Ütőér


Rovatunk négy szerzőjét arra kértük, hogy írjon nekünk négyhetente egy-egy 4-6 ezer karakteres jegyzetet, tárcát, publicisztikát az irodalomról általában vagy aktuálisan, közös ügyeinkről vagy személyes ügyeiről, friss vagy régi olvasmányáról, alkotói gondjáról stb. Fontos, hogy érdekes, izgalmas, akár provokatív, figyelemkeltő szövegek íródjanak. Tehát arra kérjük, hogy tartsa ujját a kortárs irodalom ütőerén. Emeljen ki, mutasson rá, elemezzen, értelmezzen bármit, amit fontosnak vél napjaink irodalmával, saját munkáival kapcsolatban. Minőségi irodalmi szövegeket várunk az irodalomról. De nem az irodalmi életről, nem az irodalompolitikai vitákról.

 

Wavrik_G__bor_portr___fekete-ftben_1.jpg
(Wavrik Gábor fotója)

 

Molnár Krisztina Rita

 

Galamb lánnyal és fiúval

Pablo Picasso és Meir Shalev galambpostái

 

Megint egy elmúlt utazással kell kezdenem. És megint Andalúziával, pontosabban a nagyvárosok parkjaiban sétálgató galambokkal. Sevilla és Malaga fái alatt hófehér galambok töltik az időt. Ahogy a városi madarak általában, nem félnek az embertől. Mifelénk a szürke, elszemtelenedett balkáni gerlék, esetleg a feketerigók látványa mindennapos egy nagyvárosban, ezért aztán jól meglepődtem a fűbe hullott narancsok közt totyogó, valóságos fehér galambokon.

 

Galamb.jpg

 

A fehér galamb számomra előtte elsősorban két dimenzióban létezett. A hetvenes években, amikor kisiskolás voltam, nem is egyszer kellett békegalambot rajzolni, ha mi voltunk a faliújság-felelősök vagy plakát-verseny zajlott az iskolában. Békegalambot, csőrében olajággal. Noéról és a bárkájáról a nagypapámtól hallottam először, az iskolában nem derült ki, hogy mi köze a galambnak – ennek a valóságban nem is olyan békés természetű madárnak – a békéhez. A Szentlélekről végképp nem esett szó a szocializmus iskoláiban. Arról, hogy amikor Keresztelő János a Jordán vizében megkereszteli Jézust, „Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.” (Mt 3, 16) Képeken láttam tehát legtöbbször fehér galambot, Picasso fehér békegalambjainak sokszorosított, rosszul másolt példányait. Ezen kívül a Bajza utcában egy olajfestésű szentképen, a földszinten lakó öreg és áhítatos Józsa néni asztala fölött. Józsa néni vigyázott rám néha délutánonként szobakonyhás lakásában és egy kicsit tartottam a nála látható révült arcú szentektől. A nagymamám lánykorában apácának készülő húgánál is láttam sugarak közt leszálló fehér galambot az imakönyvébe rejtett szentképeken. A fehér galamb fikció volt hát, és még akkor is az maradt számomra, amikor már ismertem a különböző ókori kultúrákban előforduló szimbolikus jelentéseit. Aztán amikor tavaly májusban Córdobában és Sevillában megláttam, hogy nem csupán egy-egy albinó vagy génhibás, hanem számtalan háromdimenziós fehér galamb jár-kel és röpköd szabadon, hirtelen egész más értelmet kaptak a Malagában felnőtt Pablo Picasso galambjai is. Akinek már az édesapja is örömmel rajzolt galambokat szabadidejében. Nem csoda, hogy Picasso egész korán, már nyolcévesen megrajzolta első galambját. Festői pályája Kék korszakában (1901-1904) születik a sötét és hideg tónusú Niña con Paloma (Kislány galambbal) című képe. Hálás, már-már giccsközeli a két felhasznált motívum, a kislány és a galamb – de Picasso kékeszöld térből kiemelt kislányalakja szinte vacog a magánytól. Szorongása, elhagyatottsága Vincent van Gogh figuráinak rokonává teszi, ahogy az is, hogy a belőle áradó végtelen hiányérzet nem csupán szánalmat, együttérzést ébreszt a szemlélőben, hanem tiszteletet is. Érdekes, hogy a kezében szorongatott galamb láthatóan hozzátartozik. A kislány állának és a galamb fejének vonala összeilleszthető, a foglyul ejtett madár nem tűnik kiszabadíthatónak, mintha ő és a kislány közös csapdában lennének. A kép kopásához hozzájárult, hogy később divatossá lett, sorozatban gyártott dísztárgyakon, bélyegképen tűnt fel. De bízom benne, hogy egy jó műnek az átmeneti divathullám sem árthat, hogy újra tartalommal telítődhet a divat múltán. Vagy ahogy velem történt – egy andalúz parkban sétáló fehér galamb láttán.

