Képzőművészet

 

20210127_103605.jpg 

 

Gyarmati Gabriella

 

A történet Michelangelo Dávidjától indul…

Mokos József és tanítványai[1]

 

Ahogyan életében mindenki ismerte Csabán, úgy ma szinte mindenki hallott már Mokos Józsefről. Akik életében ismerték, a legteljesebb elismerés hangján szólva emlegetik. Azok számára azonban, akik csupán hallottak róla, talán nem érthető pontosan, hogy miért is volt Mokos József személye és működése ennyire fontos békéscsabai és országos viszonylatban egyaránt.

            Mokos József festőművészként és tanárként már részt vett abban a folyamatban is, amelyet a két világháború között lejátszódó változások hívtak életre: amikor a csabaiak megújították a polgárság fogalmát. Abban az időszakban járunk, amikor a társadalmi és gazdasági modellváltás Békéscsabán is új célok felé fordította az újítók, a kezdeményezők, az iránymutatók tekintetét. Indítványok, kiváló ötletek, új intézmények, szervezetek, rendezvények és kiadványok születtek a változások nyomán.

            1914-ben adták át a Közművelődésházát, egy évvel korábban pedig létrejött az Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Kör. Működésük összefonódott, amelyben Mokos József is szerepet játszott. A festő arculatformáló vezéregyénsége volt annak az Aurora körnek, amely megalapításától 1943-ig 195 hangverseny, 125 előadás és 21 képzőművészeti tárlat megszervezését vállalta magára. Mokos első foglalkozásait az Aurora programjainak helyet biztosító, neoklasszicista jegyeket viselő múzeumépületben tartotta, s csak később került a Helyőrségi Klubba, majd 1950 és 1972 között a Balassi Művelődési Házban vezette szakkörét.

 

20210127_103647_resized.jpg

 

            De miképpen lett a szülővárosába visszatérő ifjú rajztanárból európai hatósugarú helyi legenda? Mokos József kitalált egy oktatási rendszert, egy „előakadémiai” képzési formát, amelynek működőképessége, eredményessége esztendőről esztendőre igazolást nyert. A profitabilitást azonban elsősorban nem a jó rajzokkal degeszre tömött mappák igazolták, hanem a minden évben sikeres felvételi vizsgát tevők sora jelentette. És ez a mérhető eredmény számított igazán.

Művészeti kapcsolati hálóját ki tudta alakítani kiállítóként, bár kérdéses, hogy tanári állás, szakköri munka és a kultúra lángját vivő szervezőtevékenység mellett mikor volt egyáltalán ideje az alkotómunkára. Tudjuk, hogy el-elszökött néha Tokajba vagy Zsennyére festeni kicsit... Az azonban kétségtelen, hogy míg alkotóként elfogadta az előző generációk által szentesített új festészeti hagyományt, az impresszionista jegyeket hordozó realista látásmódot, addig a tanításban – magyarországi viszonylatban – egyedi módszertant alkalmazott.

Mokos áldozatkészsége igazából abban állt, hogy képes volt a súlypontokat a saját művészi fejlődéséről és önkifejezésének fontosságáról áthelyezni a tanítványaival folytatott közös munkára. Működésének alaptétele tulajdonképpen ez a nagyvonalú adakozás, az önfeláldozás volt. A pedagógiai munkába, a jövő aranyfedezetét jelentő új művészgenerációkba fektette energiáit. Ez az odaadás, a gazdag ismeretanyag effajta önzetlen átadási metódusa egyedivé teszi működését. A művészlét és a pedagóguslét határmezsgyéjéről mintha csak lopva léphetett volna saját alkotásainak territóriumára, hisz tanítványai számítottak rá, folyamatosan jelen kellett lennie. És nem csak fizikailag… Tanítványai lelkesen mesélnek arról, hogy milyen sokat fedett fel az órákon a személyiségéből, mit kaptak még a rajzismereten kívül Mokos Józseftől. Bőkezűen szórta szellemének kincseit, amelyért legalább annyira, ha nem még hálásabbak voltak a keze alatt dolgozó fiatalok, mert ez elkísérte őket egész életükön át.

Mindannyian tudjuk, mennyire fontos, hogy a tanítványt sem alulértékelni, sem pedig felülértékelni nem szabad. Meg kell találni, ahogyan a svédek mondják, az „épp elég” pontot, az épp megfelelő megközelítést. Az érték- és céltévesztés elkerülése végett Mokos József segített tanítványainak kiválasztani az alkatukhoz leginkább illő képzési formát és intézményt. Így volt olyan, akit a reputációt megelőlegező művészi pályán vagy a tanári hivatás felé, és olyan is, akit a mesterség, a kétkezi munka útján indított el. Tanítványait, a közeljövő debütánsait még idős korában is fel tudta készíteni arra, hogy képesek legyenek kortárs diskurzusok lefolytatására, hogy valóban jelenidejű kortárs művészetet tudjanak majd csinálni.

 

20210127_103700_resized.jpg

 

A világ legszigorúbb, egyben mégis legszabadabb szakköre a stabilitást képviselte az önmagát is kereső korosztály számára, ugyanakkor természetesen magában hordozta a változás, a fejlődés lehetőségét. A képzés komplexitása miatt tekinthetjük akár egy sikeres tudásközpontnak is.

Azt olvastam egyszer, hogy egy közismert séf több mint százötvenszer készítette el a kiválasztott menüsort, mielőtt elindult Lyonba, a Bocuse d’Or szakácsversenyre. Mokos József is hasonlóképpen gondolkodott. Az ismeret elmélyítését szolgáló, folyamatos ismétlésen alapuló szakköri szisztémát a tanítványok lavór módszernek nevezték. Végtelen sokszor kellett ugyanis elvégezniük egy-egy feladatot, hogy a megoldás végül a lehető legkönnyebben, legtökéletesebben menjen. Azt mondták, addig kellett gyakorolniuk, hogy már hánytak tőle. Így jön tehát ide a lavór...

            Mokos József tanítványai között találjuk – többek között – az európai geometrikus művészet nagymestereinek négyesét, Bohus Zoltánt, Fajó Jánost, Lukoviczky Endrét és Mengyán Andrást. A közismert játékosokat, Schéner Mihályt és Vágréti Jánost, a látható valósághoz kötődő Gyoroki [Gyurkó] Pált, az autodidaktaként Munkácsy-díjat nyert Bereznai Pétert és a tragikus sorsú Gubis Mihályt is.

Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a Munkácsy Mihály Múzeummal együtt rendezte meg A történet Michelangelo Dávidjától indul… Mokos József és tanítványai című állandó kiállítását a terem névadója, a 129 éve született Mokos József tiszteletére. Mokos József tiszteletére, aki bármihez fogott, mindent kiválóan csinált. Jó festő és remek tanár volt, de tudjuk róla, hogy ragyogó gyorsíróként és tehetséges zongoristaként is számon tartották. És amit tudott, azt minden át akart adni tanítványainak. Így lett a Mokos-kör a kis csabai legendaképző…

 

 

A kiállításban született enteriőrfotókat Csák Tímea készítette és bocsátotta rendelkezésünkre.



[1] Az azonos című kiállítás a Magyar Kultúra Napján, 2021. január 22-én nyílt meg Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Mokos Termében. A tárlat kurátora Gyarmati Gabriella művészettörténész volt. (A szerk.)

 


Főoldal

2021. január 28.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Erdész Ádám: A meghatározó évszázad történeteibőlMúltbéli járványokról
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA