Ex libris

 

Fodor_Istv__n_portr___ex_libris.jpg 

 

Fodor István[1]

 

Mórahalom és a határmentiség változása

A trianoni sokktól a balkáni háborún keresztül az uniós csatlakozást megelőző évekig

 

Mórahalom anno még Szeged részeként a trianoni békediktátum következtében csonkává lett Magyarország délkeleti peremterületévé vált, amelynek déli szomszédságában az ellenséges Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd annak jogutódja, Jugoszlávia állt.[2] Közel hét évtized múlva a rendszerváltás vihara a soknemzetiségű és vallású délszláv államot is letarolta, viszont az így létrejött Szerbia testében továbbra is jelentős magyar falvak, városok foglaltak helyet. Így nem meglepő, hogy a határmentiségből fakadó területi közelségből adódóan sajátságos viszony alakult ki a délvidéki magyarlakta területek, illetve Mórahalom polgárai között.[3] A rendszerváltás éveiig az itt – különösen a tanyákon – élők hozzászoktak a rendszeres határrendészeti ellenőrzésekhez.

A határ két oldalára sodort rokoni és családi kapcsolatok fenntartására és ápolására az egykori Röszkei (ma Röszke II.) határátkelő adott lehetőséget. Viszont ezek az átlépések feltételhez voltak kötve: „Bizonyára sokan emlékeznek még a kishatárral kapcsolatos átlépő útlevelekre, – jegyezte meg Csányi László mórahalmi alpolgármester – melyek éves szinten limitálták a határátkelés darabszámát.” Ráadásul, a déli területeken a rendszerváltás sem hozta el azt a várva várt megkönnyebbülést, hiszen a Jugoszlávia szétesésével párhuzamosan átformálódó balkáni körülmények örvényében roppant véres, népirtást is produkáló háborús állapotok robbantak ki. Igen beszédes, hogy sok idősebb mórahalmi emlékezetében még napjainkban is élénken él a NATO gépek bombázásának vészterhes emlékezete. Így tehát a háborús körülmények következtében nagyon sok délvidéki magyarnak kellett elmenekülnie, akiknek egy jelentős része Mórahalmon lelt menedéket, azaz sok család itt kezdte újra az életét.

A háborús megrázkódtatások végéhez érve, a konszolidációs évek megindulása során Mórahalom tudatos döntése volt, hogy a továbbra is a határ túloldalán lévő, délvidéki magyar településekkel érdemi kapcsolatot tudjon kiépíteni és elmélyíteni. Ez a politikai elhatározás gazdasági, turisztikai, társadalmi, és kulturális vetülettel is bír(t), melynek eredményességét érzékletesen reprezentálja a napjainkban Mórahalom és több délvidéki magyar terület között fennálló termékeny viszony. De milyen út vezetett idáig?

 

terkep1.jpgA közös fejlődés és haladás útján – 2004-től napjainkig

Mórahalom és déli szomszédjai között új időszámítás kezdődött a testvértelepülési kapcsolatok kiépítésének megindulásával, amelynek tartósságát jól illusztrálja Temerin esete: ugyanis a nevezett várossal több mint két évtizede ápol testvértelepülési viszonyt Mórahalom. Majd az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal immáron országos szinten is elindulhatott a kapcsolatkiépítéssel egybekötött integráció. Ennek a folyamatnak központi részét képezte, hogy megnyíltak azok a pályázati lehetőségek, amelyek a Magyarország-Szerbia határmenti együttműködésre forrásokat biztosítottak.[4] Ez azt jelenti, hogy a pályázati partnerek keresésével egyre szorosabb kapcsolat alakult ki Mórahalom és sok szerbiai magyarlakta település között. A teljesség igénye nélkül foglalta össze Csányi László, hogy ilyen típusú pályázati forrásból jött létre „az Ásotthalom-Királyhalmi kishatár átlépő, de sorolhatnám a természetvédelmi projektjeinket, a kerékpárút fejlesztéseket, épületfelújításokat és a kulturális örökség védelmét is.” Illetve külön kiemelte, hogy Mórahalom részéről az is mindig kiemelt cél volt, hogy a fejlesztések mellett az emberi kapcsolatok is fejlődjenek, ezáltal a helyi közösségeink mindkét oldalon egymásba tudjanak kapaszkodni, ami által kiszámítható és segítő partnerei lehetünk egymásnak.” 

 

 terkep_2.jpg
A BTC EGTC fejlesztési program által lefedett területek
a fehér vonalvezetésen belül láthatók.

Mint eme rövidre szabott ismertetésből is látszik, igen hosszú és göröngyös út vezetett el ahhoz, hogy a határ két oldalán lévők stabil pilléreken nyugvó, termékeny kapcsolatot tudjanak felépíteni. Viszont ennek a folyamatnak az eredménye, hogy Mórahalom immáron nemcsak mint egy térségbeli közvetítő településként, hanem egy összekötő hídként képes a saját szerepét meghatározni, egy olyan hídként, amely a Balkán kapujaként tekinthet magára, avagy Csányi alpolgármester szavaival élve: „Öröm számunkra, hogy ezek a kapcsolatok működnek, családi barátságok alakulnak ki. Nem kell titkolnunk, hogy Mórahalom a Balkán kapujaként határozza meg önmagát, igyekszik híd szerepet betölteni gazdasági, kulturális és etnikai értelemben a Balkán, illetve Európa között. Ennek a határmenti fejlődésnek egyik kulcsszereplője Nógrádi Zoltán polgármester úr, aki országgyűlési képviselőként és polgármesterként egyaránt érezte azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek a kapcsolatok nyújtani tudnak, a képviselő-testülettel közösen megfogalmazta azokat a lehetőségeket, amelyek a határmentiséget nem hátrányként, hanem előnyként kívánja megteremteni.”

2019-ben pedig a magaskultúra nyelvén fogalmazódott meg a kétoldalú kapcsolat erősödésének igénye, ugyanis ebben az évben nyitotta meg kapuit a szerb kultúra házaként ismert KOLO létesítménye.[5]



[1] Fodor István 1990-ben született Mezőtúron. BA képesítését 2012-ben szerezte a Szegedi Tudományegyetemen történelem és vallástudomány szakon. 2017-ben abszolvált az SZTE történelemtanár és az SZTE-JUGYU ember és társadalom műveltségterületi tanári mester szakpáron. 2017 szeptembere óta a mórahalmi Ezer Év Parkja múzeumpedagógusa és a városi könyvtár helytörténeti kutatója. 2020 májusától a makett park vezető kurátora, egyben Mórahalom város helytörténésze. 2021-ben jelent meg a jubileumi Mórahalom a 30 éves város című nagy monográfiája.

[2] Trianon következtében Bács-Bodrog vármegye (Bácska), Torontál és Temes vármegye (Bánát), illetve az úgynevezett baranyai háromszög (Baranya) közel 21 ezer km2 terület került az első jugoszláv államalakulathoz, amelyek összegző elnevezése Vajdaság lett, s a friss déli állam egyik tartományává lettek szervezve. Szemléletes adat, hogy az 1921-es népszámlálás szerint az első jugoszláv államban élő magyarok létszáma 467.658 fő volt, akik közül 376.107 fő csak a Vajdaságban élt.  Forrás: Gulyás László: A Vajdaság sorsa az első Jugoszláv Állam keretei között 1918-1941. Rubicon online: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_vajdasag_sorsa_az_elso_jugoszlav_allam_keretei_koz ott_1918_1941/; Ez az adat egyértelműsíti és hitelesen érzékelteti, hogy a területi közelség mellett, a Délvidék etnikai szempontból is miért maradt fontos az anyaországnak, így Mórahalomnak is.

[3] Slobodan Milošević nacionalista politikájának célkeresztjében Szerbia centralizációja állott, ennek részét képezve fellépett minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely a központosítás ellen volt. Így kerülhetett sor arra, hogy 1988-ban megindult „joghurtforradalomban” több vajdasági vezetőt lemondatott, s olyan politikai jelszavak jelentek meg, mint például „Vajdaság = Szerbia” és hasonlók. Ráadásul, a néphadseregbe besorozottak között majd 10% magyar volt, akik közül sokan Magyarországra menekültek. Illetve, számos magyar család már anyaországi oktatási intézménybe íratta a gyermekét, amely szintén az áttelepülést segítette elő. Forrás: Ördögh, Tibor: Vajdaság politikatörténete. In: Ördögh, Tibor (szerk.): Vajdaság társadalmi és gazdasági jellemzői. Szabadka: Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete, 2017: 9-41. old.

[4] Lásd az európai területi együttműködés csoportosulás (EGTC) adta lehetőségeket, amelyek Európa-szerte a határ menti kooperációt segítik elő. Lokális érintettségben kiemelendő a Banat-Triplex Confinium programja, amely a magyar-román-szerb hármashatár relációjában biztosít kölcsönösen előnyös fejlesztési opciókat. A témában lásd: Soós, Edit: Az EGTC alapítás kihívásai a hármashatár térségében: A Banat-Triplex Confinium EGTC. Közép-Európai Közlemények, 5 (2), 2012: 77-87. old.

[5] Forrás: Átadták a KOLO Szerb Kulturális Központot: Megnyílt a Balkán kapuja. Tükörkép – Mórahalmi Körkép, XXX. évfolyam, 2019. augusztus: 1-3. old. 

2021. július 21.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Illyés Gyula és a magyar halloweenA Nagyszalonta-Doboz sertéstengely, avagy a makkoltatás, ami összeköt
Bék Timur versei Gál János: Kísérletezés, Költő Imre újabb szenvedéseiFalusi Márton: Dal, ellendalKiss Judit Ágnes humoros versei
Fehér Béla: Közösségi hálóGömöri György: Harmadik karantén-naplóLantos László Triceps: Jézus fiaOravecz Imre: Alkonynapló
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA