Kritikák

 

 

 

fordtott

 

 

 

Szekeres Szabolcs


Az élet sűrűje


Csender Levente: Fordított zuhanás



A könyv borítójára, egy kicsire méretezett, szürreális képen egymás hegyére-hátára csúszott jeleneteket tervezett Zách Eszter. Az egymás mellett elhelyezett történetcsírák között van mosolyra, sőt nevetésre ingerlő és meghatóan könnyfakasztó is. A grafika azért telitalálat, mert sokféleségével hű tükörképe Csender Levente Fordított zuhanás címmel, a Magyar Napló gondozásában megjelent novelláskötetének.

Láthatunk itt, többek között, daru által levegőbe emelt Toi-Toi mobilvécét, amelyben egy újságot olvasó alak üldögél, Londonból ismerős, kétemeletes omnibuszt, két nőt, akik egy kerekesszékben ülő embert tolnak, azért, hogy az utóbbi megnézhesse a tűzijátékot; kivehető egy levegőben bukdácsoló női figura szélesre tárt angyalszárnyakkal, nem sokkal mellette egy nyitott Biblia, amint a föld felé zuhan. Persze mindez a kötet elolvasása után lesz igazán értelmezhető a befogadó számára.

Csender Levente szociográfiai igénnyel megírt harmadik novelláskötete az előzőekhez hasonlóan a megalázottak és a megszomorítottak világáról tudósít. A szerző írásainak központi témája a „már nem" és a „még nem" között húzódó határvonal. A szereplők megpróbálnak a romániai magyar falu nyomasztó gondjai (alkohol, nyomor, munkanélküliség) elől menekülni, de önhibájukon kívül nem tudnak beilleszkedni a városi életbe sem. Nagy reményekkel vágnak neki az anyaországbeli mindennapoknak, de vágyaikat, reményeiket hamarosan meghiúsítják az otthontalanság, a kitaszítottság testet és lelket egyaránt gyötrő könyörtelen szorongattatásai.

Az előző kötetek legjobb darabjai balladát idéző szenvtelen szűkszavúságukkal, szorongató atmoszférájukkal hatottak. Csender nem történetet mesél elsősorban, sokkal inkább érzékelteti és sejteti a körvonalakat, amelyeket az olvasónak kell majd kiegészítenie.

A 10 novellát tartalmazó, legutóbbi kötet, a Fordított zuhanás folytatja ezt a hagyományt, de az is érzékelhető, hogy az író új kifejezési formákat keres. Például a humoros hangütés, illetve a hangulati tónusok váltogatása eddig kevésbé volt jellemző a szerzőre.

A fenti állítás igazolására a legjobb példa a London. A fanyar humorral előadott történet a képügynökként, konyhásfiúként dolgozó pesti bölcsészhallgató angliai hányattatásait beszéli el. A novella tematikáját, stílusát tekintve Szakmány György Apu nem megy sehová című kötetében olvasható írásokhoz hasonlatos.

Kellemes meglepetés a címadó elbeszélés is. A valamikori tanítónő az őt sok-sok év után felkereső egykori diákjának meséli el zsákutcába jutott életét. Visszaemlékezése szerint előbb az alkoholba menekült, majd az ismétlődő öngyilkossági kísérletek után nagy nehezen talpra állt. A látogatás befejezése után, a fiatalember az utcára érve látja, ahogy a nő kiveti magát az emeletes ház ablakából.

„A tanítónő zuhanása lelassult, majd azt láttam, hogy meglengeti szárnyait, és emelkedni kezd. Pihekönnyűnek tűnt, nála volt a kosár is, gyógyítani megy, gondoltam, követni próbáltam a szememmel, de belesütött a lemenő nap. " (47.)

A valóság ütköztetése az irracionálissal, a túlélést segítő remény felcsillantása szintén nem volt hangsúlyos eddig a Csender-írásokban.

A Fordított zuhanás azonban nem egyenletes színvonalú kötet, hiszen néhány szöveg, különböző okok miatt, csalódást kelt.

A Debilek kétségtelen szociográfiai megalapozottsága, valóságábrázoló hevülete nem bírja el a betegségek, a fogyatékosságok ilyen arányú halmozását. Van itt minden: agyvérzés következtében megbénult férj, a „debileket" fejlesztő, a szinte embertelen megterheléstől trombózist kapó feleség, szenilis szülő, a barátnő kerekesszékes férje - mindez annyira direkten az élet sötét oldalát van hivatva ábrázolni, hogy néhol éppen a fentiek miatt a hihetőség határát súrolja a sztori. Ebben az esetben az élményanyagot nem sikerült művészi szintre emelni.

Szintén csalódás a Retúrjegy, ami a 2003-ban megjelent Zsírnak való című kötetben található Síró asszony után túl sok újdonságot nem jelent.

Ezek az írások rontják ugyan az összképet, de a Fordított zuhanás egy tehetséges szerző könyve.

A kötet legszebb novellája a Tranzitváró. A főhős nem tud hazarepülni a Ferihegyről Marosvásárhelyre, a nagypapa temetésére. Túl sűrű a köd, nem lenne biztonságos a leszállás Romániában, legalábbis ezzel indokolják a késlekedést, majd a járat törlését. Az író naplószerűen, szinte óráról-órára kommentálja a balszerencsés nap eseményeit. Mindketten tranzitban vannak: a nagypapa már nem ezen a világon várja, hogy végleg megnyugvásra találjon, és a lelke elváljon porhüvelyétől, míg az unoka a hétköznapok taposómalmában őrlődik.

„Tudom, nagyapa, neked nem kellenek serkentő szerek, a te lelked frissen mosdott, éber és üde, meggyóntatott a pap az utolsó óráidban, hogy tisztán menj át, de nekem kell ez a fekete lé, hogy kinyissam a szemem, hogy öntudatra ébredjek, nekem másképp nem megy." (136.)

A spirituális tisztaság, a metafizikai magasság emelkedett líraisága, és az objektív tárgyilagosság nagyszerűen egészíti ki egymást.

A kötet másik kiemelkedő írása az 1989-es romániai forradalomról és a rendszerváltás visszásságairól szóló A forradalom hőse. Az író szembeállítja egymással a Ceausescu-diktatúrát és az Iliescu nevével fémjelzett, demokratikusnak hívott rendszert. A szöveg magabiztosan kerüli el a zsurnalisztika eszköztárát, holott a téma egy oknyomozó újságíró tollára is kívánkozhatna.

A forradalom hőse két központi szereplő körül bonyolódik. Az egyik a magyar Előd, a forradalom eseményeivel sodródó, többre hivatott fiatalember, a másik Liviu, a brutális milíciaparancsnok, akit a feldühödött tömeg agyonver. Előd később börtönbe kerül, azzal gyanúsítják, hogy többedmagával végzett Liviuval. Az új, demokratikus Romániában koncepciós per áldozata lesz, megalázó, állandó terrorban töltött börtönévek következnek. A fiatal férfi szabadulása után megpróbálja pótolni az elvesztegetett éveket, egy nap azonban gyanús körülmények között öngyilkos lesz. Elődöt a történelem és a politika közös fogaskereke zúzza össze, a többi szövegben ennyire direkten nem hangsúlyos e két tényező. A könyörtelen valóság abszurditását idéző pokoljárás azt sugallja, hogy a kommunista diktatúra és a demokratikus, esélyegyenlőségre épülő társadalom nincs is annyira távol egymástól.

A kötet novelláinak legjellegzetesebb vonása a befejezetlenség. Mi, az olvasók belesünk egy nyitva hagyott ajtón, így belelátunk félrecsúszott életekbe, feldolgozhatatlan traumákba, ám ezt az ajtót nem csukják be előttünk. Csender nyugtalanító írásai a folyamatos jelenben játszódnak, nincs befejezés, illetve csak érzékelteti a szöveg, hogy vélhetően mi lesz a végkifejlet. Így szippantja be és tartja fogva a befogadót a novellák világa, hiszen szinte a szereplővel együtt várjuk, hogy megtörténjen az, aminek nem szabadna bekövetkeznie. Vagy ha mégis, akkor ezek a megroggyant térdű, kiegyenesedésre már nem képes figurák újabb pofonokat kapnak az élettől, amiket nem biztos, hogy ki fognak tudni heverni. Itt elég csak a Görcs Klári nénijére utalni, aki rettegve várja, hogy a zárt osztályon kezelt fia egyszer csak megjelenjen az ajtóban.

„Klári néni az ingával együtt számolta a másodperceket, és a kakukkal együtt megkönnyebbülve engedte ki ökölbe szorított kezét, mikor az óra a delet elverte, és még mindig nem szólalt meg a csengő. Ha eddig nem érkezett meg, gondolta, ma nem is fog. A zárt osztályról csak délelőtt engednek ki pácienseket." (69.)

Hasonló a felépítése a Debilek és a Barbárok vagytok, emberek! című írásoknak is.

Nem szívderítő élmény a Fordított zuhanás darabjait olvasni, hiszen a kínos témák feszegetése közben az író nem sok esélyt ad olvasójának elrugaszkodni a körülöttünk mindennap tapasztalható valóságtól. Az első pillantásra inkább a szociológia tárgykörébe tartozó témáival Csender Levente a 21. század elejének olyan világszeletéről tudósít, amelyről sokan legszívesebben tudomást sem vennének, mert úgy gondolják, hogy minderről beszélni nem feltétlenül az irodalom feladata. Holott szükség van a létminimum alatt tengődők, a társadalom perifériáján vegetálók mindennapjait kutató írói szándékra is.

A szerző számára továbbfejlődést jelenthet a London dickensi hagyományba illeszkedő, paródiába hajló pikareszkje, vagy az olyan a valóságimitáló realizmushoz szokott olvasói stratégiáinkat erősen megkérdőjelező és egyben átértelmező írás, mint amilyen a Fordított zuhanás és a Sanyi utazása.

Jelen sorok írója az életmű eddigi alakulása, a szerző kvalitásai, és hatalmas élményanyaga alapján talán joggal bizakodik abban, hogy előbb vagy utóbb Csender Levente regényét is a kezünkbe vehetjük.




Megjelent a 2011/3-as Bárkában.



 

2011. július 29.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA