Kritikák

 

  esterhazy-peter-egyszeru-tortet-mark.jpg

Pethő Anita

És az Ige előtt mi volt?

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat

 

Van valami meglepően meghitt és lírai Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat – című könyve hangnemében, ami miatt olvasás közben folyton figyelmeztetnem kell magam, hogy kinek a szövegét is olvasom tulajdonképpen. Mindazonáltal a régi jó elbeszélői trükk – kisgyerek szemszögéből érzékeltetni az elmondhatatlant – érdekes transzformáción megy át, ha az Esterházy-próza jellegzetességeivel kerül kölcsönhatásba.

Persze Esterházynál sem először fordul elő ez a megoldás, gondoljunk csak a Fancsikó és Pintára, ám a némaságba zárkózó kisgyerek (vagy a néma kisgyerekbe zárkózó felnőtt? esetleg a néma kisgyerekbe zárkózó Isten?) elbeszélése komolyabb, nem kevésbé érzelmesebb, s a csendbe zártság érzete és a gyermeki hang összhatása révén nagyon könnyen megteremt egy az olvasót is magába fogadó intim teret, azaz nagyon könnyen saját világába szippant a regény. Ez az intimitás vagy meghittség leginkább az elején a főszereplőt körülvevő világ számbavételénél érződik, s az olyan lassan, óvatosan kibontott képeknél, mint ami a kilencedik oldal elején is olvasható. „Naplementekor a legszebb az utcánk […] Jó meztélláb, két lábbal beleugrani a selymes porba, főleg, ha forró, és mintegy fölrobban a talpak mellett, finoman szállong, mint a púder és szertehullik rajta az esti fény.” (9.)

Pedig a kötet látszatra a tavaly megjelent Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat – folytatásának tűnhet, hiszen a cím ugyanarra a logikára épül, a borító is egy sorozat következő darabját sejteti. No meg itt is előre kihirdettetett a száz oldal, ami aztán, ha másként is, mint az előző évi kötet esetében, megint nem tökéletes pontossággal valósul meg.  Ennél több közös pont nem nagyon található a két könyv között, legfeljebb a Márk-változat végén található jegyzetek tanúsága szerint még egy-két a kardozós változatban is előforduló mondat. Azonban – mint ahogy az az első oldalaktól fogva nyilvánvaló – Esterházy most eltekint az előző alkalommal a végletekig vitt, a mítosz továbbéltetésére és egyben parodizálására egyaránt alkalmas lábjegyzetelési technikától. Következésképpen hiányoznak az elbeszélői önkényre vonatkozó metafikciós kiszólások is, ha felmerül az elbeszélhetőség, a történetmondás, a nyelv általi előfeltételezettség problémája – és még hogy felmerül! – akkor az a szöveg más szintjén jelenik meg. A kardozós változattal szemben joggal fogalmazták meg többen is a negatív kritikát, hogy Esterházy prózája most már csak önmagát ismétli, ez a poétika tulajdonképpen kifulladt. A Márk-változattal azonban olyan szöveggel találjuk magunkat szemben, ami akár irányváltásnak – de legalább is jól érzékelhető áthangolásnak – is tekinthető, mindenesetre regényszerűbb – nagyjából a kötet feléig, háromnegyedéig mindenképp –, mint a legtöbb Esterházy-mű. Még akkor is, ha továbbra is jól érzékelhetően mondatalapú prózáról van szó.

Az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat – egy kitelepített család kisebbik fia szemszögéből mutatja be ennek a korszaknak a mindennapjait, személyközi konfliktusait. Kezdve a családon belüliekkel, ahol a két testvér nem édestestvér, s az anya első férje valamelyik haláltáborba veszett oda, a második pedig szenved attól, hogy ő nem csak az időrendet tekintve áll csupán a második helyen. A boldogtalan házasság szófoszlányai is a kisgyerek mondatain keresztül szűrődnek át, ahogy a helyiek egymás közti életének tragédiái is. Amikor személyesen ismered – talán egész kicsi kora óta – a rendőrt, aki elvisz, amikor tudod, ki a besúgó a faluban, és mégis mindig a kocsmájában kötsz ki. Az egyes jelenetek, a szereplők közti viszonyok persze hol halványabban, hol erőteljesebben emlékeztetnek a szinte kivétel nélkül minden Esterházy-műben továbbíródó családtörténetre, ám mintha a megszokottól egy lépéssel távolabbról szemléltetné mindezt a szöveg.

A könyv tele van olyan motívumokkal, amelyekről a huszadik század második felének jó néhány alkotásából tudható már, hogy ha egy kisgyerek meséli el, ha ő tárgyilagosan vagy éppen magától értetődőként ábrázol rettenetes emberi tragédiákat, akkor az nyilvánvalóan sokkal hatásosabb lesz, és nem utolsó sorban lényegesen rétegzettebben láttatja a bemutatandó jelenséget. Esterházy Péter könyve esetében azonban úgy gondolom, nem elsősorban ez a funkciója a néma kisfiú szemszögéből elmondott történetnek. A némasággal, ami ellentétes a báty szavakért rajongó karakterével, mintha a kezdetben volt az Ige szófordulatot feszegetné, kísértené, akár annak vallási-biblikus értelmében, akár egy profánabb, a történetmondásra vonatkozó aspektusából. „A bátyámnak szavak kellenek, nekem a csönd.” (36). A szavak előtti és szavak nélküli, tulajdonképpen a történet(mondás) nélküli lét feltérképezésének kísérlete a kötet. Ám az Ige előtt, a történet előtt csak Isten létezhetett („izgalmas, hogy a nagymama Istenről mesél, miközben Istennek nincs is története”, 16.), süketen és némán, akár a kisfiú. Nem véletlen tehát, ahogy a kettő alakja egy-egy pillanatra egymásba mosódik. „A szó nélküli imádkozás az igazi. A szó lehúz a földre. A szó az emberé. A bátyámé.” (39.)

Az egész köteten végigvonul Jézus keresztre feszítésének története, méghozzá Márk evangéliumából vett idézetek formájában (innen a címben szereplő keresztnév eredete). Jézus is a történet nélküli Isten és történettel bíró ember dichotómiájának érzékeltetéséhez szükséges: „Ezért szállott alá a mennyekből és lőn emberré.” (16.) Története lett, amit aztán a nagymama mesél, míg agyvérzést nem kap. (S ne feledjük azt se, Jézus története az emberiség egyik legnagyobb hatású története.)

A tanulság azonban az, nincs kezdet, mert mindig van egy azt megelőző történet és mindig van egy történetmondó. „Még a végén Isten is szó lesz. Egy a szavak közül.” (36.)   Vagy esetleg ki lehet mondani, hogy nincs Isten, de ezzel egy időben akár még meg is sokszorozódhat, mindenkinek más Istene van, ugyanúgy, ahogy mindenki számára más-más jelentéssel telítődik meg egy-egy szó. Ugyanígy azért fontos mozzanat a nagymama szélütése, mivel az ő némasága következtében megszakad a történet, nincs, ki mesélje, s megfogalmazódik a kérdés: mi lesz így Istennel? Míg ezzel egy időben többször és többféleképpen körüljárja a szöveg, hogy ha valamit leírunk, kimondunk, elbeszélünk, valósággá válik. Például: „De hát miért ne írhatnád például azt, hogy röpdösnek a tehenek és bégetnek a disznók? Ez is valóságos volna?” (79.)

Úgy gondolom, a könyv végül megadja a választ a kritikám címében feltett kérdésre, a kezdetben intimnek és meghittnek érzett világészlelés – megfelelő feszültségben a kisfiút körülvevő emberek konfliktusaival – egyre inkább beleveszik a kérdések örvényébe, ami elválaszthatatlan a nagymama agyvérzésétől és a történetmesélést – az emberré lett Isten történetének elmesélését – ezután folytató báty halálától. „Egyedül maradtam a történettel.” (92.) – mondja a kisfiú, akit itt már egyre kevésbé lehet azonosítani azzal a „sükebóka” kisgyerekkel, akit az elején még képesek vagyunk a leírtak alapján magunk elé képzelni – s aki, ne feledjük, a nagymama megnémulásakor kilép saját csendjébe zártságából és megszólal –, sokkal inkább egy alaktalan, az alkotással (elbeszéléssel) küzdő szellemi szubsztancia. „Nincs más, csak a történet.” (94.) Vagyis nincs semmi az ige előtt, a nyelvi megelőzöttség gondolatának de(kon)struálására tett kísérlet kudarcba fúlt. 

Magvető Kiadó, Budapest, 2014.

 

Megjelent a Bárka 2014/6-os számában.


Főoldal

2015. január 28.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png