 

nina_con_paloma.jpg

 

A második világháború után, 1949-ben – abban az évben, amikor megszületik Picasso lánya, aki, ha kétségeink lennének afelől, mennyire fontos az egyébként ateista Picasso számára a galamb-motívum,  a Paloma nevet kapja – a Párizsban megrendezett Béke Világkongresszus plakátján is az ő galamb-litográfiája szerepel. Később számtalan galambot rajzolt még, olajággal és anélkül, készültek galambformájú vagy galambmintás kerámiái, és talán nem túlzás azt állítani, hogy Picasso galambjai sokat tettek azért, hogy a szimbólum kiüresedett, szép lassan elcsépeltté vált. De ha megpillantjuk a már nem fiatal, félmeztelen Picassóról készült fényképet a fejére ereszkedett galambbal – mert úgy tűnik, nem csak a szél fúj ott, ahol akar, hanem a galambok is annak a fejére szállnak, akiére akarnak –, újra rákerül a hitelesség pecsétje Picasso galambrajzaira.

 

Picasso_galambbal.jpg

 

Egy közelmúltban olvasott regényről szerettem volna írni még. Az Egy galamb és a fiú  Meir Shalev izraeli író könyve (Helikon, 2019, Ford.: Rajki András) a történelmi regény és a fikció ötvözete. Különös történet, gyanúsnak is mondhatnám, mert mindig van valami gyanús a letehetetlen, magukat etető könyvekben. Trükköt sejtek, bestseller-szagot érzek – de Shalev enyhén mágikus-realista regénye, amiért szerzője a legrangosabb izraeli irodalmi elismerést, a Brenner-díjat is megkapta, fontos könyv szerintem. Nem hibátlan könyv – különben is: van hibátlan mű? –, a három idősík szálaiból szőtt szövete egy-egy ponton mintha meglazulna. De ez engem nem zavar eléggé. „A törvény szövedéke” is „mindig felfeslik valahol.” Miért ne lazulhatna egy regény kohéziója időnként – ha az 1948-ban, az Izrael állam kikiáltását követő háború kitörésekor kezdődő történet mégis lebilincsel, ha egy-egy mondata megtorpant és abbahagyatja velem az olvasást, hogy aztán újraolvassam? Ebben a háborúban a harctéri kommunikációt még postagalambok segítették, és a galambászok, akik gyakran már gyerekkorukban erre a feladatra lettek kiképezve. „Minden telepen válassz ki egy gyereket, aki majd a galambokért felel. Ebben a gyerekek jobbak, mint bármelyik felnőtt.” A fiatal felnőttként még mindig a „Csecsemő” becenevet viselő galambászfiú és szerelme legendává váló tragikus története kapcsolódik össze a regényben a negyvenes éveit taposó, házasságában is magányos idegenvezető, Mandelszon életével. Akire az anyja, mielőtt meghal, az otthonratalálás feladatát bízza. „A postagalamb csak egyetlen dolgot tud: hazarepülni.” A regény elején elhangzó mondat jelentése megsokszorozódik a könyv végére – ez talán a legtöbb, ami egy galampostával érkező üzenettel történhet.

Utóirat: Mostanában tudtam meg, hogy a Jónás név jelentése ’galamb’. Gondoltam, ezt még elmesélem. És még eszembe jutott, hogy írtam már egyszer galambokról, ha valakit érdekel, ide kattintva elolvasható:

https://molnarkrisztinarita.blogspot.com/2018/05/a-tetovalt-bacsi-galamb-meg-szentlelek.html


 

Egy labirintus biztonsága

 

Határhelyzetben megváltoznak a szabadság lehetséges formái. Egy koronát viselő, többezer éves családfával rendelkező láthatatlan lény – még az is kérdéses, hogy élőlény-e – tömeges megjelenése a bolygón felborította a mindennapokat. Mindenki mindennapjait. Eddig nem tapasztalt mértékben és kiszámíthatatlan időre beszűkült a mozgásterünk. Ezekben a napokban tehát – ahogy eddig csak a járvány-szépirodalomból, Boccaccio Dekameronjából, Defoe A londoni pestis, Camus A pestis című regényeiből ismertük – legtöbben csak akkor hagyjuk el otthonainkat, ha szükséges. Az egyik legijesztőbb mégis az, hogy egymás iránti szeretetünk természetes formái sem gyakorolhatók. Hogy visszájukra fordultak a gesztusok. Mert most úgy kell szeretnünk, hogy nem találkozunk, ha mégis, nem érünk egymáshoz. Pedig az ölelés gyógyít, az érintés csillapítja a fájdalmat.

Tehát bezárultak az ajtók, a kapuk. Nem megyünk át a szomszédhoz egy tányér süteménnyel, és nem utazunk sehová. Csend és mozdulatlanság ideje ez, még akkor is, ha többen élünk egy fedél alatt. Elmúlt utazásokra gondolni viszont lehetséges. Sokkal inkább, mint eddig tettük. A legtöbb utazónak manapság nem jut ideje arra, hogy feldolgozza magában egy távoli tájra megtett út tapasztalatait. Hogy megérlelje a megérintett idegen világ hatásait. Hogy újra és újra felidézze a látványt, az ízeket, a fényeket. Hogy aztán az impressziók mozaikjaiból összeállítsa a saját belső táját.

Az első, ami eszembe jutott a zárt ajtókról, Andalúzia egyik legerősebb gravitációjú városa, Córdoba. Pontosan a córdobai nagymecset éjszakára hatalmas sárgaréz spalettákkal fedett kapui. Ahogy azok az aranykapuk beleragyognak az éjszakába. Mindez nem egyszerűen esztétikai élmény. A valószínűtlenség felemeli a szemlélőt, nem csak a tekintetét emeli el a földről a kézzelfogható és józan ésszel belátható fölé. Az aranyló, a sötétben szinte lebegő, hatalmas kaputáblák nem csak az évszázadok kincseit őrzik. Nem csupán a nagymecset és a beleépült katolikus székesegyház szakrális tereit és műkincseit. A VIII. században épült dzsámi építészeti rejtélyei szimbolikusak. Nappal, ha a sok kapu egyikén belépünk – melyek közül fontos, hogy egyik sem kitüntetett, nincs főkapu, kapuk vannak –, és az emberi ésszel nem felfogható térben bolyongunk, labirintusélményben lehet részünk, miközben azt is megérezzük, hogy ebben a labirintusban nem veszélyes eltévedni. Hogy nem bánjuk, bármelyik pontján veszünk bele az oszlopokkal és boltívekkel tagolt, falakkal határolt, mégis végtelennek tűnő térbe. A sötétben lebegő aranykapuk ezt a tudást is őrzik, sőt képessé teszik a félelem nélküli eltévedésre a nézelődőt.

 

 Z__rt_ajt__.jpg

 

A biztonságos végtelent idéző épület látványa tízéves koráig mindennapos lehetett a középkor egyik legizgalmasabb orvos-filozófusának, az 1137-ben Córdobában született Maimonidésznak. Persze valószínűleg csak kívülről, hiszen Mose ben Maimon ((héberül: משה בן מימון), saját nyelvén, arabul: موسى بن ميمون بن عبد الله القرطبي الإسرائيلي (Múszá ibn Majmún ibn Abdalláh al-Kurtubí al-Iszráílí), az arab nyelven író tudós, aki ismerte az antik görög és az arab filozófiát is, zsidó volt. Rabbivá viszont már nem Córdobában vált, mert 1148-ban családjával együtt el kellett menekülnie Andalúziából. Az addig békés vallási együttélést ugyanis feldúlta az iszlám fundamentalizmus egyáltalán nem gyakori fellángolása. Megrendítő, hogy Andalúziában hány évszázadon át éltek harmóniában muzulmánok, zsidók és keresztények. A spanyol inkvizícióig csak néhányszor zavarta meg hasonló szélsőséges esemény a virágzást tápláló vallási türelmet.

A XII. századi zsidóüldözés elől Maimonidész először Marokkóba, az Agatha Christie-krimibe illő nevű Fez városába menekül, majd jó másfél évtized múltán Jeruzsálembe kerül. Végül Egyiptomba jut, ahol – rabbi létére! – Szaladin szultán személyes orvosa lesz. Feltűnő, hogy sem a tudóst, sem a szultánt nem zavarja ebben kettejük vallási hovatartozásának különbsége. Maimonidész mindemellett orvosi és teológiai munkákat, például Misna-kommentárt ír.

Filozófiai főműve, az 1190-ben befejezett A tévelygők útmutatója című bölcseleti munka megdöbbentően modern kérdést jár körül. Műve azokhoz szól, akik filozófiával való foglalatosságuk közben hitükben megrendülnek. A hittételekben való elbizonytalanodással kapcsolatos kérdésfelvetést feltételezhetően személyes tapasztalatai is segítették. Egyetlen ösvényen járni rendkívül nehéz annak, aki több ösvényt is jól ismer. Az élmény ma sem ritka, azt hiszem. Hit és tudomány szintézise mindenkori feladat. Maimonidész végső tanácsa is meglepően friss. Azt javasolja, hogy a szent iratok azon szövegeit, melyek ellentmondanak a tudomány igazságainak, értelmezzük allegorikusan. Triviális, vonhatjuk meg a vállunkat. Na, de nyolcszáz éve nem volt az, sőt biztos vagyok benne, hogy sokaknak még ma sem az, sem a szent iratok, sem a mítoszok, sem a szépirodalom szövegeinek tekintetében. Lehet, hogy Maimonidészt segítette az allegorikus jelentések felismerésében természettudományos tevékenysége is? Hogy rájött, hogy a látható, az elsődleges, a tüneti mögött mindig vannak még rétegek? Ahogy a nagymecset oszloplabirintusában a következő boltív mögül mindig nyílik még egy folyosó?

Mindenesetre én nagyon megszerettem ezt a córdobai bölcset – nem, nem a helyiértékén, nem nagyszerű munkásságában elmélyedve. (A tévelygők útmutatója magyar nyelven egyébként szinte beszerezhetetlen. Időnként antikváriumi aukciókon bukkan fel és kel el elképesztő áron a Klein Mór-féle fordítás reprint kiadásának Heller Ágnes utószavával 1997-ben megjelent egy-egy példánya.) Megszerettem az életét, az alázatát, ahogy bárhova vetette a történelmi kényszer, tette a dolgát, a körülmények ellenére. Csak feladatára figyelt, nem arra, hogy mi veszi körül, nem hagyta, akár a görög matematikus, Arkhimédész, hogy belső köreit megzavarják a lüktető világesemények. Figyelmének csöndjét úgy óvta belső tartása, mint egyszerű mellszobrát a fölé hajló narancsfák Córdoba egyik szegletében.

 

Filoz__fus_orvos.jpg

 


Főoldal

2020. május 04.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA