A szépség felismerő tekintete

Ale Ildikó festőművész Vetületek címmel megrendezett kiállítása a gyulai Erkel Ferenc Kulturális Központ- és Múzeumban

A kultúra, így a képzőművészet is, az érzelmi-értelmi érzékenységet igyekszik fokozni és fenntartani az emberben. Hamvas Bélát idézve: „a láthatatlan láthatóvá tételével” varázsol el bennünket. Ale Ildikó tudatosan készült a „varázslásra.” A Békés megyéből elszármazott alkotó Medgyesegyházán született, Mezőkovácsházán nőtt fel, s a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola rajz szakán, majd ezt követően a Magyar Iparművészeti Egyetemen végzett. Tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, s az idők folyamán nem csupán regionális, hanem országos és nemzetközi tárlatokon is rendszeresen részt vett alkotásaival. Jelenleg Szegeden él és alkot. A tárlat anyagát Vetületek címmel, huszonhét vegyes és pasztell technikával készült alkotás, közöttük: a Textilpillanatok, a Tájaim illetve Tájrészletek ciklus, valamint a Csendélet érzet, az Álom lap III., a Megérkezés, a Mese s az Éjjeli séta együttese alkotja.

Ale Ildikó:Textilpillanatok IX.
papír, pasztell, 100x70 cm, 2017

A tánc-, a költészet-, a zene-, majd az öt ciklusból szervezett művészeti kísérleti program után a gyulai kiállításon az alkotó új nézőpontot választott, ahol nem csupán felfedezi, hanem ki (is) jelöli a maga számára a textil- és az utazás „léleklakozó” pillanatait, élményeit. Az új nézőpont, a tárlat hangsúlyát képező Textilpillanat ciklus, ami tíz mű egységéből szerveződött. Az észrevétlen szem tekintete, a képalkotás női érzékenysége, amiben nem csupán a forma-, a szín- és a hangulat kapcsolatát, hanem a ruhák titokzatos természetét is átlényegíti (Textilpillanatok I–X.). Megfigyelhető, hogy a Textilpillanatok ciklus „képvetületei” különlegesen érzékenyített kompozíciókból, hol a konkrétságukban, hol elvontságaikban, hol sejtéseikben az érzelmi-gondolati alakváltozások és színtalálkozások módján szerveződtek. (Textilpillanatok I–X.)

Ale Ildikó: Textilpillanatok V.
papír, pasztell, 65 x50 cm,2017

Nem csupán a szófán, a karfán, a széken elhelyezett anyagok észrevétlen szépségpillanatai, nem csupán a különböző ruhaanyagok esetlegessége, színrajzolata, érdessége, nyersessége, lágysága, finomsága, hanem az ablakfüggönyön beáramló fénymintázatok fuvallatszerű változása, vagy egy leesett blúz, egy ottfelejtett pulóver, a gyűrött sál, a levetett kabát színformáinak kölcsönhatása is (Textilpillanatok IV–VII.). Mindezeken a hatáson túllépve Ale Ildikó a szecesszió ornamenseihez kötött életérzést az atmoszférateremtés lírai, elvont színformáival ellenpontozza (Textilpillanatok I–III.) Műveinek jelentése nem is értelmezhető elbeszélő módon, inkább a metafora jelentés képköltői áthatásaival (Textilpillanatok IX–X.). Arról a szimbiózisról van tehát szó, amelynek elemei verbálisan pontosan meg nem nevezhetők, de közelítéssel megállapítható, hogy a több nézőpontú egyidejűség, a metszet-hatás, a képfelületet kitöltő vonalrendszerek dús vegetációja, egyensúlyban tartásra, a színformák tagolása, felbontása, áthatása és nem utolsó sorban a konfigurálása az, ami művészetében jellegadó (Textilpillanatok IV–VI). Ugyanakkor sajátos, hogy a felfedezett pillanat kompozíciós összefüggése válik képtartalommá, ami azon túl, hogy „léleklakozó” erővel szerveződik, egy képzeletbeli „képbeállítás” szerint is értelmezhető. Ebben a vonatkozásban nem csupán azt figyelhetjük meg, hogy milyen árnyalt közvetítő anyag a pasztell technika, vagy milyen a textíliák szín- és forma kapcsolata, hanem azt is, milyen metamorfózisokon mennek át a ciklus egyes művei (Textilpillanatok VII–X.)!

Ale Ildikó: Textilpillanatok X.
papír, pasztell, 100x70 cm, 2017

Közelebbről – a művek alakzatai színformái folyamatos változásban, illetve metamorfózisban (átváltozásban) vannak. A tárlat második részét alkotó Tájaim ciklus tizenegy műve nem a konvenciók szerinti befogadás elvárásait szolgálja. Az alkotó nem kell versenyre a valóság pontosságával, éppen ellenkezőleg, a képzelt útvonalhálók tagolása, az álomszerű színsziporkák játékos és érzéki képfelületeket alkotnak, amiben a néző-értelmező a saját út megtalálásához (is) találhat lelki inspirációt (Tájaim I–III.). E művek enigma-effektusa, érzelmi kisugárzása olyan titkokat őrző érzetet kelt az értelmezőben, olyan élményszerű állapotba emeli, amiben nem az a fontos, hogy pontosan ki-kicsoda és mi-micsoda, hiszen nincsenek kijelölve a képtérben utazási helyszínek, de nem tudható azt sem, hogy ki hová, illetve merre tarthat, mégis, vagy ennek ellenére esztétikai mineműségű érzékenyítést értelmezhetünk (Tájaim V–XI.)! Itt is tetten érhető az utazás élményét felfedező, játékos alkotószemélyiség, aki az ornamensek és geometriai formák térbehelyezésével szabadon áramló dekoratív színformákat alkot (Tájaim VIII–X., Megérkezés). Ale Ildikó műveinek értelmezése során tehát nem elhanyagolható felismerés, hogy a feldolgozott tematikák KÉPI VETÜLETEI egyfajta fordításként, parafrázisaként, szabad átköltéseként is ÉRTELMEZHETŐEK. Ebből következően az egymást követő ciklusok a szépség felismerő tekintetében új referenciákká, új kiindulópontokká (is) válnak (Körtés csendélet III.). A képzőművészet a művet néző értelmező által létezik. De azon túl, hogy Ale Ildikó festőművész kiállítása nem mindennapi meglepetés, különleges alkalmat teremt az érdeklődők számára egy magasrendű és egységes esztétikai színvonalú anyag élményszerű megismerésére, befogadására.

A kiállítás megtekinthető szeptember18-tól október 15-ig. www.aleatelier.hu

Főoldal

2017. szeptember 28.

Vissza