Fodor István[1]

 

Mórahalom és a határmentiség változása

A trianoni sokktól a balkáni háborún keresztül az uniós csatlakozást megelőző évekig

 

Mórahalom anno még Szeged részeként a trianoni békediktátum következtében csonkává lett Magyarország délkeleti peremterületévé vált, amelynek déli szomszédságában az ellenséges Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd annak jogutódja, Jugoszlávia állt.[2] Közel hét évtized múlva a rendszerváltás vihara a soknemzetiségű és vallású délszláv államot is letarolta, viszont az így létrejött Szerbia testében továbbra is jelentős magyar falvak, városok foglaltak helyet. Így nem meglepő, hogy a határmentiségből fakadó területi közelségből adódóan sajátságos viszony alakult ki a délvidéki magyarlakta területek, illetve Mórahalom polgárai között.[3] A rendszerváltás éveiig az itt – különösen a tanyákon – élők hozzászoktak a rendszeres határrendészeti ellenőrzésekhez.

A határ két oldalára sodort rokoni és családi kapcsolatok fenntartására és ápolására az egykori Röszkei (ma Röszke II.) határátkelő adott lehetőséget. Viszont ezek az átlépések feltételhez voltak kötve: „Bizonyára sokan emlékeznek még a kishatárral kapcsolatos átlépő útlevelekre, – jegyezte meg Csányi László mórahalmi alpolgármester – melyek éves szinten limitálták a határátkelés darabszámát.” Ráadásul, a déli területeken a rendszerváltás sem hozta el azt a várva várt megkönnyebbülést, hiszen a Jugoszlávia szétesésével párhuzamosan átformálódó balkáni körülmények örvényében roppant véres, népirtást is produkáló háborús állapotok robbantak ki. Igen beszédes, hogy sok idősebb mórahalmi emlékezetében még napjainkban is élénken él a NATO gépek bombázásának vészterhes emlékezete. Így tehát a háborús körülmények következtében nagyon sok délvidéki magyarnak kellett elmenekülnie, akiknek egy jelentős része Mórahalmon lelt menedéket, azaz sok család itt kezdte újra az életét.

A háborús megrázkódtatások végéhez érve, a konszolidációs évek megindulása során Mórahalom tudatos döntése volt, hogy a továbbra is a határ túloldalán lévő, délvidéki magyar településekkel érdemi kapcsolatot tudjon kiépíteni és elmélyíteni. Ez a politikai elhatározás gazdasági, turisztikai, társadalmi, és kulturális vetülettel is bír(t), melynek eredményességét érzékletesen reprezentálja a napjainkban Mórahalom és több délvidéki magyar terület között fennálló termékeny viszony. De milyen út vezetett idáig?

 

A közös fejlődés és haladás útján – 2004-től napjainkig

Mórahalom és déli szomszédjai között új időszámítás kezdődött a testvértelepülési kapcsolatok kiépítésének megindulásával, amelynek tartósságát jól illusztrálja Temerin esete: ugyanis a nevezett várossal több mint két évtizede ápol testvértelepülési viszonyt Mórahalom. Majd az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal immáron országos szinten is elindulhatott a kapcsolatkiépítéssel egybekötött integráció. Ennek a folyamatnak központi részét képezte, hogy megnyíltak azok a pályázati lehetőségek, amelyek a Magyarország-Szerbia határmenti együttműködésre forrásokat biztosítottak.[4] Ez azt jelenti, hogy a pályázati partnerek keresésével egyre szorosabb kapcsolat alakult ki Mórahalom és sok szerbiai magyarlakta település között. A teljesség igénye nélkül foglalta össze Csányi László, hogy ilyen típusú pályázati forrásból jött létre „az Ásotthalom-Királyhalmi kishatár átlépő, de sorolhatnám a természetvédelmi projektjeinket, a kerékpárút fejlesztéseket, épületfelújításokat és a kulturális örökség védelmét is.” Illetve külön kiemelte, hogy „Mórahalom részéről az is mindig kiemelt cél volt, hogy a fejlesztések mellett az emberi kapcsolatok is fejlődjenek, ezáltal a helyi közösségeink mindkét oldalon egymásba tudjanak kapaszkodni, ami által kiszámítható és segítő partnerei lehetünk egymásnak.” 

 

Mint eme rövidre szabott ismertetésből is látszik, igen hosszú és göröngyös út vezetett el ahhoz, hogy a határ két oldalán lévők stabil pilléreken nyugvó, termékeny kapcsolatot tudjanak felépíteni. Viszont ennek a folyamatnak az eredménye, hogy Mórahalom immáron nemcsak mint egy térségbeli közvetítő településként, hanem egy összekötő hídként képes a saját szerepét meghatározni, egy olyan hídként, amely a Balkán kapujaként tekinthet magára, avagy Csányi alpolgármester szavaival élve: „Öröm számunkra, hogy ezek a kapcsolatok működnek, családi barátságok alakulnak ki. Nem kell titkolnunk, hogy Mórahalom a Balkán kapujaként határozza meg önmagát, igyekszik híd szerepet betölteni gazdasági, kulturális és etnikai értelemben a Balkán, illetve Európa között. Ennek a határmenti fejlődésnek egyik kulcsszereplője Nógrádi Zoltán polgármester úr, aki országgyűlési képviselőként és polgármesterként egyaránt érezte azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek a kapcsolatok nyújtani tudnak, a képviselő-testülettel közösen megfogalmazta azokat a lehetőségeket, amelyek a határmentiséget nem hátrányként, hanem előnyként kívánja megteremteni.”

2019-ben pedig a magaskultúra nyelvén fogalmazódott meg a kétoldalú kapcsolat erősödésének igénye, ugyanis ebben az évben nyitotta meg kapuit a szerb kultúra házaként ismert KOLO létesítménye.[5]