan elmélyülten szövegközeli, egyszersmind felidéző erejű vizsgálódásokkal, amelyek valóban híven közvetítik e műalkotások lényegi üzeneteit, s mutatnak rá elévülhetetlen esztétikai és etikai értékvonásaikra.

A könyv a napjainkban élesen aktuális posztkoloniális diskurzus megvilágító szempontjait is alkalmazva boncolgatja a kisebbségi lét számtalan traumatikus problémáját és paradoxonát, a (fél)gyarmati módon alávetett közösség (a sziklaszilárd ellenállástól a megalkuvó árulásig terjedő karakterológiai, viselkedéstani ambivalenciákban tetten érhető) túlélési stratégiáinak a különböző lehetőségeit (midőn „újfajta identitáskonstrukciók jöttek és jönnek létre, megváltozik a nemzeti múlthoz és kultúrához való hozzáállás, viszony, de egyfajta identitásmag nagyon sokáig megmarad a maga változó változhatatlanságában” – ahogyan a kötetről szóló méltatásában Balog László megállapítja /Székelyföld, 2015/12./) – s az identitásfilozófiában mértékadó, világhírű teoretikusok (Bhabha, Assmann, Eriksen) terminológiáit és fogalmi készletét hasznosítva értelmezi a „close reading” konkrétságával a (kényszerű) mimikri, az önazonosságvédelem, a felforgató hibriditásban megtapasztalható identitáselbizonytalanodás vagy -keveredés ezer változatát; az inter- és multietnikus dilemmák, konfliktusok és magatartásminták (a meghasonlástól a gerinces önszerveződésig terjedő kommunikatív válságreakciók) jellegzetes típusait. Ez a fajta kritikai beszédmód és analitikus megközelítés mintegy beemeli a világirodalmi gondolkodásmód kontextusába azokat a jelenségeket (s a sokat vitatott transzszilvánizmus megannyi problémakörét), amelyek a jeles erdélyi szerzők munkáiban (az esszéműfaj terén a történelem-, társadalom- és morálbölcseleti dimenziókban, a prózaműveket és regényvilágokat tekintve pedig a cselekményábrázolás, a figurarajz, az eseményelbeszélés árnyalatos rétegeiben) ugyancsak markánsan fejeződik ki. A személyiség és a kollektívum szabadság- és megmaradásvágyából táplálkozó, ösztönös és tudatos, lelki és erkölcsi önaffirmáció hol egyszerűbb, hol bonyodalmasabb megnyilvánulásai mind az eredendő létesély újrakeresésének és újjáteremtésének az eklatáns példái. Az önmegőrzés evidenciája a folyton alakuló és gyakran ellenséges körülmények rengetegében úgy képes érvényesülni, ha azt a történelmi sorscsapásokat érzelmileg és intellektuálisan egyaránt feldolgozó és valamiképpen legyűrni próbáló emberi életakarat őselve erősíti meg, azaz a cselekvések és történések színpadán lezajló identitásdrámák egyszerre kapcsolódnak a legmélyebb antropológiai, humánontológiai, illetve a legmagasabb rendű eszmei, etikai távlatok összefüggésrendszereihez – így igazolva egyúttal a felvonultatott (élet)művek egyetemes jelentőségét is. S hogy például a romlásba, pusztulásba, elidegenítő önmegtagadásba taszított erdélyi havasok, falvak, városok népe (Nyirő, Bözödi, Ignácz, Balázs Ferenc és a többiek megjelenítésében) vitathatatlanul univerzális létrendi emberjogokhoz, alapvető egzisztenciális törvényszerűségekhez ragaszkodik, amikor mindennemű erózió közepette is át kívánja menteni tágasan sajátos és emberiséggazdagító értékteljességét, tradicionálisan és transzcendentálisan is szavatolt anyanyelvi, kulturális, szülőföldi létezésformáját. Amikor például archetipikus mesei Ábel-hősét Tamási Áron a szabadság- és igazságszenvedély elemi vitalizmusával és humanizmusával, s a tiszta önérzet és önbecsülés, a székely furfang és lelemény, a genuin értelem és szikrázó intelligencia minden ártalmas szándékot átlátó és felülmúló szellemiségével ruházza föl. S különösen izgalmas, amint fejtegetéseiben Dani Erzsébet a megsemmisítőn erőszakos román politikai-hatalmi asszimiláció és homogenizáció (a kisebbségieket nem pusztán másságukban, de gyökeres-önazonos emberi mivoltukban is megalázó) tényei mellett a látszólag egészen másféle, de szintén identitássorvasztó (sőt azt drasztikusan felszívó, kolonizáló) amerikai „melting pot” és az elnyomatás nélküli önkéntességből fakadó uniformizáció elviselhetetlenségét is taglalja a szimbolikus Ábel-figura kalandjai kapcsán. Vagy ahogy a székelység, csángóság, szórványmagyarság művészien megörökített gyötrelmeinek a felelevenítése közben őserények és gyarlóságok a maguk sokoldalúságában domborodnak ki; „erényeit nem túlzom, hibáit el nem titkolom” – fogalmazta mint ars poeticát Édes anyaföldem! című önéletírásában Benedek Elek is.

Az identitáskérdések állnak egy szintén frissen megjelent monográfia (Szilveszter László Szilárd: Félúton Ég és Föld között – Identitásalakzatok a második világháború utáni erdélyi lírában, Bp., 2016) középpontjában is, így Dani Erzsébet megkapó empátiával elkészített könyve a tehát megint égetően időszerű elmélkedések közegébe illeszkedik. Munkájában a „tudományos adalékok tengernyi sokaságát és az elemző biztonsággal az olvasó elé tárt műértelmezéseket valójában ez a személyes érdeklődés és érdekeltség fogja össze” (amint azt a kötetborítón olvasható ajánlásában Pomogáts Béla is kiemeli). Újszerűsége és korszerűsége jelentősen lendítheti tovább az erdélyi prózáról eddig kialakult ismereteinket és megfontolásainkat.

Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2016.

Megjelent a Bárka 2016/6-os számában.


Főoldal

2017. január 10.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png