Útról való

  FeketeVince.jpg

Fekete Vince


Válogatott Holmi

 

Reggel óta kitartóan, szünet nélkül esik az eső. Összeszorult gyomorral ülök a szobában, miközben ezt az anyagot próbálom bepötyögni a laptopomba. Nyári, kászonújfalusi tevés-vevéseim közben kezembe került egy 1995-ben megjelent, kicsivel több mint öt év anyagából szemelgető Válogatott Holmi[1] antológia. Mintegy 350 oldalnyi líra, epika, tehát vers, próza, esszé, „az élő magyar irodalom három műfaja”. És igen, ahogy a lap indulásakor a versszerkesztő (Várady Szabolcs) által szerzett reklámversike is „előlegezi”: („…ha igényes,/ ízlése ha kényes,/ látóköre tág,/ ha nem ócska lektűrt/ olvasna, de megszűrt/  lírát, epikát;/ eszébe ha esszét/ szívesen befogad,/ éppúgy komoly eszmét,/ mint olykor vidorat;/ elméje ha elmélyedni se rest,/ ha ítélete elfogulatlan,/ igazat keres inkább, mint sikerest,/ ha olyan kritikát igényel a lapban,/ amelyik nem a tekintélyre tekint,/ mindenre csupáncsak az értéke szerint –/ akkor a többit kár puhatolni:/ az ön olvasnivalója a HOLMI!”) az első öt esztendő terméséből összeállított anyag valóban jól, jó ízléssel megszűrt líra és epika.

Miközben rakosgattam a könyveimet a falusi lakásban, bessőben, ahogy itt nevezik, rendezgettem a régebbi, hosszú esztendőkön át megőrzött folyóiratokat, hogy „verjem magam”, eltereljem kicsit a figyelmemet arról, hogy előző nap egy fergeteges délutáni vihar vége felé – állítólag – óriási rittyenéssel belecsapott egy (száraz)villám (száraz, a falusiak szerint, mert nem perzselte fel az egészet) a csűrünk tetejébe. Jó félméteres szélességben a tetőtől a csatornáig leseperte a cserepeket, a szarufát pedig könnyedén, mint egy fogpiszkálót, úgy felszaggatta. Hála a Fennvalónak, pont aznap nem voltunk ott, de előtte is, több napig, és utána is néhány napig. A folyóiratok pedig, elég sok könyv meg mindenféle egyebek társaságában, amíg a nagyobbik szobát tatarozzuk, a csűrben várják, hogy visszakerüljenek majd a polcokra. (És az autót is oda szoktam, garázs híján, beállítani.) Most pedig, amikor ezt pötyögöm – egy hétre rá – vigasztalhatatlanul, engesztelhetetlenül esik az eső, és ázik a tűzfal, a szálkásított szarufa, ázik az odorban a szalma, és a csűrnek az a része, ami a cserép nélküli, födél nélkül maradt rész alá esik. Miközben tehát – a villámcsapás után egy nappal – az ilyen-olyan holmikat rakosgattam, papírokat, könyveket, folyóiratokat rendezgettem, kezembe került ez az antológia. Talán nem véletlen. Emlékszem, amikor a kilencvenes évek közepén beszereztem az Írók boltjából, és eszembe is jutott rögtön belőle egy nagyobb tanulmány, ami akkor annyira megragadta a figyelmemet. Belelapozok, ott van, jól emlékeztem: Kunt Ernő: Emlékezés és felejtés, avagy a halál három kalapja, egy 1919-ben Erdélyből Magyarországra települt férfi, a később utána települő apja és a férfi fiának a sorsáról. Ahogy átvonult rajtuk, fölöttük a történelem, és ahogy semmilyen rendszerben nem sikerült megtörni őket. A három férfi kalapja pedig ott lógott a mestergerendán, a gyászoló nők feje fölött, mintegy mementójaként büszke és dacos természetüknek. Szinte ez a tanulmány is elég volna, hogy valami „visszacsorogjon” abból a korból, a kilencvenes évek elejéből, de nemcsak ez van, sorra örülhetek az akkori emlékezetes nagyverseknek, például Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig című, megkerülhetetlen darabjának. De ott van Orbán Ottó csodálatos öregkori verse, az Egy szép ezüst fejűhöz („Orpheusz úr és ősz felesége/ Alászállnak éveik mélyére”), párbeszédben József Attila kései költeményével („Íme a nő akit szeretek”), az „Íme, hát megleltem hazámat” kezdetű darabbal, valamint – akkor ez ugyan még nem tudható – egy későbbi nagy szerelmes verssel, Oravecz Imre Oska című költeményével („Íme, hát megleltem, nem hazámat,/ hanem a nőt, kiért nem szűnök meg égni”). Baka Istvántól az Én itt vagyok című antológiadarab mellett a szintén klasszikus Farkasok órája olvasható itt, és sorolhatnám: Nádasdy Ádám, Kányádi Sándor, Székely János, Faludy György, Takács Zsuzsa, Gergely Ágnes, Nemes Nagy Ágnes (Istenről címmel egyik utolsó, ha nem a legutolsó verse, amitől szinte kiráz a hideg), Kukorelly Endre, Lator László, Tolnai Ottó (Árvacsáth) Oravecz Imre ( a Szajlából, a Beszélgetések nagyapámmal egyik szép darabja), aztán Rakovszky Zsuzsa, Várady Szabolcs stb. És vannak olyan emlékezetes „szösszenetek” is, mint Magyar László András Vakondok című négysorosa: „Vakondok úr szól így kopott nejéhez:/ »Becsüld, amid van, más sorsot ne éhezz!/ Gyötörhetnének szörnyűbb gondok is,/ lehetnél pl. vak is meg ondok is!«” A prózaírók közül meg Bajor Andor nagyszerű Ötösfogata, Bodor Ádámtól a Holmi pályázat díjnyertes alkotása: a Természetrajzi gyűjtemény Sinistra körzetben, majd Lázár Ervin, Spiró György, Gion Nándor, Parti Nagy Lajos stb. nagyszerű prózai írásai. És a tanulmányokból is szemelgethetnék még. No és abból is, hogy kik maradtak ki, mert nem fértek bele abba/ebbe a szerkesztési koncepcióba, hogy olyan, különböző műfajú anyagok következzenek egymás után, mintegy vetésforgószerűen, amelyek valamiképpen párbeszédben vannak egymással, kapcsolódnak egyik a másikhoz. Jó, minden szempontból kifogástalan antológiát szerkeszteni pedig – tudjuk – nem könnyű munka, talán nem is lehetséges. Amolyan kitűnő, válogatott holmit. Csak az tudja, aki csinált már ilyent. És összeszorul a gyomra most. Mert vigasztalhatatlanul, engesztelhetetlenül esik az eső.



[1] Válogatott Holmi antológia. Holmi – Magvető, Budapest, 1995.


Az Útról való rovat korábbi tárcái


 Főoldal

2014. október 08.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Egy nyomasztóan hosszú év történeteiA mérnökök háborúba mentek
Domokos Márton: Mit csinál a polcCsikós Attila: 1990
Katics ága és virága – novemberi bálok és jóslásokBabonák és libák
Márton László: Veronai lovagok harca az óriásokkalTompa Gábor verseiPoós Zoltán: Felragyogó, eszelős fény – Battonya, 1981Tóth Krisztina humoros versei
Fekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes EmmaBödőcs Tibor: …ha lenne tengerünkHáy János: Szerelmes vers
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA