Kovács Flóra
A részletekben gazdagság
A Bookart kiadó Svájci írók sorozatát részint az Erdély mint keleti Svájc gondolatára való emlékezés, részint a magyar nyelvű olvasóközönség svájci irodalommal való megismertetése hívta életre.
Hajdú Farkas-Zoltán Ludwig Hohl Hegymenet című regényének fordítója s egyben a Svájci írók-sorozat szerkesztője Hohlról írja: „nem a nagy tettek, hanem az apró részfeladatok jutottak eszébe” (85.). A Hegymenetben, két mászó tragikus történetében a részletek iránti vonzódás sűrítve jelenik meg. Fellelhető a természeti jelenségek leírásában, csakúgy, mint a hegymászás technikai cseleinek felelevenítésében vagy a mászók lelki világának lefestésében. E három mozzanat természetszerűleg összekapcsolódik. A társítás megmutatkozik a menetelés, a mászás, a test viszontagságos erőkifejtése és a természet törvényeinek, kihívásainak összekötésében: „[t]öménytelen mennyiségű porhavat emelt a magasba, és felhőként továbbhajszolta, de ezek a felhők nem hasonlítottak közönséges társaikhoz: nem voltak sem lágyak, sem beburkolók, mert finom, kemény szemcsékből álltak, s ezek olyan erővel csapódtak a testhez, hogy a vastag öltözet ellenére is néha úgy érezte magát az ember, mintha meztelenül ki lenne szolgáltatva a jégtűk korbácsütéseinek” (38.). A hegymászást olykor megszakítja egy külső körülmény. Ilyen eseteknél a szállás és a kis feladatok aprólékos ismertetése történik: „[a] magas hegyekben az egynapi tétlenség hosszú (…) Mert minden kilátás és külső tevékenység hiányában az ember kénytelen a közeli és közönséges dolgok felé fordulni, olyan csekély és közeli dolgokra figyel, amelyek felett szinte mindig átsiklik a tekintet; ilyenkor szokatlan felfedezéseknek lehetünk tanúi” (21.). Irodalmi szempontból talán a lelki folyamatok leírása a legértékesebb a regényben. A narrátor részletesen kifejti, hogy a két mászó, Ull és Johann egymástól elválása, vagyis Johann feladattól eltántorodása milyen érzelmeket indít el. Ullban mindenképpen dühöt, amely majd egy rossz döntéshez (és a későbbiekben a halálához) vezeti: „[n]em gondolta, mert nem mert rágondolni – de ez a düh a lelke mélyén hozzászegődött” (50.). Johann esetében azonban a visszafordulásnál a megkönnyebbülés után valamiféle rátartiság jelenik meg, amely a helyi földműves figyelmeztetésének kinevetésében teljesedik ki. Ez az érzelmi irányultság lesz az oka Johann halálának, ugyanis nem fogadja meg a tanácsot, így megcsúszik s a víz elsodorja, miközben a feje újabb és újabb kőnek csapódik.
Hohl számára kiemelt fontossággal bír, hogy egy hegymászótörténet leírásakor nyilatkozzon a tér érzékeléséről, amelynek valódi típusát a mászóknál szemlélteti. Aprólékosan összeveti az előbbiek és például a repülőgéppel utazók helyváltoztatás közbeni érzékelését, amely szerinte a térkép olvasásakor megfigyelhető térszemlélettel rokon: „[a]z a mélység, amit a repülőgépből érzékelünk (ha egyáltalán érzékeljük) nagyrészt absztrakció; ezzel szemben a mélységről csak észlelés révén lehet benyomásunk. (…). a hegymászó számára a mélység mindig jelenvaló” (56–57.).
A részletekhez ragaszkodás a narrátor pozíciójának esetében is fellelhető, és leginkább a pontossággal jellemezhető. A kötet még a csákány 1910-es évekbeli hegymászásoknál való fontosságára és ennek 1970-es évekbeli megváltozására is kitér. A narrátor tudása és megszólalásának módja ellenben erősen ingadozó, az aprólékosság mintha itt kissé alábbhagyna.
Ludwig Hohl Hegymenet című könyve a részletekben elmerülés mellett egy izgalmas történetet vázoló kötet, ezért is ajánlható nyári olvasmánynak.
Ludwig Hohl: Hegymenet. Ford. Hajdú Farkas-Zoltán. Csíkszereda, Bookart, Svájci írók, 2013.
