Czapáry Veronika, Hazai Attila
Szepesi Dóra
Budapesti skizo és ami utána következik
Godot irodalmi estek 33.
Hazai Attila a Feri, Cukor kékség című kisregényével robbant be az irodalomba, nagy port kavart őszinte, felforgató hangvételével. A Budapesti skizo című könyvben egyedülálló módon meséli tovább Feri kalandjait, a budapesti éjszakai életet, a drogok világát, az örök menekülők sorsát. Július 21-én Hazai Attila, író, műfordító, forgatókönyvíró volt Czapáry Veronika vendége.
A Feri: Cukor Kékség (kisregény) 1992, a Szilvia szüzessége (novelláskötet), a Budapesti skizo (regény) 2000, a Barbara menekülése (dráma), és a Szex a nappaliban című könyvek szerzője 1967-ben született Budapesten, 1992-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Kar angol irodalom szakán.
Az első kérdést megbeszélték: Hány éves korában és miért kezdett írni?
Az íróvá válás folyamata 15-16 éves korában kezdődött, akkor határozta el, hogy író szeretne lenni. Ez a 80-as években volt a Madách Gimnáziumban, a Kádár-korszakban. Akkor, amikor az embernek megpróbálták kifésülni a gondolatait. Érdekes, mesélte, hogy egy amerikai írónő is ezt nyilatkozta egyszer, hogy az iskolába járás, az oktatási rendszer egy haláltábor metaforájaként lebeg a szeme előtt. Hazainak - bevallása szerint - ez nem volt ilyen súlyos, de annyi bizonyos, hogy a személyiségüket próbálták egységesíteni, a rügyeket levágni. Az ELTE bölcsészkara viszont hatalmas szabadságot jelentett, másik életformát, nagy koponyákkal találkozhatott, tanította például Zsilka János professzor, a világhírű nyelvész, és a filozófia szak is olyan volt, mint az ókorban, sétálva, szőlőt csemegézve beszélgetős. Az első regénye 20-22 éves korában jelent meg.
A következő kérdés Ferire vonatkozott, aki főhős több könyvben, hogy miért éppen Feri?
Valahogy ez jött, egyszerű, hétköznapi figura neve - hangzott a válasz, majd rátértek a Budapesti skizora, amelyben tetten érhető a társadalommal való szakítás: a speed hatása alatt Ferinek memóriavesztése van, ám mégis pontosan tud idézni művekből, visszafele mondja például a Walesi bárdokat, fejből idézi Wirginia Woolfot... A Cukor Kékség folytatásaként a drogok világát mutatja be, tulajdonképpen tabutémát. Személyes ügy ez a hippikorszakból, amerikai íróelődök, Salinger, Kerouac, Hemingway - lehetne sorolni a hatásokat. Innen jött a kihívás, meg tudja-e ugrani azt a lécet, a nagyregényt, - a filozófiai regény egy még nagyobb tett lenne. Elsőként a könyvből egy hasonlattal élt: egy természetfilmben öt-hat barát ki akar fogni egy nagy cápát, hogy megismerjék. Megjelölik, radarral követik, de nem sikerül, csak egy ráját fognak. Másnap se találnak cápát, a harmadik napon egy halász segítségével sikerül egy 5 méternél nagyobb cápát kifogni, ennek kamerát dugnak le a gyomrába, mutatja az egész bélrendszerét, de peches a kutatás, mert nincsen benne semmi. Nekem a novella a kedvenc műfajom, - mondja Hazai Attila, én se tudom, hogy mi volt a szereplő gyomrában, ellenben egy nagyregényben elvárom, hogy tudjam, mit evett a cápa. A Budapesti skizoban nem tudni még, mi van a cápa gyomrában.
Veronika felveti, hogy a drogtéma ilyen módon eddig csak filmekben jelent meg, de ott is általában elítélő módon. A drog mellett a szex is hasonlóan hangsúlyos, a szerző már a címadásban is merész, merthogy a téma olyan, ami előtte nem volt sematikus - az lényegtelen, hogy a Feri tényleg drogozik vagy nem, lényeg, hogy valami miatt rákattant erre a témára.
Páran az est közönségéből
A Szilvia szüzessége az eső novelláskötet, ami nagyobb port kavart - Kertész Imre fedezte fel, és Geher István is támogatta törekvéseit, aki nagy példaképe volt az egyetemen, műfordítást tanított; ő tette lehetővé, hogy kiadják az első könyvet, mert megértette, hogy miközben a legvadabb brutalitásokat írja, nyelvileg mívesre dolgozott, klasszikus elbeszéléstechnikája van.
A szerző felolvasása következett, de hozzátette, hogy ez egy régi dolog, amin már túllendült, nehéz is kiválasztani az egészre jellemzőt. Azt a részt olvasta fel a Budapesti skizoból, amikor Feri a könyvkupac alól papírt húz elő és hat darab egyforma, ötvonalas, violinkulccsal ellátott kottalapot rajzol. Üres kottalapokat, és egyszerre jut eszébe az egész mű, ami hirtelen összeáll benne, s azt írja le, helyesebben „elszenvedi a szellemi működését". A speed hatása alatt gondolatai megérthetetlenné és megfogalmazhatatlanná váltak - rajzol is, amíg be nem satírozza az egész papírt, a kottát, meg a köröket, amikbe azt írta előzőleg, hogy élet, illetve life. (Azok kedvéért vázolom csak, miről szól ez a rész, akik nem olvasták - hogy kedvet kapjanak - én is kedvet kapok.) Feri reggel 8-11-ig satírozott, a papír elroncsolódásáig - és egy bécsi keringőt táncoló mosolygós emírrel sem cserélt volna. Egyébként a könyv borítóján is ilyenforma firkálmány van. (Eszembe jut, Esterházynak az az ismert „performansza", hogy egyetlen papírlapra lemásolta kézzel, kedvenc regényét, Ottliktól az Iskola a határont, csak úgy, tisztelete jeléül, és természetesen egymásra kerülnek a sorok, végeredményben egy satírozott felület látszik csak.)
Veronika említi, hogy a két héttel ezelőtti esten szó volt a flow élményekről is, - arról beszéltek a résztvevők, hogy milyen állapotba lehet eljutni az írás által. Feri sokat olvas és a barátnőjével sokat filozofál. Neki drogra van szüksége. Ezért érdemes elolvasni, mondják, mert aki elolvassa, olyan, mintha kipróbálná a drogot. Kiderül, hogy James Joyce irodalmi látásmódja is nagy hatással volt Hazaira, ami hasonló a drogos élményhez. Veronika megjegyzi, hogy az abszolút hétköznapitól jut el az abszurdig.
A fényképeket készítette: Börcsök Mihály
A szerző számára a legizgalmasabb kérdés, hogy tud-e ezek után írni vagy bezárul ez a világ, de azt érzi, hogy jön még ezután valami, talán. Raymond Carvertől, a minimalizmus atyjától fordított, példájára ő is az új irányzatot követi; véleménye szerint a lecsúszott középosztály inkább találkozik alapkérdésekkel. Van néhány novella, budapesti történetek, időtlen főszereplőkkel, amelyeknek valóban megtörtént események a magjai és az irónia is beindul bennük, tehát úgy tűnik, visszatér a novellákhoz. Egy hónapja, egy esten az Imre, a villanyszerelőt olvasta fel, amelyik abszurdba jut el.
Direkt új, kötetben még meg nem jelent írásokat hozott a szerző, és felolvassa a Nagyi a szekrényben című novellát. (Ez eléggé varázsos. Nagyi flowja: főzés közben a csempére vetíti emlékeit, történeteket nagyapáról, idomárról, majd mikor odaég az étel, szégyenében bebújik a szekrénybe, ahol tovább mozizik. „Csak nehogy azt higgyék, hogy meghülyültem!" A család nem találja, körözteti a rendőrséggel, és a végén egy idegen pongyolás nénit hoznak haza.)
Megtudjuk, hogy jövőre szeretne kijönni egy újabb novelláskötettel, most azon dolgozik és egy másik, Zsuzsa című regény fele is már megvan. Zsuzsával viszont az a helyzet, hogy ez egy új regényterv, de elakadt vele, először tehát a novellák jönnek.
Mindannyiunkat érdekel, hogy miért az abszurd helyzeteket választja ki az író. Erre az a válasza, hogy az nem is tudatos, mit miért csinál. Az érdekli, amikor nem működnek a dolgok, amikor igazságtalanságot, kiszolgáltatottságot érez az ember. Érdekes módon ennek nem ellentéte a jómód.
A Budapesti skizoban saját életedből vetted például a festőt, akinek a képei ott vannak a szobában. Írtál-e valaha naplót? - tette fel a következő kérdést Veronika.
Megtudjuk, hogy Hazai Attila naplóírásban nem igazán jó. Regényírásban viszont bármit szabad Joyce óta, az a lényege, hogy mindig új formát kell adni, folyamatosan forradalmasítani kell. Ír valaki például egy Robinson Crusoe-t, és soha nem volt hajótörött, vagy arról ír, amit saját maga megtapasztalt, amiben titok az, hogy átélt fikció vagy felismerhetők a szereplők. A fikció és a valóság viszonya érdekli, a képtelen helyzetek.
A könyv utóéletéről esik még szó: németül is megjelent, a Frankfurti Könyvvásáron bemutatták, színházban is játszották, és hiányzik a könyvtárakból...
Megtudhattuk még azt is, hogyan ír Hazai Attila, hogy írás közben magától alakul-e a történet. Ő úgy ül le írni, hogy el van tervezve az eleje is, a vége is, vázlatok is lehetnek. Ötletek jöhetnek közben, de nem akkor, nem írás közben találja ki a regényt.
A Nárcisz erkölcsei című novellát hallgattuk meg végezetül, közben - érdemes szólni erről is -, a falon, mindvégig a kérdező és az író mögött két expresszív női portré nézett a közönségre (mert a Fogas ház összes termeiben aznap nyílt Bullet Shih amerikai festőművész kiállítása. Congratulations!), ezek a festmények olyan szuggesztívek, színesek, hogy nem lepődnék meg, ha Hazai az ő sorsukról is írna egy-két skizót...
Egy fiatalember a közönségből megkérdezte még, hogy jól érzi-e a hasonlóságot Háy János és Hazai Attila írásai között. Igen, lehet, nem csak azért, mert mindkettőjük neve há betűvel kezdődik, válaszolt a kérdésre a szerző - egyszer például vele akartak dedikáltatni egy Háy kötetet! (Na, mondom én, hogy minden egy lehetséges újabb novellacsíra.)
A Godot irodalmi estek sorozat következő programja:
Augusztus 4-én Czapáry Veronika Hajtűkanyart vesz be Kupa Júliával, Palágyi Ildikó Brigittával és Tallér Edinával.
