Prózák

 

 Marton_Laszlo_2018_meret.jpg

 

Márton László

 

Vagy inkább miatta...

Egy készülő regényből1

 

Peter Rolle szíművész eredeti neve Rosengarten Ábrahám volt. A nyugat-magyarországi Szombathelyen született (német neve Stein am Anger), és alig múlt huszonegy éves, amikor 1929 tavaszán bemutatták Karl K.-nak. Akkoriban még nem beszélt egészen hibátlanul németül, de ennek a hátránynak nem tulajdonított különösebb jelentőséget, minthogy nem a színpadon, hanem a mozivásznon akart sikereket elérni, és a mozikban még az 1920-as években is némafilmeket vetítettek.

   Karl K. az ifjú Ábrahámnak, aki kevéssel azelőtt nősült, először is azt a jó tanácsot adta, hogy válasszon másik nevet, mert Rosengartenként semmi esélye, hogy valaha is jelentős színész legyen. Ezzel a névvel – méghozzá ha Ábrahám is! – lehet az ember a seitenstettengassei zsinagógában vagy a viaduktgassei imaházban samesz, de filmszár, az nemigen.

   A fiatelember különleges szerepformáló érzékkel rendelkezett, de máskülönben nem igazán volt értelmes vagy leleményes, és sejtelme sem volt, hogyan kellene őt ezentúl hívni. Ekkor Karl K. a jó tanács mellé egy jó nevet is adott neki: ha már úgyis színész akar lenni, miért ne lehetne a neve Rolle, magyarul „szerep”, méghozzá Peter Rolle, hogy az elő- és az utónévben egyaránt ott guruljon és gurgulázzon az r-hang, hogy recsegjen az a név, ropogjon az a név, rolóként legördüljön az a név! A leendő szupersztár képzelje csak el az új nevet mint kasszához vonzó mágnest egy plakáton vagy egy film főcímében: főszereplő – Peter Rolle!

   Ezt a nevet könnyű megjegyezni, és ha Mr. Rolle egyszer majd Londonban vagy Hollywoodban szeretne karriert befutni, ez a név ott is könnyen kiejthető és leírható lesz.

   És végül, harmadszor: minthogy Peter Rolle fiatal házasemberként anyagi gondokkal küzdött, Karl K. adott neki a ropogó és guruló név mellé még ötezer schillinget is. Nem ajándékba, hanem kölcsönbe adta neki a pénzt, váltó ellenében, amelynek lejárata egy évre, 1930 tavaszára szólt. Rolle a pénzt eleinte nem akarta elfogadni, mondván, nincs mivel fedeznie a váltót, ám erre Karl K. nagylelkűen így válaszolt: „Egy fiatal művész legbiztosabb fedezete a tehetség!”

   A színművész felesége sziléziai nemesi családban született. Neve Caecilia von Lohenstein, öt évvel idősebb a férjénél, és az 1920-as évek közepéig közeli barátságban állt Sidonie N.-nel. Sidinek köszönhető, hogy Karl K. megismerkedett Cillyvel, és néhány évvel később Cilly révén került ismeretségbe Rosengarten Ábrahámmal, akiből Peter Rollét csinált. Karl K. akkoriban még viszonylag sok pénzt keresett, és megengedhette magának, hogy fiatal tehetségeket támogasson. Például a fiatal Bertolt Brechtnek háromezer schillinget kölcsönzött a legújabb gyereke születésekor, akit ezúttal Helene Weigel hozott a világra, amely összeget a berlini drámaíró, persze már a Háromgarasos opera hét országra szóló sikere után, pontosan vissza is fizetett, kamatostul.

   Sajnos Peter Rolle esetében nem megy olyan egyszerűen a visszafizetés, mint Brechtnél.

   1930 júniusában, amikor Karl K. ügyvédje, dr. Oskar Samek arra hívja fel a színművész figyelmét, tértivevényes levélben, hogy az a váltó, amelyet K. úrnak ötezer schillingről kiállított volt, már rég lejárt, azt írja válaszlevelében Caecilia Rolle, hogy a férje pillanatnyilag súlyos beteg, sajnos még az ágyból sem tud fölkelni, nemhogy fizetni tudna. Az a kevés pénz, amijük még van, életbevágóan szükséges gyógyszerekre és orvosi kezelésre. Ő, Rolléné a férje nevében kéri az ügyvéd úr közbenjárását Karl K.-nál, és eszközölje ki, hogy Karl K. legyen még egy kis megértéssel és türelemmel. Ő, Rolléné mindössze két hét haladékot kér: addigra a férje meggyógyul, és ötszáz schillinget okvetlenül vissza fog fizetni az adósságból. További részletfizetésekre kicsit később fog sor kerülni.

   1930 decemberében, amikor dr. Samek arra hívja fel a szíművész figyelmét, tértivevényes levélben, hogy az adósságból a levél keltéig egyetlen groschen sincs visszafizetve, és hogy Rolle úr visszaél K. úr türelmével, azt írja válaszlevelében Caecilia Rolle, hogy a férje pillanatnyilag rendkívül rossz lelkiállapotban van, mert támogatnia kell idős édesanyját, aki Stein am Angerben (azaz Szombathelyen) leírhatatlanul nyomorúságos viszonyok között él, olyannyira, hogy még libazsírt sem vehet a rántáshoz, amellyel a krumplilevest készítené. K. úr mostanáig csakugyan rendkívül nagyvonalú volt, és mostantól már csak két hónapig kellene várnia, mert Rolléné férjét februárban szerződtetik Berlinbe, a Kroll-operába. Attól fogva rendszeres havi jövedelme lesz neki, és minden hónap elsején legelső dolga lesz, hogy K. úrnak az adósságból száz schillinget visszafizessen.

   1931 októberében, amikor dr. Samek, tértivevényes levélben, gratulál a színművésznek azokhoz a kritikákhoz, amelyek roppant pozitívan ítélik meg Rolle úrnak a berlini Kroll-operában nyújtott művészi alakításait, ugyanakkor azonban arra is emlékezteti, hogy júniusban ugyan visszafizetett száz schillinget, de a rá következő hónapokban egyetlen groschent sem, azt írja válaszlevelében Caecilia Rolle, hogy férje óriási fordulat előtt áll a színészi pályán. Ő játssza majd, hála a jó Istennek, Fritz Lang legújabb filmjében a főszerepet. Ezúttal kizárólag azért nem tud fizetni, mert elegáns öltönyöket, kalapokat és cipőket kell csináltatnia, ő, Rolléné pedig abban reménykedik, hogy K. úr megértést tanúsít.

   1932 februárjában, amikor dr. Samek, tértivevényes levélben, gratulál az M – egy város keresi a gyilkost című film falrengető sikeréhez, külön kiemelve, milyen hátborzongatóan fütyüli Rolle úr a Grieg-melódiát, és milyen hitelesen formálja meg a sorozatgyilkos alakját, vagyis szerepét – nemhiába ő a Rolle, vagyis maga a szerep! -, majd hozzáteszi: biztos forrásból tudja, hogy Rolle úr a forgatásért tizenkétezer, azaz 12.000 birodalmi márkát kapott, úgyhogy most már csakugyan legfőbb ideje, hogy az adósság fennálló részét K. úrnak egy összegben, éspedig a jelen levél átvétele után azonnal, pontosabban 24 órán belül visszafizesse, ellenkező esetben ő, dr. Samek arra kényszerül, hogy keresetet nyújtson be Rolle úr ellen a bécsi belvárosi kerületi bíróságon, ami Rolle úr hírnevének bizonyára nem használna, azt válaszolja a feleség: először is, az ő férje sem hátborzongatóan, sem egyéb módon nem fütyülte a Grieg-melódiát, ő tudniillik egyáltalán nem tud fütyülni, így tehát a melódiát a rendező, Fritz Lang fütyülte el a szinkron-munkák során – bizony ám, ez az első hangosfilm Németországban! –, másrészt megfelel ugyan a tényeknek, hogy az ő férje tizenkétezer márkát kapott az UFA-tól (Universum-Film-Aktiengesellschaft), de sajnos Babelsbergben, ahol a film készült, rossz vonatra szállt fel, és Berlin helyett Potsdamba utazott, ahol a játékkaszinóban elveszítette a teljes összeget. Utána még idegösszeomlást is kapott, úgyhogy most katasztrofális állapotban van, testileg-lelkileg egyaránt. És hogy ő, Rolléné nagyon sajnálja, de a férje ellen nem érdemes az ügyvéd úrnak keresetet benyújtania, mert Rolle megkapta a német állampolgárságot, és az ő ügyeiben nem a bécsi belvárosi, hanem a berlini charlottenburgi kerületi bíróság az illetékes. Berlinben pereskedni Samek úrnak sok, sok, sok fáradságába kerülne, és K. úrnak egyetlen pfennig haszna sem származna belőle, mert az ő férjének most még annyi pénze sincs, mint máskor. K. úr a pénzét a lehető legbékésebb módon vissza fogja kapni, mihelyt az ő férje szomorú esetét Hanns Schwarz megfilmesíti, csak éppen a cselekményt áthelyezi Potsdamból Monte Carlóba, ezért a tervezett filmnek, amely az ő férje balszerencséjét dolgozza fel, az lesz a címe, hogy Monte Carlo bombázása. Az ő férje már javában írja a forgatókönyvet, méghozzá honfitársával, Heltai Jenővel együtt, aki újabban Isztambul, Bécs és Berlin közt ingázik, és akit K. úr állítólag személyesen ismer. A siker majdnem biztosra vehető, és ő, Caecilia Rolle ezúttal Árgus-szemekkel fog vigyázni a honoráriumra.

   1933 szeptemberében, amikor dr. Samek azt írja egy levélben a házastársak párizsi címére, hogy úgy hallotta Franz Hesseltől, aki menekülés közben néhány hetet Franciaországban töltött, hogy Rolle úrnak kedvezően alakul a sorsa az emigrációban, és hogy egy francia nagyiparos, egy cukorgyáros bőkezűen támogatja, és már csak ezért is gondolnia kellene dr. Samek ügyfelére, K. úrra, akinek pénzügyi viszonyai a legújabb politikai fejlemények nyomán drasztikusan rosszabbodtak, Caecilia Rolle azt írja válaszlevelében, hogy februárban menekülésszerűen kellett távozniuk Németországból, mindenüket ott kellett hagyniuk, berlini lakásukat elkobozták, férjét megfosztották a német állampolgárságtól. Jelenleg Párizsban a legnagyobb nyomorúság közepette élnek, gyakran éheznek a szó legszorosabb értelmében. A férje depressziós, nem tud franciául, így aztán arra sincs remény, hogy színészként munkát kap. Rászokott az italra, ami nem könnyíti meg a helyzetüket. Ráadásul titkolniuk kell tényleges helyzetüket, mert ha köztudottá válna, hogy Rolle iszik és éhezik, és ráadásul depressziós, akkor végképp nem lenne semmi esélyük, hogy bárhol is gyökeret verhetnének. Amit Hessel állít, arcátlan hazugság. Annyi igaz belőle, hogy ők ketten, Peter és Cilly Rolle egyszer meghívást kaptak Monsieur Bomboumtól vacsorára, ahol Franz Hessel is ott ült az asztalnál. Monsieur Boumboumnak nincs semmiféle cukorgyára, csak egy iciri-piciri cukrászműhelye van, ahol nem kristálycukrot állít elő, hanem, mint már a neve is utal rá, bonbont. Ő, Rolléné nagyon szeretné, ha K. úr türelmének, ha szabad így kifejeznie magát, nem szakadna el a cérnája, mert ők ketten, Caecilia és Peter Rolle hamarosan áttelepülnek Londonba, ahol az ő férje szerződést fog kapni a Paramount Pictures-től. Alfred Hitchcockkal fog együtt dolgozni!

   Ő fogja játszani a főszerepet a The Man Who Knew Too Much című filmben! Ő maga lesz az az ember, aki túl sokat tudott! És akkor megint sok pénzt fog keresni! És akkor azt a régi, régi adósságot vagy legalábbis annak egy jelentős részét végre, végre vissza tudja fizetni majd. Végezetül Rolléné azt is tudni szeretné: igaz-e az a hír, amelyet Walter Benjamintól hallott, aki szintén Párizsba menekült, hogy tudniillik K. úr egészségi állapota aggodalomra ad okot?

   1934 áprilisában dr. Samek a házaspár londoni címére küldi azt a levelet, amelyben megerősíti a hírt: K. úrnak csakugyan gondjai támadtak az egészségével, de részleteket nem árulhat el. Mindenesetre munkaképes, mi több, hosszabb svájci utazásra készül, előreláthatólag júliusban. Ő, dr. Samek már csak emiatt is arra kéri Rolle urat, fizesse vissza K. úrnak az adósságot, mert igazából csak pénzügyi kérdés, mennyi időre szólhat a svájci tartózkodás, amely K. úr egészségi állapotát valószínűleg előnyösen befolyásolná. Ő, dr. Samek meglehetősen unja már ezt az örökös halogatást, és elege van abból, hogy tartsa a markát, mint egy kérelmező, és hogy százszor meg százegyedszer könyörögjön Rolle úrnak a visszafizetésért, mindannyiszor hiába.

   Megbízható forrásból tudja, hogy Rolle úr a Hitchcock-filmben kifejtett színészi aktivitásért húszezer, írd és mondd, 20.000 font sterlinget kapott a Paramounttól, egy kisebb vagyont, amihez ő, dr. Samek szívből gratulál. Ugyanakkor azonban apodiktikus határozottsággal felszólítja Rolle urat, akiből Angliában jómódú ember vált, hogy a fennálló adósságot a kamatokkal együtt két héten belül egyenlítse ki, mert ellenkező esetben kényszerítve érzi magát, hogy egy brit állampolgárságú meghatalmazott által Rolle úr ellen panaszt nyújtson be a County Court London Southampton kirendeltségen.

   Caecilia Rolle azt írja válaszában, hogy a férje a legkevésbé sem jómódú. A Paramounttal kötött szerződésben csakugyan húszezer font van feltüntetve, de ebből eleve levontak tizennégyezret azokra az adósságokra, amelyeket az ő férje már Angliában halmozott fel. Az ő férje Franciaországban rászokott az italra; itt, Londonban nem iszik kevesebbet, mint amott, de emellett kokaint is rendszeresen fogyaszt, mert máskülönben képtelen volna elviselni a forgatás közbeni állandó stresszt.

   Márpedig a kokain nagyon, nagyon, nagyon viszi a pénzt! Ráadásul az egyik deal során a férjét őrizetbe vette a rendőrség, és csak óvadék ellenében engedték ki, márpedig az óvadék még sokkal, sokkal, sokkal több pénzt elvisz, mint a kokain. A Paramount-féle pénz úgy elpárolog, mint a kámfor, és ami még megvan belőle, abból az Amerikába szóló hajójegyet kívánjuk fedezni. Ugyanis hamarosan átköltözünk Hollywoodba, és már csak ezért sem volna érdemes a londoni County Courtot az én férjem K. úrral szemben fennálló adósságának ősrégi történetével terhelni. Higgye el nekem, doktor úr, Hollywoodban az én férjem nagyon, nagyon, nagyon sok pénzt fog keresni, és akkor az adósságot minden külön felszólítás nélkül visszafizetjük. Javult-e K. úr egészségi állapota? Kellemesen teltek-e a svájci kint-tartózkodás napjai?

   1936 júliusában Los Angelesből írja Caecilia Rolle dr. Sameknek, hogy mélységes megrendüléssel hallotta a hírt, amely szerint Karl K. néhány hete meghalt. Hogyan történt? Szegény, kedves jó ember! Sokat szenvedett?

   Dr. Samek arról tudósít válaszlevelében, hogy K. úrral még februárban baleset történt, amelyből már nem tudott felépülni, és ez lehetett a halál tényleges előidézője. Este, sötétedéskor az úttesten nekiment egy kerékpáros, ő elesett, és beütötte a fejét a járdaszegélybe. Az ezt követő tartós gyengeség sajnos már K. úr évek óta fennálló betegségének tünete volt. Ennek legfontosabb eleme a véredények kóros elváltozása, valamint a szívkamrában felgyülemlő alvadt vérrögök, amelyekből számos embólia alakult ki, ezek közül az egyik az agyban. Ez utóbbi lett a halál közvetlen oka. Az utolsó napok során az erős fájdalmak miatt állandó ópiumkábulatban tartotta az orvos, ami nemcsak enyhítette a fájdalmait, hanem még egyfajta jó közérzetet is biztosított számára, úgyhogy minden balsejtelem nélkül lépett át az életből a halálba. Arról, hogy a barátait és tisztelőit sújtó veszteség milyen nagy, dr. Samek aligha kell, hogy bővebben írjon a filmsztár feleségének.

   Minthogy Karl K. hagyatékában sem pénz, sem számottevő értéktárgy nem található, neki, dr. Sameknek kellett – Karl K. tántoríthatatlan hívének, aki évtizedeken át ingyen végzett számára ügyvédi munkát – saját zsebéből fedeznie a temetést. Most viszont arra kéri a nagyságos asszonyt, hogy a még fennálló adósságot a felhalmozódott kamatokkal és kamatos kamatokkal együtt, összesen 8473 schillinget és 80 groschent, amely összeg a jelenlegi árfolyamon megfelel kereken 1675 USA-dollárnak, juttassa el az ő, dr. Samek bécsi címére, hogy legalább az a veszteség, amely az utóbbi évek során a Reflektor eladatlan számaiból összegyűlt, ne őt terhelje.

   Ő, dr. Samek a hagyaték átnézésekor – amely műveletre őt az elhunyt hatalmazta fel a végrendeletben – a nagyságos asszonytól 264 levelet talált Karl K.-nak címezve. Ő ezeket természetesen nem olvasta el, csupán a kézírásból és az aláírásból állapította meg a levélíró kilétét. Ezeken a leveleken kívül ő, dr. Samek talált a hagyatékban további 74 levelet, amelyek lapjain ugyanaz a kézírás szerepel, de az aláírásuk nem „Cilly”, hanem „A Te Édes Kis Csalogányod”. Dr. Samek arra kéri a nagyságos asszonyt, szíveskedjék tudatni vele: vajon helyes-e az a feltevése, miszerint ez utóbbi levelek is a nagyságos asszony keze alól kerültek ki? Továbbá: mi legyen a levelek sorsa? Ő, dr. Samek postán elküldheti a leveleket Los Angelesbe, természetesen csakis a nagyságos asszony kockázatára és felelősségére; valamint megsemmisítheti, vagy pedig a hagyaték többi részétől elkülönítve megőrizheti őket, hogy majd a nagyságos asszony legközelebb esedékes ausztriai látogatásakor visszakerüljenek hozzá.

   Caecilia Rolle azt írja válaszlevelében, hogy egyelőre egy cent nem sok, annyit sem tud küldeni, mert egy héttel a levél kelte előtt a férje összes szerződését felbontották. Kiderült ugyanis, hogy Amerikába érkezéskor Peter Rolle a Bevándorlási Hivatalnak nem vallotta be kommunista párttagságát, illetve az idevonatkozó kérdésre valótlan választ adott, és emiatt a producer eltávolította minden stáblistáról. Így most éppen semmi pénzük sincs, de ő, Caecilia Rolle abban reménykedik, hogy a férje, noha még mindig nem tud igazán jól angolul, októbertől vendégszereplőként felléphet New Yorkban, a Broadway egyik baloldali liberális alternatív színházában, ahol megtűrik a kommunistákat is, és akkor ismét sok pénzt fog keresni, és akkor ő, Rolléné az egész adósságot az összes kamatokkal együtt rögtön visszafizeti a doktor úrnak, akinek ő több okból is nagy, nagy, nagy, nagy, nagy hálával tartozik.

   És igen, a „Csalogány” aláírású leveleket is ő írta, Cilly, akkor még Caecilia von Lohenstein. És hogy ő számít dr. Samek diszkréciójára, konkrétan arra, hogy a doktor úr senkinek sem árulja el a levelek létezését, még kevésbé azok tartalmát. Doktor úr a leveleket ne semmisítse meg, ne is adja postára, hanem a hagyaték többi részétől elkülönítve tartsa őket magánál, mert máskülönben a nagy távolság és a postai kockázatok miatt illetéktelen kezekbe kerülhetnének, és az ő férje a féltékenységével, amelynek egyébként semmi alapja sincs, őt már amúgy is agyongyötri.

   Az idióta már akkor is pontosan tudhatta volna, miért ajánlotta fel neki K. úr azt a bizonyos összeget, amellyel tulajdonképpen nem is Rolle, hanem ő, Cilly tartozott neki!

   Bizony, bizony, neki, Cillynek még a háború előtt kellett volna Karl K-val megismerkedni. Ha Karl K. akkor Sidi helyett őbelé, Cillybe lett volna szerelmes, ők ketten egészen biztosan együtt maradtak volna! De ő akkor sajnos, sajnos gyereklány volt még, nem pedig felnőtt nő, mint Sidi.

   Ó, jaj, a szegény drága Karl K.! Milyen csodálatos férfi volt! Ő, Cilly még mindig képtelen napirendre térni fölötte, hogy nincs többé! Minden olyan éjszakát, amelyet a férje nem otthon tölt, végigzokog! Mennyire megbánta, hogy ehhez a seggfej Peter Rolléhoz ment férjhez, aki már fiatalon sem nézett ki jól, aki soha, egyegyetlenegyszer sem volt jó az ágyban, és aki most már totálisan emberroncs! És mennyire nem bánta meg, hogy élete legértékesebb barátságát, amely Sidonie N.-hez fűződött, feláldozta a „Reflektorkarcsi” kedvéért, vagy inkább miatta...

 

1 amely időközben már el is készült - szerk. megj.

 

Megjelent a Bárka 2018/3-as számában.


Főoldal

2018. június 29.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
FISZ-tábor Királyréten - Olvasni szabad! Nagygalambfalván eltemették Kányádi SándortNemzetközi Shakespeare Fesztivál GyulánA Bárka tanulmány- és esszépályázata
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Somorjai Réka verseiDebreczeny György verseiPéter Erika verseiCsontos Márta: Arcok a múzsák kertjéből
Prózák
Márton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjai
Kritikák
A mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”
Esszék, tanulmányok
Millenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódja
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA