Esszék, tanulmányok

 

C__mlap_variacio_1.jpg 

 

Tóth G. Péter

 

’W’endégségben Wenckheiméknél

Lokális legendák és glokális nézőpontok az ókígyósi Wenckheim-kastély megújulásához[1]

 

A közösség a társadalmi gyakorlat révén kiválasztja, megjelöli a kollektív emlékezet gyakorlatainak élménytereit. Az emlékezésre kijelölődő fókuszpontok lehetnek konkrét terek, utcák, de még inkább épületek, objektumok, melyek leginkább nevesítésükkel, megnevezésükkel lesznek, lehetnek a lokális emlékezet helyei, lásd: > emlékmű, > műemlék, > skanzen, > múzeum. A feliratokkal, emléktáblákkal való megjelölés, a fizikai tér konkrét pontjának nevesítése, megnevezése az első és legfontosabb lépés ebben a kijelölő folyamatban, ami a műemléki védelmet jelöli. Ehhez képest minőségi váltás a hely birtokbavétele, a műemlék skanzenizálása, majd múzeumi jellegű tartalmakkal, konkrét és helyhez kötődő műtárgyakkal való feltöltése. Az ókígyósi Wenckheim-kastély az építésekor még nem volt se skanzen, se muzealizált tárgyak gyűjtőhelye, bár rendelkezett műgyűjteménnyel, és olykor volt egy-egy falszakasz is a nyilvános terekben, ahol a család önmaga muzealizált „történeteinek” állított emléket.

1944 augusztusában, még a szovjet csapatok bevonulása előtt, a grófi család elmenekült.[2] A jószágállományt és a mozdítható javakat bevagonírozták. A vasúti szállítmány Bécsig jutott, ahol egy légitámadásban részben odaveszett, részben megsérült. A családtagok 1947-ig éltek a császárvárosban, ahol egy csokoládégyárban dolgoztak. 1947 és 1961 között Algériában laktak. Wenckheim József itt halt meg 1952-ben. Fia, Keresztély 1949-ben kötött házasságot, 1961-ben Franciaországba költöztek, majd 1964-ben Bonnba. József unokája, Friederic 1950-ben született, ma Bonnban és részben Újkígyóson él.[3]

A családi iratok sem maradtak a kastélyban, a legfontosabbakat a család magával vitte. Nagy részük ma is a leszármazottak birtokában van, de a történeti vonatkozásaiban jelentősebb iratok egy csekély része a Magyar Nemzeti Levéltárba és annak Békés Megyei Levéltárába is került.[4] A kastély üresen állt, kívülről szinte alig érte kár a háború alatt, az épületből azonban az összes rézkilincset és a villanyvezetéket szakszerűen leszerelték, a selyembrokát és az aranyozott, domborított műbőr tapétákat letépték a falakról. A bútorokból, berendezésből helyben semmi sem maradt. A kastély osztozott magyarországi társainak sorsában: a szabad rablás áldozata lett.[5] 1945. május 15-étől az Országos Földbirtokos rendező Tanács az államosított kastélyt, a parkot és a földterületet az 1921-től itt működő mezőgazdasági iskolának utalta ki. A grófi múlt eltörlése, a kollektív emlékezeti folyamatok drasztikus megváltozásának fontos állomása volt. Ókígyóst 1953-ban Szabadkígyóssá nevezték át, és ehhez a névhez a helyi közösség azóta is ragaszkodik.[6]

A kastély az 1945-ös funkcióváltással lett hosszú időre iskola, az 1960-as évek végén pillanatokra filmes díszlet, majd időről-időre és fokozatosan turisztikai látványosság. Az első valódi rekonstrukciók és az épület műemléki védelme csak 1956-tól indult meg. Ennek befejezéséről a kortársak emléktáblával is nyomot hagytak a bejárati lépcsőház falán.[7] A park azonban csak az 1980-as évek végétől kapott örökségvédelmet.[8] A funkcióváltás nem volt zökkenőmentes, volt benne a család kényszerű kiköltözése, a kastély spontán kifosztása, az épület államosítása, a „mentés másként” elve alapján a bútorok, tárgyak önös megőrzése éppúgy, mint tudatos múzeumi begyűjtés. A kortárs itt élők hol némi indulattal fordultak a kastély felé, a felejtést erősítve, hol meg némi büszkeséggel, a magukénak érezve annak falait, őriztek meg belőle több-kevesebb részletet. A pusztulás és a felejtés helyett azonban a múlt jó értelemben vett birtokbavétele inkább megmentette a kastélyt és olykor a tartozékait is, mintsem veszni hagyta azt.

Az épület újabb idejű muzealizálása fokozatos és kezdetben nem gyors ütemű volt. Az újabb funkcióváltás velünk kortárs események sora. 2011-ben megszűnik az iskolai működés, elkészül a műemléki értékleltár, az épület építészeti felmérése, a falak és a park régészeti, archívumi múltjának feltárása, majd a rekonstrukciós tervkészítés és a felújítás. Ennek része lett a termek és szobák új tartalommal való megtöltése, konkrétan egy tematikus kiállítás kivitelezése a folyamatok végén.[9]

A(z emlékező) közösség mindenkori feladata a társadalmi kötelezettségek betartása és a csoportidentitás megőrzése az önértelmezés tükrében. De az emlékezőcsoportok alkalmankénti vagy rendszeres interpretatív jellegű megerősítésére van szükség a hely mint emlékhely életben tartásához is. A közösség teremti meg az emlékezet társadalmi kereteit és alakítja az emlékezés médiumait. Ezért szükséges a hely emlékekkel való folyamatos „újratöltése”: életben tartása, majd pedig a hely közösségének, közönségének való átadása, „játszótérré” való átlényegítése. A kollektív emlékezet ilyen kitüntetett helye lehet a múzeum mint a tér már nevesített, „múzeum” felirattal ellátott objektuma. Éppúgy, mint egy műemlékként megújított kastély, amit az emlékezés (történetmesélés) mediatizált helyeként és/vagy a tárgyak rendezett otthonaként írunk le, lakunk be.

A kérdés ezt követően a „hogyan csináljuk”. Pontosabban, hogyan keressük meg a hely történeteit, mi legyen a tárgyakkal, miként történjen az emlékek „feltöltése”, milyen ütemben gondoskodjunk a kiüresített terek „újratöltéséről”. Ezek a kérdések természetesen összetettebbek annál, hogy egy rövid esszé kielégítő választ adjon rájuk. Az írás szándéka szerint csak problémafelvetés lesz, melyre csak esetileg kínál jobb-rosszabb, elfogadható vagy elutasítható válaszokat. Maga az esszé is egy újratöltés eredménye, mivel az itt vázolt szöveg majd minden gondolati íve magában a Wenckheim-kastélyban, pontosabban annak kiállítói térré átlényegített termeiben öltött testet, vagyis lassan már múlt idő.

 

1. Kastélytörténetek cérnaszálon
 

Minden muzeális intézmény igyekszik körülhatárolni az általa birtokba vehető teret. A tér birtokbavétele a gyűjtéssel valósul meg. A gyűjtéssel vagy spontán módon múzeumba érkező tárgyak, dokumentumok és ezek történetei, felfedezéstörténetei, ha átmennek a muzealizálás folyamatán, jobb esetben képviselhetik egy adott tér vagy egy adott hely emlékezetét. Ahogy ez a „gyűjtés” gyarapodik, a tárgyak, dokumentumok, történetek sokasága ennek megfelelően egyre nagyobb teret vesz, vehet birtokba, vagy egy adott tér idődimenziókkal kitágított mélyebb rétegeit érheti el. A történetek által birtokba vehető tér véletlenszerűségét és töredékességét, a múlt romjellegét élményszerűen tudják megjeleníteni a tárgyak, de a róluk készült fotók is.

De haladjunk sorban, induljunk el a családtörténeti cérnaszálak pókhálófonatán, majd haladjunk a tervezői dokumentumok kétdimenziós lapjain. A kortársak az ókígyósi Wenckheim-kastélyt a 19. század második felének legszebb kastélyai közé sorolták. Nem csoda: az építtető grófi pár nagy reményeket fűzött hozzá és nem sajnálta rá a pénzt. Miután 1872-es esküvőjük után sikertelen kísérletet tettek a gyulai várkastély megvásárlására, Wenckheim József Antal ősi tanyájára álmodták meg a vagyonukhoz méltó új vidéki otthont.[10] A terveket Ybl Miklós (1814–1891) készítette. Az előképek a művészettörténeti elemzés szerint a heidelbergi vár, a nürnbergi Pellerhaus és francia kastélyok lehettek.[11]

 

illusztr__ci___WJA_port__.jpg
Wenckheim József Antal

 

Ybl sokoldalú és népszerű építész volt, tervezett templomot, kastélyt, magtárat, városi palotát és síremléket. A bárói és grófi ághoz tartozó Wenckheim-birtokokon már az 1850-es években is dolgozott. Ekkor már állt az ugyancsak Ybl-tervezte családi kripta a régi majorsági kúria szomszédságában.[12] A kastélyterveket Ybl abban a neoreneszánsz stílusban készítette, amelyben kiválóan érvényesült klasszikus építészeti tudása. Nemcsak igényes, de divatos és korszerű épületnek tervezte. A mester a kész mű egyik első látogatója volt, nevét 1879. július 22-én örökítette meg a kastély birtokbavételt is szimbolizáló vendégkönyv.[13]

Ókígyóson is tartottak alapkőletételi ünnepséget, melyre 1875 júniusának első napjaiban került sor. Az eseményt egy tragédia árnyékolta be. Az egyik meghívott vendég, a mindössze 27 éves gróf Szapáry Imréné Rudics Nella séta közben egy pincébe esett és sérüléseibe június 7-én belehalt.[14] Az építkezés hét évig tartott, ez alatt a grófi pár és gyermekeik az ókastélyban laktak.[15] Az utolsó három évben feltehetően már csak belső munkálatok voltak, hiszen a kastély vendégkönyvét már 1879 nyarán megnyitották. A vendégkönyv megkezdése szimbolikus nyitánya volt több családi eseménynek: jelentette a kastély birtokbavételét, az ifjú házasok házassági évfordulóját, a további gyermekek érkezését, és a vendégkör rajzolta emlékező közösség létrejöttét. A kastély ünnepélyes felavatására 1882. július 19-én került sor a Frigyes (július 18.) és a Krisztina (július 24.) névnapokhoz igazítva. De még ekkor sem készült el minden eleme. Az Ybl-féle építészműhelyben javában rajzolták egy családi kápolna terveit.[16] A kastély építésére fordított idő megfelelt a kor átlagának. Egy új épület nagyjából három év alatt készült el, de a különösen igényes belső terek kialakítása még legalább ennyi időt emésztett fel. Az építkezés költségeit a különböző források másfélmillió forint körül jelölik. A ráfordított összeg egy jelentősebb középület költségének felelt meg![17]

A kastély „ideje” (akár a napi, akár az éves ritmust, vagy a generációs időtartamokat tekintjük) szorosan összetartozik a család idejével. Ennek a családi eseményeket is magába sűrítő tárgyi lenyomata volt az az apró keresztelőkancsó is, melyet még 2018-ban sikerült Békéscsabán fellelnünk, majd pedig a kastély enteriőrjeinek kulcstárgyává avatnunk. Az 1883-ból származó Wenckheim-címeres ezüst edény minden bizonnyal a kastélykápolna egyik legfontosabb szertartási kelléke lehetett. Vele az épület mint „múzeum” is felavatódott, hiszen a visszaszármaztatott műtárgyakkal saját gyűjteményt, ezúttal muzeális kiállítóhelyi rangot is szerzett projektünknek köszönhetően.[18]

 

 t__rgyfot___keresztel___kancs__.jpg
A keresztelőkancsó

 

Vendéglátónk, Wenckheim Frigyes gróf (1842–1912), a magyar mágnásvilág közismert férfiúja volt. Harminc esztendős korában vette feleségül közeli rokonát, Wenckheim Krisztinát. Ekkor már túl volt jogi tanulmányain és apja birtokain gazdálkodási tapasztalatokat is szerzett. Az országos és a helyi politikai életben fiatal kora óta részt vett, összességében 23 évet töltött el a képviselőházban. A kiterjedt Wenckheim-birtok ügyeit, gyarapítását személyesen irányította, halálakor 106 ezer hold földbirtokot hagyott örököseire! 1890-ben lett tulajdonosa a borossebesi vadászbirtoknak, melynek kastélyát a közeli hadgyakorlat miatt itt időző Ferenc József számára alakíttatta át.[19] Mind az országos, mind a helyi politikai élet szereplőit rendszeresen vendégül látta a kastélyban és a fővárosi palotájában. Közéleti szerepvállalása azonban nem zárta ki a család iránti elkötelezettségét sem.[20]

Frigyes apja, Wenckheim Károly gróf (1811−1891) egyben Krisztina unokatestvére volt, majd házassága révén az apósa lett. Egyike volt azoknak a rokonoknak, akiket a közvélemény azzal rágalmazott meg (minden bizonnyal alaptalanul), hogy Krisztina apjának, József Antal és alacsonyabb rangú ifjú arájának (Scherz Krisztina) esküvőjére annak idején koporsót küldött, kimutatva ellenszenvét e házassággal kapcsolatban.

 

Nabob_Kopors__t_aj__nd__kba.jpg

 

Fia, Frigyes azonban egy negyedszázaddal később valóra váltotta az álmot: házasságával egyesítette a két grófi Wenckheim-vagyont és ezzel végleg lezárta az egykori ellenségeskedést, ha volt is ilyen a szóbeszéden vagy a rágalmazó pletykákon kívül. Gróf Wenckheim Károly 1838-ban Milánóban kötött házasságot Radetzky József tábornok lányával, Friderikával, aki még három gyermeknek adott életet.[21] Károly a Békés megyei birtokai közül Gerlát szemelte ki otthonául, amely ma Békéscsaba része. Itt épült fel 37 szobás kastélya 1860-ban.[22] A magyar érzelmű Wenckheim József Antal idősebb grófi ága és a császári kötődést nagyobb hangsúlyokkal megélő Wenckheim Károly ifjabb grófi ága Krisztina és Frigyes esküvőjén fonódott össze, mintegy szimbolizálva az ország dualizmust eredményező kiegyezését, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-től felívelő korszakának nyitányát.

Ebben a párhuzamban értékelhetjük a kastély és a birtok egyetlen örökösének számító Krisztina grófnő Erzsébet királyné (Sissy) személyével rokonítható lényét. Az ókígyósi kastély valódi vendéglátója, a család erős tengelye Wenckheim Krisztina grófnő (1849−1924) volt. Az ország egyik legnagyobb vagyonának várományosa háromévesen maradt egészen árván. Apja hozzá fűzött reményeit jól mutatja, hogy születésekor mindhárom feleségének keresztnevével felruházta (Krisztina; Anna Mária, Regina Rozália).[23] Krisztina gyámjai a birtokot is kezelő uradalmi főtisztek voltak, nevelését egy pap, Göndöcs Benedek irányította. Göndöcs ápolta, sőt valódi kultuszt teremtett a Wenckheim családnak.[24]

Krisztina életének meghatározó eseménye volt 1857-ben az uralkodópár köszöntése, amely biztosította számára Erzsébet királyné megbecsülését. Művelt, társasági hölggyé vált: hat nyelven beszélt és olvasott, tehetségesen énekelt és zongorázott. A magyar és európai szalonok világa mellett otthonosan mozgott a háztartási teendők között is. Hét gyermeket nevelt fel, irányította a hatalmas kastély napi ügyeit. Apja vagyonát tovább növelte rokonával, Wenckheim Frigyessel kötött házassága révén.[25] Egyszerre volt társasági és közéleti szereplő, ugyanakkor egy meghitt családi otthon lelke.[26]

 

2. Az anekdoták (fakenews) fonatától az irodalomig és vissza

 

Krisztina származása azonban csak apai oldalról volt erősen megtámogatva. Anyai ágról erős, a közvélemény meggyőzését segítő gesztusokra volt szükség, amiről az idős korú apa jó előre gondoskodott. Itt jön történetünkbe a Jókai által felingerelt hírlés, majd a Jókai regénye által támadt erős népszerűség kérdése, valamint mindezeknek a kastély falai közé való illesztése. Legenda és valóság? A kétszer is megözvegyült Wenckheim József Antal 67 évesen vette el harmadik feleségét, a 22 éves Scherz Krisztinát (A feleség anyja, Müller Katalin, a gróf kulcsárnője volt). Az esküvőt 1847. november 25-én tartották meg, örömükben azonban nem mindenki osztozott.[27] Különösen a gerlai kastélyban lakó Wenckheim Károlyról hírlett, hogy övé lett volna a hatalmas vagyon, ha a gróf örökös nélkül hal meg. Mindenki „tudni vélte” (vagy visszamenőleg akár Jókai regényének áthallásaira alapozva „tudta” is), hogy a hoppon maradt rokon dühében egy fekete koporsót küldött az esküvőre. Sőt az a hír is járta, hogy egy egész halottas hintó gördült be Ókígyósra. Utóbbi rosszízű hírlés valamilyen szövegvariánsa, már csak a szinte felfoghatatlanul nagy vagyon és a Wenckheim József Antal közhírű patriarchális életmódja miatti irigység okán is gyaníthatóan terjedőben volt, akár már az 1850-es években. Maga az anekdota azonban biztosan későbbi. Az Egy magyar nábob először a Pesti Naplóban jelent meg folytatásokban, az első rész 1853. július 1-jén. Vagyis csak fél évvel József Antal 1852. december 28-án bekövetkező halálát követően. Érdemes hangsúlyozni, hogy a gróf mindegyik esetben rangon alul házasodott, és a főúri rokonok vagy más mágnások sem az esküvőnél, sem a keresztelésnél, de később a vagyon gondozásánál sem kaptak szerepet.[28]

 

t__rgyk__p_scherz_krisztina_fetm__ny.jpg
Scherz Krisztina

 

Hogy mi volt előbb, a Jókai által is hallott pletyka, vagy a regény által támasztott hírbehozás, valójában mindegy. A családra vetett árnyék foltja mindig is ott keringett a kastély körül.[29] Valójában már Jókai is az Egy magyar nábob regényének megírását egy lokális legenda glokális nézőpontú megismerésének köszönte. Az írót, saját bevallása szerint, egy „kortárs anekdota” ihlette, amit neje, a híres színésznő, Laborfalvy Róza (1817–1886) mesélt neki, míg Szolnoktól Nagyváradig utaztak postakocsin. Az utazás négy napig tartott. Ekkor idézte fel a személyes találkozás emlékét egy alföldi nemesi dinasztia fejével. Az anekdota alanyát „egész Magyarország” ismerte, az emlékezetében a „Józsa Gyuri” név ragadt meg. „Ez volt az első eszmecsíra, a miből én a »Magyar nábob«-ot megköltöttem” – vallotta a regény összkiadású bevezetőjében Jókai 1893-ban.[30] Az irodalomtörténetírás a „nábob” és Wenckheim József Antal személyének direkt kapcsolatát azonban diszkréten kezelte. Elsőként H. Kiss Géza vetette fel 1935-ben, hogy a „nábob” nem a tiszafüredi középnemes, Józsa György, hanem Wenckheim József Antal kígyósi földesúr lehetett. Erről a lehetőségről azonban csupán egy röpke interjúból értesült a közvélemény, amelyet H. Kiss rádiófelolvasása alkalmával adott.[31] György Lajos volt az első, aki némileg hangosabban írta le 1940-ben, hogy Kárpáthy karaktere mögött egy Wenckheim gróf személye rejtezik.[32] A velünk kortárs irodalomtörténet azonban egyre meggyőzőbben mondja ki, hogy bár vitathatatlan Jókai fantáziájának szabadsága, mégis a legtöbb motívum a Wenckheim család irányába mutat.

A történet mai nézőpontú esszenciáját azonban nem egy anekdota, hanem egy globális platform téríti a lokális tartalmaktól további glokalitások felé. A Wikipédia mozgó-változó szócikke ekképp sűrítette össze a nagyregényt három mondatba: „A reformkorban játszódik. A mű olyan adomákra épül, mint a tékozlóan élő mágnás, vagy az idős főnemes fiatal polgárlánnyal kötött frigye, amivel semmirekellő rokonát kisemmizheti. A könyvet 1966-ban megfilmesítették.”[33] A Várkonyi Zoltán rendezésében készült filmek immár a 20. században is újraalkották a lokális múlt legendáit. Általuk pedig nem csak Jókai olvasótábora, de a történetmesélés szélesebb moziközönsége, ezáltal újabb és újabb generációk sora is megismerhette az ókígyósi kastély, egyúttal a Wenckheimek (j/)szellemét.[34]

Innentől „spoilerezzünk” a regény és a filmek világába. Az Egy magyar nábob című regényében a Wenckheim gróffal számos közös vonást mutató Kárpáthy János közelgő névnapját szeretné megünnepelni, ezért a vígasságra meghívja haragosát, Kárpáthy Abellinót is, aki azzal viszonozza a kedves gesztust, hogy egy koporsót küld ajándékba. A nábob szélütést kap, de pár nap alatt felépül. Nem értelmezhető kérdés, hogy Wenckheim József Antal hogyan reagált volna erre a morbid meglepetésre, az azonban tény, hogy – a regényalakhoz hasonlóan – ő sem sokáig élvezte a házaséletet, ugyanis miután felesége a gyermekágyban elhunyt, maga is betegségbe esett, majd rövid időn belül meghalt. Gazdag örökségét három éves lányára hagyta. Miként Jókai művében, úgy a filmben is hasonló sorsa jutnak a szereplők: Kárpáthy János szintén kései házasságot köt a nála jóval fiatalabb és rangban nem hozzá illő Fannyval, gyermekük születése miatt pedig Abellino elveszíti a jogot, hogy örököljön a nábob után. Kárpáthyné belehal a szülésbe, az öregúr pedig pár nappal később követi őt a sírba.[35]

 

Nabob_korai_hal__l.jpg

 

Az összekuszálódó szálakat nehéz kibogozni. Amiről a Wenckheim család archívuma beszámol, éppúgy regényíró tollára való, tele tragédiával, szellemi nagyságokkal és mélységekkel. Erre lehetne példánk a közelmúltból Bauer Barbara lányregénye, „A leggazdagabb árva”, Wenckheim Krisztina életéről.[36] Már a család múltja is mesébe illő volt. Joggal tette fel mindenki már az eredendő kérdést is, hogyan jött létre ez a mesés vagyon, és hogyan kerülhetett egy grazi gyógyszerészcsalád Békés megyébe? A válasz elsőre nagyon egyszerű, például úgy, hogy a Wenckheimek beházasodtak egy linzi számvevőtiszt családjába, utóbbi volt a Harruckern dinasztia. Kicsit bonyolultabban a sikeresebb, vagyonba torkolló házasságok és a birodalmi terjeszkedés bizniszeiből való nyerészkedés lehetett a fő magyarázat az osztrák polgárcsaládnak a magyar mágnásvilágba való emelkedéséhez.[37] A „nábob” 1852. december 28-án halt meg Pesten, 72 éves korában. Holttestét két nap múlva pompás gyászmenet szállította Ókígyósra.[38] Temetésére 1853. január 4-én került sor.[39] A temetésre elköltött összegek az elhunyt örökül hagyott mérhetetlen gazdaságát tükrözték. A grófot az ókígyósi Szent Anna-kápolna alatti családi sírboltba temették, harmadik felesége, Scherz Krisztina mellé. A halálhírről és a temetésről a jelentősebb fővárosi lapok mindegyike beszámolt.[40]

A temetés híre további lokális legendák szájhagyományát alapozta meg egészen turbulens módon. Ahogy azt Dömötör Sándor folklorista a majd évszázadnyi szóbeszédet az 1970-es években, mint történeti mondákat felgyűjtötte, sokak által még ismert volt minden, a Wenckheimeket körüllengő mende-monda. Steib János plébános például 1975 nyarán a Wenckheim Krisztina esküvői ruhájából készült miseruhát a dobozi templomban konkrétan Kárpáthy Zoltán (!) egykori ruhájaként mutatta be. A nábob életregénye itt már a Wenckheim család múltbéli közéleti szerepléseit is felülírta.[41] Sokan tudni vélték, hogy Wenckheim József Antal nem sokkal a halála előtt, egy vasárnap délután az uradalmi cselédeket a majorság központjába rendelte. A kápolna melletti tér közepére egy aranypénzzel teli edényt tett egy asztalra. A gróf az akkor három éves kis Krisztinát az aranyakkal teli edény mellé állította, majd minden cselédjének sorban egy-egy aranyat adott. Amikor a jelenlevők megkapták az ajándékot, Wenckheim jó hangosan így szólt: „Itt mondom előttetek, az isten szabad ege alatt, hogy ez a kisleány az én törvényes gyermekem. Gondoskodni fog rólatok, de ti is vigyázzatok reá!”[42]

Aztán az árván maradt gyermek további, újabb és újabb legenda-teremtő buborékba került. De nem csak az apja, hanem az őt nevelő személyeknek köszönhetően is. A gyámságra jelölt Göndöcs Benedek segédlelkészből lett nagyhírű gyulai apátplébános, múzeumalapító, akadémia-pártoló tudós és kísérletező méhészgazda, összefoglalva a Békés megyei értelmiségi körök origója. Mindössze 23 éves segédlelkész volt, amikor Wenckheim József Antal és Scherz Krisztina esketésén kapcsolatba került a családdal. Ez a kapcsolat egész életét végigkísérte, rendszeres látogatója volt a régi, majd az új kastélynak is. Ahogy a családban emlegették, a „pap bácsi” gondolkodásmódja nagy hatással volt a grófnő műveltségére és „honleányi” elkötelezettségére. Mire nevelt lánya férjhez ment, karrierje a zeniten volt: szentszéki ülnök és parlamenti képviselő volt együtt.[43]

Bizonyára árvaságában szerzett lelki tapasztalatai is hozzájárulhattak ahhoz, hogy Wenckheim Krisztina otthonában a „főúri körök háziatlansága” – ahogyan akkoriban mondták – kevéssé vagy egyáltalán nem érvényesült. A róla szóló cikkek kivétel nélkül kiemelik, hogy a grófnő „jó anya”, aki „nyájas” és megértő gyermekeivel szemben. Ezt a meghitt viszony nem korlátozódott kizárólag gyermekeire, hanem kiterjedt unokáira, valamint az általa pártfogolt szegény sorsú gyermekekre is.[44] A sokat emlegetett Vendégkönyv ráerősít a Krisztina és Frigyes személyét körülölelő szeretettel teli társasági légkör méretére. Lépjünk most be, a Vendégkönyv által megrajzolható társadalmi körök szalonjába.[45]

 

3. A könyvtár és a Vendégkönyv sűrű szövésű hálója
 

A Wenckheim családot körülvevő társadalmi háló szoftvere mögött nagyteljesítményű hardverként beszélhetünk a kastélyépületről, a kastélyban lévő könyvtárról és a könyvtárban elhelyezett könyvekről. Legalább is annak alapján, ami ezekből a könyvekből és a könyvtárból a pusztulás és a kifosztás ellenére fennmaradt.[46]

Nem sok szoba maradt belülről érintetlen a kastély 1945-ben történt államosítását követően. A könyvtár volt az egyik. Megmaradt a kazettás mennyezet, valamint az összefüggő, a kandallót és az ajtók körüli kapuzatokat is magába foglaló könyvespolcrendszer. A szobáról enteriőr fénykép nem ismert.[47] A könyvtár polcain a közelmúltig csak olyan könyvek kaptak helyet, melyek az államosítás utáni iskolai működéshez kellettek. A kastély és a család egykori tudásbázisa az 1944 végén történt kiüresítésnek köszönhetően szétesett, a könyveket a helyi lakosság, olykor politikai agitátorok hordták szét vagy semmisítették meg. Ami maradt a könyvtárként már nehezen értelmezhető könyvsokaságból, azt Féja Géza írónak, könyvtárosnak, kultúramentőnek köszönhetjük.[48]

Féja Géza megyeszerte folytatott kutatómunkát az 1945–1948-as kommunista rendszerváltozás óta – sokszor eredménytelenül – eltűnt, gazdátlan, a háborúban vagy azt követően megsérült könyvgyűjtemények nyomait keresve.[49] Az elhagyott kastélyokból és különösen az ókígyósi kastélyból ugyanekkor összesen közel félszáz műtárgy került a békéscsabai múzeum épületébe is. A két közgyűjteményben ma is figyelemre méltó becses kéziratokat, régiségeket, első kiadásokat és pótolhatatlan helytörténeti műveket találunk.[50] Ma, amikor a kastély falai közé új, élő, bár múzeumi funkciót kerestünk, nem volt kérdés, hogy a könyvtár polcait könyvekkel, lehetőleg az egykori könyvtár köteteivel kell feltölteni, vagy ha a horror vacui oly nagy még ezt követően is, további Wenckheim-kastélyok családi kötődéssel ide irányítható könyveivel gazdagítsuk az épületet. A beépített szekrényekbe ezért is került vissza az egykori kígyósi Wenckheim-könyvtár megmaradt könyvállománya. Ebben a „mentett” könyvállományban önálló színpadképet kapott a család és a kastély Vendégkönyve.[51]

Mint a nagyobb kastélyokat általában, a kígyósit is nagyszámú vendég fogadására tervezték. Az emeleti harminc vendégszoba mellett jól mutatja ezt az elvárást a közösségi terek – szalonok, ebédlő, biliárdszoba – mérete és reprezentatív berendezése. 1879-ben, amikor a kastély elkészült, a grófi párnak már három gyermeke volt, s híresen családcentrikus gondolkodásuk révén méltán számíthattak rá, hogy ők felnőtt korukban is sűrűn hazalátogatnak majd. S valóban, az 1879-ben megnyitott vendégkönyv lapjain az 1890-es évektől kezdve gyakorta tűnik fel a már házas, hazulról elköltözött lányok neve, a vejek és az unokák neveivel együtt. A házasság révén rokonná váló Széchenyi, Nádasdy, Zichy családok több tagja korábban is megfordult a kastélyban, ha máskor nem, az októbertől esedékes januárig-februárig tartó vadászatok alkalmával. Vissza-visszatérő, állandó vendégnek számított Krisztina fogadott testvére és családja, a grófi pár mindkét tagja részéről rokon távolabbi és közelebbi Wenckheimek, valamint Frigyes gróf közelben élő testvérei és rokonai: az Almásyak és a Walterskirchen bárók.

Az állandó vendégek közé tartoztak az uradalomhoz tartozó plébániákon vagy a közelben szolgáló papok és a magasabb egyházi méltóságok, köztük a mindenkori váradi püspökök. Ismerve a grófi pár buzgó vallásosságát és egyháztámogató tevékenységét, a klérushoz köthető látogatók nagy száma nem meglepő. Az állandó vendégkörön kívül időről időre felbukkan a vendégnévsorban egy-egy híresség. Mindjárt ez első napokban látogatóba érkezett például Gyuláról Erkel Adele zongoraművésznő, Erkel Ferenc volt felesége. Nem Ybl volt a grófi pár egyetlen építész vendége az évtizedek alatt. Bizonyára az épület híre vonzotta ide a keszthelyi Festetich-kastély tervein dolgozó bécsi építészt, Rumpelmeyer Viktort.[52] A századfordulón néhány festőművészt is vendégül láttak a kastélyban, ők talán a két Krisztina grófnő (anya és lánya) művészetrajongása révén kerültek kapcsolatba a családdal, esetleg megrendeléseket teljesítettek.[53]

A látogatások másik része a grófi család hétköznapjainak normál üzemmenetébe illeszkedett: ügyvédek, orvosok, újságírók, az uradalmi tisztikar tagjai, a helyi plébános és tanító tartoztak ebbe körbe. Időről időre felbukkantak a családtól segítséget kérő vagy támogatásban részesült szervezetek képviselői is.[54] S hogy milyen lehetett a tervezett vagy spontán vendégségek protokollja? A vendégkönyv lapjai erről mélyen hallgatnak. Teleki Sándor azonban – akinek látogatását 1881. június 24−25-én rögzítették a vendégkönyvben – erről is érzékletes képet festett a Vasárnapi Újságban: Ott nem a ruhát, hanem az embert nézik – szólt az újságírói konyhabölcselet.[55]

 
4. Tértörténetek oda-vissza
 

A Vendégkönyv által megrajzolható virtuális körök mellett az analóg világ is figyelmünkre érdemes, értve ezen az épület falkutatásokkal vagy épp fényképelemzéssel feltárt fizikai tereit. Hogy milyen történetek rajzolódnak ki a térelemzésekből és ezek a történetek hogyan járultak hozzá a kiállítási tematikáinkhoz, vegyük most sorra azt a néhány enteriőrképet, amit Klösz György készített még az 1894 és 1901 közötti években. Mindössze négy teremről maradt fenn a kastély fénykorát jelentő időszakból a történetmesélést segítő fénykép. Csak a nagyebédlő, a nagyszalon, a házi kápolna és a grófi dolgozószoba kínálta magát, hogy képként megszólaljanak, majd a térbe fordítva őket képregényeket idéző olvasmányaink legyenek.

Klösz György (1844–1913) ismert felvételeinek száma négyezer, de az életmű egésze a kutatók szerint akár ennek többszöröse is lehetett.[56] Fényképeit a sajtóban publikálta, illetve az 1880-as évektől sokszorosítva árulta. Egyik legismertebb sorozata az a több száz felvétel, amelyet a századforduló vidéki kastélyairól készített.[57] Az ókígyósi kastélyról készült, pótolhatatlan dokumentációs értékű képeit az exkluzív Szalon Újság közölte.[58]

Hogy mit látunk Klösz ókígyósi képein? Vegyük sorra, elsőként menjünk a nagyszalonba. Bár a kastélyépület egésze a reprezentáció céljait szolgálta, ebben mégis kiemelkedő szerep jutott a nagyszalonnak, amely az épület „szívkamrája” volt. Érkezéskor itt fogadták a vendégeket, amíg az előcsarnokban hagyott poggyászokat a személyzet elhelyezte az emeleti vendégszobákban. Később, a vendégség ideje alatt itt zajlott a társasági események nagy része: zenehallgatás, felolvasás, beszélgetések. A szalon kialakítása, berendezése tehát egyfajta névjegy volt, amely a család világképét közvetítette a vendégek felé. Az ókígyósi nagyszalon 90 négyzetméter alapterületű terem, kényelmes bútorokkal zsúfolásig megtömve. Jelentősebb események idején a kastélyban egyidőben ötven vagy annál több vendéget is fogadhattak. A teljes telítettség persze soha nem volt cél, a kastélyban nagyobb bálokat, táncos mulatságokat nem rendeztek.

A bútorok száma az aktuális vendégsereg nélkül is világossá tette mindenki számára, hogy tekintélyes és népszerű család otthonában járunk. A bútorok a változó divatokat mutatták, melyek „azért vannak, hogy használják, a székre rá lehet ülni, a pamlagba be lehet fészkelődni, az asztalra rátehetem kalapomat” − foglalta össze a szalon erényeit a Vasárnapi Újság tudósítója. A család vagyoni helyzetéről informáló drága porcelánok, nehéz bársonyfüggönyök vagy a márványkandalló mellett fontos berendezési tárgy volt a család értékrendjét, a grófnő művészetek iránti közismert elkötelezettségét tükröző Bösendorfer-zongora és talán ifjabb Krisztina vagy a neves festő hírében álló Friderika grófnő néhány festménye.[59]

A nagyszalonban kiemelt helyen, kiállításszerű elrendezésben tárult a vendégek szeme elé az a képsorozat és az a festmény, amely a család és az uralkodó kapcsolatát mutatta be. Mindkettő felületet a Klösz fotón is látjuk. A családi „kiállítás” egyik részét az 1857-es császárlátogatás Békés vármegyei állomásait ábrázoló, és az ókígyósi fogadást is bemutató litográfiák alkották. A másik részét egy festmény képviselte, amit a zongora fölé akasztva láthatunk. Ez az 1893. szeptemberi borossebesi vadászkastélynál történt találkozást ábrázolja. Tudjuk, hogy ugyanígy a kastély egyik díszhelyén függesztették ki Ferenc József fiatalkori és időskori arcképeit is, valamint saját kezű köszönőlevelét az említett találkozási eseményről.[60] Az uralkodóval kapcsolatos képek hitvallásának különös színt kölcsönöz, ha tudjuk, hogy Wenckheim József Antal 1849 áprilisában még részt vett a debreceni országgyűlésen, és azon kevés magyar főrangú közé tartozott, aki aláírta a Habsburg-Lotaringiai-ház trónfosztását. Ehhez mérten fél évszázaddal később lánya és veje (egyben unokaöccse) fogadószalonjában kiállított kultikus képek jól tükrözik azt a fordulatot, amelyet az 1867-es koronázás és a kiegyezés jelentett az ország életében. Ebben a szalon-enteriőrben azonban ennél is fontosabb üzenet a két személyes találkozás családi tétje.

Európa birodalmaiban kevesen uralkodtak olyan hosszú ideig mint Ferenc József (1830−1916). Ez idő alatt szélsőségesen változott megítélése. Uralkodása első két évtizedében véreskezű hóhérként, a magyar függetlenség eltiprójaként tekintettek rá. A kiegyezést követően azonban, miután helyreállította a magyar alkotmányosságot, magyar királlyá koronázták. Sokat javított megítélésén a magyarokkal kezdettől fogva rokonszenvező felesége, Sissy, akit rajongó szeretet övezett. Ferenc József számos alkalommal járt Magyarországon. Ilyenkor főrangú családok vendége volt. Így vendégeskedett Wenckheim Krisztina ókígyósi kastélyában 1857-ben (27 évesen), majd Wenckheim Frigyes borossebesi kastélyában is 1893-ban (63 évesen).[61]

Ókígyósra eredetileg 1857. május 14-én kellett volna érkeznie az uralkodó párnak, de Gizella gyermekük betegsége miatt az utazást május 25-re halasztották. A fogadás helyszíne az orosházi határszél, vagyis a megyehatár volt. Kígyósra délután négykor érkeztek; a császárt és a császárnét a kastély előtt a nyolcéves Wenckheim Krisztina fogadta gyámjai és a tisztikar körében. Rövid pihenő után a császár és kísérete továbbindult Gyulára. Másnap bejárták Gyulát, Békéscsabát, elutaztak Dobozra, ott megtekintették az új Kettős-Körös medrének építését, majd gróf Wenckheim Rudolf dobozi kastélyában vendégül látta a császári párt. Ezzel zárult a Békés megyei látogatás.[62]

De menjünk tovább és nézzünk körül a Klösz György által megörökített ebédlőben is. A kastély három nagyobb enteriőrje közül az egyik legkarakteresebb terem volt a nagyebédlő. Jelenlegi állapotát a fényképeken látható berendezések szerint rekonstruáltuk. Az 1949-ben kezdődő iskolakorszakban tornateremként működött, falairól a díszes bőrtapéták ekkor már éppúgy hiányoztak, mint a kazettás borítás egy része.[63] A látogatók szemében az ebédlő a kastély egyik látványossága volt, amelynek magas tere, faragott oszlopokkal díszített faburkolata és az egyszerű bútorzat neoreneszánsz stílusa összhangban volt az épület külső megjelenésével.

A Klösz György által készített fényképeken a szőnyeggel burkolt ebédlő középén egy asztal állt hat székkel és a falak mentén további székek voltak. A bútorzatot egy kandalló, néhány kisebb tálalószekrény, egy tükör, valamint óra és néhány dísztárgy egészítette ki. Mint általában, a kígyósi kastélyban is úgy alakították ki az ebédlőt, hogy az ablakokból a park legelegánsabb részére, esetünkben a franciakertre lehessen látni. Az egykori látogatók dicsérték a bútorok kényelmét, tehát a kor átalakuló ízlésének megfelelően az előkelőség szempontjai mellé már a komfort követelményei is felsorakoztak. A „ruganyos székek”, amelyek egy 1820-as évekbeli angol szabadalom következtében fokozatosan hódítottak tért az európai kastélyokban, külön említést kaptak az 1882-ben ide látogató újságíró beszámolójában.

A Szalon Újságban került közzétételre a grófi dolgozószobát megörökítő fotó. A 19. századi kastélyok kötelező helyisége volt a dolgozószoba, még akkor is, ha az úr tényleges munkavégzése egy másik kastélyában, esetleg pesti palotájában folyt. Klösz György fennmaradt fényképe jól tükrözi a szoba hangulatát, amely a kötelező úri szenvedélyek (vadászat, lovaglás, kártya), a családszeretet (képek) és a felelősségteljes munkavégzés (gazdasági könyvek) terét sejteti. A vidéki kastélyok egyik legfontosabb funkciója − a gazdálkodás irányítása mellet − az évi egyszeri vagy többszöri vadászatok megrendezése volt. A vadászat presztízse a kastélyberendezésekben is érvényesült: a férfias helyiségeket, úri szobákat valamint a fogadótereket és folyósokat szinte kötelező jelleggel díszítették trófeák. A Wenckheim-kastély sem volt ez alól kivétel. „A gróf ur szobáiba mentünk. Nincs szerencsém személyesen ismerni a grófot, de szobáiról itélek jellemére, s tudom, hogy szenvedélyes gazda, nagy vadász, vendégszerető ember és ió magyar.”[64] Ehhez a meglátáshoz azonban nem is kellett elmenni a grófi lakosztályig: a vendéget már az előcsarnokban két nagy farkasbőr-trófea fogadta.[65]

Utolsóként térjünk be a kastély kápolnájába. A külső és belső bejárattal is rendelkező házikápolna egy kisebb előtérből és egy sekrestye-fülkéből áll. A kastélykápolna későbbi toldalék a kastélyon, 1884. október 23-án szentelte fel Nogáll János püspök.[66] A környék minden temploma kegyúri templom, amelyek a Wenckheim család adományaiból épültek meg.[67] A négyzetes alaprajzú, kupolával fedett kápolna bal oldalán három félköríves záródású ablak nyílik. Az apszisban fehérmárvány oltárépítmény, rajta a Koronás Madonna a kisdeddel állt, mellette három-három gyertyatartó. A kápolnában és a kastélyban a környék kisebb-nagyobb egyházfiai gyakori vendégei voltak a grófi párnak. A család életében fontos események − keresztelő, születésnap, névnap, eljegyzés, házassági évfordulók − alkalmával az ókígyósi Vendégkönyvben a kegyurasági papság tagjai is szerepeltek. A kápolnában eredeti berendezés a neoreneszánsz márványoltár, a fali szenteltvíztartók, a fapadok, a faragott gyóntatószék és az amerikai gyártmányú harmónium maradt. A márvány Madonna kivételével minden tartozékot ma is láthatunk a megújított kápolnában.

 

5. A képeskönyvtől a mozgóképig (glokális filmes hátterek)
 

Mivel több olyan termünk is akadt a kastélyban, melyekről eredeti képi forrás nem állt rendelkezésre, így ezek történetekkel való feltöltése, kiállítási élménytérként való megépítése dilemmát okozott. Erre a problémára kerestünk választ úgy, hogy ha tudunk, reflektáljunk is azokra a látogatóktól érkező glokális elvárásokra, melyek az ő igényeikhez igazítják az általunk még nem ismert tereket. Sajátos glokális élményt nyújtott az a felfedezés, hogy a kastély bizonyos tereit, melyekről olykor semmiféle bizonyosságunk nem volt, mások és előttünk mégis milyen elképzelésekkel tölthették meg. Amikor 1968-ban Sándor Pál filmrendező és stábja az ókígyósi kastély épületét és belső tereit egy több hetes filmforgatásra birtokba vette, hasonló dilemmával küzdött. A mozgókép, ami létrejött ekkor Vayer Tamás látványtervező díszleteiben és a színészi játéknak köszönhetően, úgy tűnik, megoldotta a mi kérdésünket is. Egyrészt élmény és emlékkép jött létre abban a térben, ahol ma a látogatók fizikailag is sétálnak, másrészt az egykori forgatási helyszín „eredetisége” össze tudta kapcsolni a fikciós történet moziélményét a látogatók mozgásával és elvárásaival.

Bár manapság nagyobb figyelemmel választjuk ki a helyünket mint régen, a hellyel kialakított kapcsolatunk ma arra hasonlít, amit Edward Relph egy kissé más környezetben „véletlen kívülállásnak” nevezett.[68] Minél jobban kötődik a tapasztalatunk a médián keresztül közvetített kapcsolatokhoz, annál inkább a fizikai helyünk és nem a teljes életterünk válik ezeknek a másfajta tapasztalatoknak a hátterévé. Ehhez fogható élményt kínálnak azok a „turisztikai” élmények, melyek sajátos hátteret biztosítanak a látogatónak, hogy a jelenlétüket, önképüket (selfie) az általuk megélt helyen megragadhassák vagy épp rögzíthessék.

Az „eredeti tér” és a fikciós moziélmény kapcsolódásait további eredeti, mindkét térben jelen lévő, abban szereplő tárgyi fókuszpontokkal is meg tudtuk erősíteni. Konkrétan olyan, a térhez kapcsolódó műtárgyakkal, berendezési tárgyakkal tudtunk most a kiállításban számolni, melyek éppúgy tartozhattak a kastély egykori tér-történetéhez, mind a filmes fikciók kép-történetéhez. Akadt példánk a könyvtárban egy nagyméretű, fekete páncélláda „személyében”, ami már csak súlya miatt sem sokat mozdulhatott az épületben. Ez a kinézetre is nagyméretű, belső fémfiókokkal, rejtett rekeszekkel ellátott vas levelesláda valójában a páncélszekrények őse volt. Valószínűleg a régi kastély tartozéka lehetett. A minden bizonnyal 18. századi kovácsmunka a fémpénz tárolása szolgált, de ebben tarthatták a család legfontosabb jogbiztosító, birtokgazdálkodási iratait, a kastélyleltárt és az adásvételi szerződéseket is. Részben tűzálló anyaga, részben tekintélyes súlya miatt − elrabolni ésszerűtlen lett volna! – a vasláda alapvetően biztonságos őrzési mód volt. A könyvtárban állhatott egykor. Utóbb, a 19. század második felében már ennél korszerűbb páncélszekrények honosodtak meg a kastélyokban is, így ez a vasláda „múzeumi” darab lett. A láda még az 1960-as években is a könyvtár tartozéka volt, így tűnik fel a kastélyban, amikor 1968-ban a Szeressétek Ódor Emíliát című mozifilmet (rendezte Sándor Pál) forgatták. Talán épp általa lett a filmbéli könyvtár és a kastély „eredeti” könyvtára, fikció és valóság „egy”.[69]

Ugyanígy tudtuk újraalkotni, élménytérként birtokba venni mind a kápolnát, mind a tornyot, de különösen a parkot, ahol a kameramozgások alkotta mozgóképek és térélmények sűrítve tudtak mesélni immár a film eredeti fikciós vonalvezetésétől függetlenül is a kastélyról és annak környezetéről. Az elektronikus kort megelőzően a helyet a fizikai és tapasztalati kötöttség jellemezte. A helyzeteket az határozta meg, hogy hol és mikor történtek meg és ki volt fizikailag jelen, valamint az, hogy hol és mikor nem történtek meg és ki nem volt fizikailag jelen a történtekkor. A helyzetek meghatározása segít telíteni, megtölteni egy idő és tér által meghatározott, vagy ha úgy alakul, egy korábban kiüresített környezetet.[70]

Sándor Pál filmje a Wenckheim család eredeti élettereit lakta be, és adott nekünk történetmesélésre alkalmas, a hézagokat kitöltő nyersanyagot a tér újraalkotásához. De ugyanilyen élményadalékok voltak Várkonyi Zoltán filmes regényadaptációi (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) a családtörténet virtuális világának „kitöltéséhez”.

Minden tapasztalatunk lokális, mindent, amit látunk, hallunk, tapintunk, az érzékeink tapasztalata. Hacsak nem lettünk teljesen függők a virtualizálási technológiáktól, el kell fogadnunk, hogy önmagunk és a testünk elválaszthatatlan egymástól: „Mindig egy helyen vagyunk, és a hely mindig velünk van.” – írta Joshua Meyrowitz a „glokalitás hajnala” című esszéjében. Miközben napi feladatainkat elvégezzük, „függünk az adott hely természetétől”. Mi több, mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy mennyi időt vesz igénybe a mindenkori mozgásunk. Az utazási idő mindig valós, még akkor is, ha a virtuális térrel és a telekommunikációval dolgozunk vagy előadást tartunk, on-line kapcsolódunk másokhoz. Mindazonáltal a folyamatos helyi jelleg nem mond ellent a globalizáció realitásának sem. Mert bár a világot mindig egy lokális térben érzékeljük, az általunk érzékelt emberek és tárgyak nem kizárólag lokálisak: a különböző médiumok tágítják érzékelési mezőnket.[71]

Ma „glokalitásokban” élünk. Esetünkben a kastély lesz az a sajátos háttér, az a fizikailag és egyúttal virtuálisan is birtokba vehető hely, amely a látogatói élmény megszerzését eleve megteremti. Az ókígyósi kastélyba tervezett kiállításunk azért is vett elő a kastély tereit háttérként díszletező mozgóképeket, melyek erre a látogatói elvárásainkra is jól reflektálnak. Olyan „moziélményeket” értek ezen, melyek eredendően az ókígyósi kastélyt vagy annak történeteit használták háttérként, így ezek felidézése, a kastély tereibe való elhelyezése sajátos oda-vissza ható emlék-generálást és jelenlét élményt okozhattak.



[1] A szerző, Tóth G. Péter történész muzeológus, a Nemzeti Kastélyporgram és Nemzeti Várprogram munkatársaként a szabadkígyósi kastély Vendégségben Wenckheiméknél című kiállításának kurátora.

[2] Az emigrálás körülményeiről a családtagokkal készült riportok tudósítanak: Békés Megyei Hírlap, 1997. augusztus 21. 52. évf. 194. szám, p. 1., 3.; Népszabadság, 1993. november 24. 274. szám, 13. oldal.; Napi Magyarország, 1998. december 30. 2. évfolyam, 304. szám, p. 10.; Szabad Föld, 2003. 2003. augusztus 15. 33. szám, p. 2.. Helyi visszemlékezésekre is hivatkozik: Hankó József: Két évszázad a Wenckheim családdal, Linotype Betéti Társaság, Gyula, 2000. 7.

[3] Hankó J. 2000: 95−96.

[4] Gróf Wenckheim Frigyesné, szül. Wenckheim Krisztina hitbizományi alapítólevele, 1886, Gyulai Levéltár, XI. 601. 17. dosszié; Gróf Wenckheim Frigyesné, szül. Wenckheim Krisztina végrendelete, 1924, Gyulai Levéltár, XI. 601. 17. dosszié; Gróf Wenckheim József kígyósi uradalmának ingó és ingatlan leltára, 1831, Gyulai Levéltár, XI. 601. 14. dosszié; MNL OL P 350 3. tétel, Wenckheim család iratai 1805−1850.

[5] MNL BéML, Békéscsaba megyei város polgármesterének iratai, V. B. 82. 2100/1945, Ókígyósi kastély védelme,1945.; Viharsarok, 1945. június 9. pp. 1−2.

[6] Jároli József: Szabadkígyós – Újkígyós. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Budapest, 2000.; Timkó Béla: A szabadkígyósi mezőgazdasági iskola története 1921–1980. Békés Megye Képviselő-testülete Pedagógiai Intézete, Békéscsaba, 1993. 36.

[7] Virág Zsolt: A szabadkígyósi Wenckheim-kastély. In: Várak, kastélyok, templomok 2010. 1. szám; Virág Zsolt – Bulbuk Zsuzsanna – Ulreich Renáta: A szabadkígyósi Wenckheim-kastély. Tudományos dokumentáció, 2013.

[8] Busa László: Békés megyei kastélyok állapota és parkjaik növényállományának taxonómiai felmérése. I−II. 1988. Kézirat, MNL BéML, Gyula.

[9] Az értékleltárt F. Dóczi Erika és Csukai Márta állította össze 2012-ben. A tudományos dokumentációt Virág Zsolt és munkatársai végezték 2013-ben. Az épületfelújítási terveket Balogh Csaba és munkatársai (Konkrét Stúdió), a kiállítási terveket Tóth G. Péter és munkatársai (Föld-Nyelv Bt.) készítették 2016/2017. évben a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ megbízásából.

[10] Öröm-ének, mellyel Gróf Wenckheim Frigyes és Grófi Wenckheim Krisztina házassági egybekelésük alkalmával grófnéjuknak, mint kegyes jótevőjük s feledhetetlen tanítónéjuknak szeretettel hódolnak az Ó-Kígyósi tanonczok. Pest, Kertész József, 1872.; Békés [napilap] 1872. június 23.; Emlékalbum nagyméltóságú gróf Wenckheim Frigyes valóságos belső titkos tanácsos és neje Wenckheim Krisztina grófnő ő exelenciája ezüst mennyegzőjére, 1872−1897. június 18., Budapest, 1897.

[11] Ybl Ervin: Ybl Miklós. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1956. 73.

[12] Emlékalbum 1897. 148.; Sisa Béla: Békés megye műemlékei. Békés Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Békéscsaba, 1981. 249; Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 10. Békés megye kastélyai és kúriái. Fo−Rom Invest, Budapest, 2009. 41.

[13] Vendégkönyv = Kígyósi Vendégkönyv, Ó-kígyós, 1879−1918, eredeti kézirat, több kéz írása, 188 f. 330 x 252 mm, tulajdonos: gróf Wenckheim család, jelenleg a Békés Megyei Könyvtár őrzi Békéscsabán. Kiállítva 2022. márciusától az ókígyósi Wenckheim-kastély nagyszalonjában.

[14] Gróf Szápáry Imréné, született almási báró Rudics Petronella gyászjelentése, Ó-Kigyóson, 1875.június 7-én. Hungary Funeral Notices, 1840−1990. FamilySearch. http://FamilySearch.org: 14 June 2016. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest.

[15] Békés [napilap], 1875. május 2.

[16] Ybl E. 1956: 73. és Wenckheim Frigyes gróf kastélya. A kastély és a hozzá csatlakozó szárnyak alaprajza a felvezető lépcsővel. Méretarány (mm): méret nélkül, Méret (cm): 50x62, Anyag, technika: papír, tus Építtető: Wenckheim Frigyes gróf, Tervező: Czigler Antal, 1875−1879 Budapest Főváros Levéltára, HU BFL − XV.17.f.331.b − 20/14.

[17] Emlékalbum 1897: 34.

[18] A kiállítási nyitással egyidejű szerzett jogot a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖF) kezeli 2022. március.

[19] Emlékalbum 1897: 10−14.

[20] Vendégkönyv: 1912. június 28. péntek. Utólag az üresen maradt lapokra 1920-tól még pótbejegyzések kerültek, de ezek már nem követték a kastély életének valódi ritmusát.

[21] Emlékalbum 1897: 10−13., 67.

[22] Emlékalbum 1897: 67−68.; Vendégkönyv: 1879. július 17. − 1891. május 18.: összesen 259 vendégnap.

[23] Emlékalbum 1897: 13−15.

[24] Békésmegyei Közlöny 1877. augusztus 2. 4. évf. 61. szám, p. 2.; Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza. Szerkesztette Szegedy Maszák Elemérné. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1944. 267; Göndöcs Benedek: Elnöki megnyitó beszéd és a néhai gróf Wenckheim József Antal emlékezete. A Békésmegyei Régész és Művelődéstörténeti Egyletnek Orosházán, 1882. augusztus hó 6-án tartott vándorgyűlésén. Franklin-Társulat, Budapest, 1882. 7.

[25] Emlékalbum 1897: 10−16.

[26] Békésmegyei Közlöny 1878. március 17. 5. évf. 22. szám, p. 1.; Békés [napilap] 1913. június 15. 24. szám, p. 4.

[27] Göndöcs B. 1882.; Vasárnapi Újság 1882. december 3.. 29. évf. 49. szám pp. 773–774; Emlékalbum 1897: 13.; Hankó J. 2000: 57.

[28] Szilágyi Adrienn: "Neked nem asszony, hanem koporsó kell": Egy magyar nábob kései házassága. 2019. MTMT2 30727438.http://families.hu/neked-nem-asszony-hanem-koporso-kell-egy-magyar-nabob-kesei-hazassaga/

[29] Pesti Napló, 1853. november 9. 1100. szám; 1853. december 28. 1140. szám.; Magyar Polgár, 1870. február 25. Kolozsvár, 4. évfolyam, 24. szám.

[30] Jókai Mór: Egy Magyar Nábob. Franklin-Társulat Kiadása, Budapest, 1925. p. 3.

[31] Dömötör Sándor folklorist gyűjtéséből ismert, hogy Steib János dobozi plébános 1975 nyarán halványan még emlékezett arra, hogy 1930 körül valamelyik rádiós műsorújságban olvasott a magyar nábob Wenckheim gróffal való azonosításáról. Ez volt az Antenna c. lap 1935. június 16−22. száma. Dömötör Sándor: Jókai és a Kígyósi „magyar nábob” életregénye. Békési Élet. 1980, 229−241.

[32] György Lajos: A magyar nábob. Erdélyi Tudományos Füzetek. Kolozsvár, 1940. 7−10.

[33] https://hu.wikipedia.org/wiki/Egy_magyar_nábob_(regény)#cite_note-Szepirodalom-2 (2022.06.27)

[34] Az Egy magyar nábob 1966-ban Jókai Mór azonos című regényéből készült magyar film. 2012-ben a Kárpáthy Zoltánnal együtt bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé. Rendező Várkonyi Zoltán, Forgatókönyvíró Erdődy János, Operatőr Hildebrand István, Jelmeztervező Láng Rudolf, Díszlettervező Simonka Boldizsár, Főszerepben Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Latinovits Zoltán.

[35] https://hu.wikipedia.org/wiki/Egy_magyar_nábob (film); https://hu.wikipedia.org/wiki/Kárpáthy_Zoltán (film) (2022.06.27)

[36] Jaffa Kiadó, több kiadásban.

[37] Emlékalbum 1897: 8., 51−52.; Hankó J. 2000: 7., 18−20.; Palatinus József: Békésvármegyei Nemes Családok története. Első rész. Mágnás családok (Harruckernek és örököseik). Budapest, 1909.

[38] Emlékalbum 1897: 8., 14.

[39] Budapesti Hírlap 1854. január 4.

[40] Dömötör S. 1980: 231.

[41] Dömötör S. 1980: 240.

[42] Dömötör S. 1980: 233.

[43] Vasárnapi Újság 1882. december 3. A kigyósi pusztán a Wenckheim-tanya, Teleki Sándor ’riportja’ a család belső életéről.

[44] Vendégkönyv: 1888. január 16. – 1904. november 18.; 159 nap

[45] Emlékalbum 1897: 39.

[46] Ballabás Dániel: Látogatók az ókígyósi Wenckheim-kastélyban. A vendégkönyvből kibontható genealógiai hálózat. https://aprogramozotortenesz.hu/ latogatok-az-okigyosi-wenckheim-kastelyban -a-vendegkonyvbol-kibonthato-genealogiai-halozat/ 2021-9-10.

[47] F. Dóczi Erika – Csukai Márta: Szabadkígyós, Wenckheim-kastély, értékleltár, Budapest, 2012.

[48] Féja Géza: A Városi Népkönyvtár története. In: Féja Géza: Csabai nappalok és éjszakák. Napló- és levélrészletek. (Vál. és összeáll.: Féja E.) Békéscsaba, 2001. 151–160.; Nagyné Varga Éva: Könyvtárak egy viharsarki múzeum égisze alatt (1899−1951) A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24−25 (2003) 213–233.

[49] Féja G.: Emlékezés a kezdetre. Új Aurora 1979/1. 24−26.

[50] Ezúton is köszönjük a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársainak, hogy a kastélyból származó műtárgyak, festmények nagyobbik része ma ismét az épület kiállításait gazdagíthatják. Ugyanígy örömteli, hogy a Szamossy Eleknek tulajdonított, Schecz Krisztina portréját ábrázoló festményt (a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményéből) a projekt során restauráltathattuk.

[51] Békés Megyei Könyvtár, Békélscsaba, Régi Könyvek külön-gyűjteménye, ltsz. RK36, eredeti kastély ltsz.: 2700

[52] Benedikty József (1858−1920) 1887-ben; Bolza József (1807−1887) 1879-től 1886-ig; Feszty Adolf (1846−1900) 1885-ben; Meinig Artúr (1853−1904) 1885. és 1890 között; Rumpelmayer Viktor (1830−1885) 1885-ben; Schlichter / Hlatky-Schlichter Lajos (1855−1920) 1905-ben; Siedeck Viktor (1856−1937) 1896-tól 1898-ig volt vendége a kastélynak: Vendégkönyv.

[53] Komlóssy Ede (1862−1942) 1892. és 1895 között; Kurzweil Max (1867−1916) 1898-ban és 1899-ben; a rajzművész Schirnböck Ferdinánd (1859−1930) 1900-ban és 1902-ben; Scholz Róbert (1837−1912) díszítőművész viszont négyszer is, 1890, 1894, 1896-ban és 1901-ben is vendég volt: Vendégkönyv. Adler Adél (1820−1899) 1879-től 1898-ig rendszeresen járt a kastélyba zongoraleckéket adni; Fábry Mártonné, Laczay Anna (+1928) a gyulai nőegylet alelnöke 1879-től 1907-ig járt rendszeresen itt; Rudnyánszky Emilia (1823−1896) a kezdetektől 1896-ig, és sorolhatnánk még: Vendégkönyv.

[54] Békésmegyei közlöny, 1904. június 29. 31. évf. 53. szám p. 3. Ebben az évben került két díszes Wenckheim-címeres cifraszűr a múzeumba: Békés, 1904. január 24. 36. évf. 4. szám p. 3.; nagyobb összegű adományról tudósított a lap: Békés, 1904. augusztus 7. 36. évf. 32. szám p. 2.

[55] A riport csak egy évvel később jelent meg: Vasárnapi Újság, 1882. december 3., 29. évf. 49. szám, 774−778.

[56] Töry Klára: Klösz György (1844–1913) élete és ritkán látott felvételei. In. A Mai Manó Ház blogja, 2020. május 17.

[57] https://adt.arcanum.com/hu/collection/VasarnapiUjsag/

[58] Fogadószalon, grófi dolgozószoba, nagyebédlő, kápolna, Szalon Újság 1902. augusztus 31. VII. évf. 16. szám. Eredeti üvegnegatívon és műnyomó lapon pozítiv papírképen: Negatív: MNM-fotótár 78.303, 4 / Papír: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. HU.BFL.XV.19.d.1.11.17, 174, 203.

[59] Kriszta nem csak festő volt, de könyvillusztrátor is. A Nagyváradon kiadott Szent László emlékalbumban több rajza is szerepelt: “A szentté avattatása hétszázados évfordulójának váradi ünneplése alkalmával közrebocsátotta Bunyitay Vincze”; illusztrálva Windisch-Grätz Lajosné, Vécsey Paulina, Wenckheim Krisztina anyagi támogatásával. Budapest: Franklin, 1892.

[60] Előzmények, tervek: Budapesti Hírlap, 1892. április 27., 12. évf. 117. szám; Pesti Napló, 1893. június 25., 44. évf. 178. szám. Az ominózus párbeszéd: Budapesti Hírlap, 1893. szeptember 10. 13. évf. 250. szám.

[61] Manhercz Orsolya: Adalékok a császári utazások történetéhez. Konferencia-előadás. Visszatekintés a 19–20. századra, ELTE BTK, Szekfű Gyula Könyvtár, 2010. június 3.; Manhercz Orsolya: Az 1857-es császári utazás sajtója. In: Fejezetek a tegnap világából. Tanulmányok a 19−20. század történelméből. Főszerk.: Gergely Jenő, Budapest, ELTE BTK, 2009. 56−75.; Manhercz Orsolya: Az uralkodó Magyarországon, 1865−66. In: Vázlatok két évszázad magyar történelméből. Tanulmányok. ELTE BTK, Bp., 2010. 35−49.; Manhercz Orsolya: Az uralkodó Magyarországon, 1865−66. Konferencia-előadás. Vázlatok két évszázad magyar történelméből, ELTE BTK, D épület, 2009. május 7.

[62] Négy darabból álló színes kőnyomat-sorozat, [1858]. B. Hohmann és Böss J. rajzát kőre metszette Heicke József. Nyomtatta Reiffenstein és Rösch, Bécsben. Mérete: 31,4x43,2cm, a teljes lapméret: 48,6x62,9cm. Színes litográfia sorozat fehér paszpartuval, fekete keretben, Munkácsy Mihály Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény / Szabadkígyósi Helytörténeti Gyűjtemény 1) A császári pár fogadása a megyehatáron; 2) Ferenc József és kísérete megtekinti Doboznál az új Kettős-Körös csatornát; 3) A császári pár fogadása Ó-Kígyóson, 1857. május 25-én; 4) A császári pár megtekinti a gyulai népünnepélyt.

[63] Vasárnapi Újság 1882. december 3.. 29. évf. 49. szám pp. 773–774.

[64] Vasárnapi Újság, 1882. December 3.

[65] Nimród, 1920. december, 8. évf., 24. szám; 1925. december 15. 13. évf. 24. szám. Vadászat-történeti áttekintésben: Nimród, 1982. február. 102. évf. 2. szám.

[66] Békés [napilap] 1884. október 27.; Emlékalbum 1897: 47.

[67] Emlékalbum 1897: 47.

[68] Relph, Edward 1976. Place and Placelessness. London: Pion Ltd., 51–52.

[69] A filmforgatásról készült fotósorozat megtalálható az MTVA https://archivum.mtva.hu/photobank/query = Szeressétek_Ódor_Emíliát. A filmfelvételek 1968. júniusában készültek a kastély belső tereiben, a tetőről és a parkban. A film rendezője Sándor Pál, operatőr Zsombolyai János, operatőr asszisztens Halom Béla, forgatókönyvírók: Sándor Pál, Tóth Zsuzsa és Simó András. A filmet 1970. január 22-én mutatták be a Szikra moziban.

[70] Goffman, Erving: The Presentation of Self in Everyday Life. New York: Anchor Books, 1959. 106.

[71] Joshua Meyrowitz: A glokalitás hajnala: a hely és önazonosság új élménye a globális faluban. Világosság, 2005/6. 29−36. 33.

 

Megjelent a Bárka 2022/4-es számában.


Főoldal

2022. szeptember 23.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png