Olvasónapló

 

csaji laszlo eg az

 

Hétvári Andrea

 

Hajónapló

 

Versfotográfiák, élettánc és apokalipszis

 

Vannak verseskötetek, amelyeket nem a délutáni szieszta részeként jó kézbe venni, nem a kanapé puha párnáira dőlve könnyű kikapcsolódásra várva, hanem élményekre éhesen, kikötőben horgonyzó, de kalandokra éhes utazóhoz hasonlóan, esetleg betegágyban ülve, félig gyógyultan az influenzából, újra megkívánva a világ örökösen kibomló mozdulatsorát. Csáji László Koppány Ég az út mögöttem című kötete ilyen. Idősíkok, éntükröződések, homokdűnék, gilgamesek, világjáró matrózok, sziklák, pipacsok, mozdulat- és emberarc-porték egymásba csúsztatása olyan izgalmas mozaik-komplexumot hoz létre, amelynek minden apró kockájára egy-egy hosszú, élményteli utazás jut, ha felszedjük a horgonyt, és a szélirány szerint a kötet verseivel útnak indulunk. Szabadversek, képversek, naplók, feljegyzések, versképeslapok, verskoncentrátumok – több kötetnyi (csaknem egész életműnyi) versanyag egyetlen kötetbe sűrítve a szerző 1992 és 2005 között írt verseiből, melyek megalkotása közben szó szoros értelemben véve beutazta a világot. Harmaddiplomásként elvégezte a Pécsi Egyetem néprajz- és kulturális antropológus szakát, a tanulmányok megkoronázásaképpen pedig gyűjteni indult az Uráltól Indiáig, Lappföldtől Afrikáig, Közép-Amerikától Dél- és Észak-Európáig. Így született meg e válogatáskötet égtájak szerint tagolt szerkezete.

A kötet óriás tartóoszlopai, obeliszkjei a hosszú lélegzetű ún. „pillérversek”. Ezekben érvényesül igazán ez a nagyívű, történetírói líra, mely kivételes érzékenységgel fotografál, rögzít, retusál, komponál és kollázsol össze emlékfoltokat, élményeket és benyomásokat, s vegyíti mindezt készre kevert saját, egyedi festékanyagával. A szerző a rövidebb lélegzetű lírai versműfajokban is mesteri portrékat alkot. Versmunkái izgalmas mozaikok. Olyanok, mint egy-egy gigászi, kiszélesedő perspektívát ábrázoló festmény, melynek részleteitől eltávolodva hirtelen a kép más és más pontjain mozdulnak meg az alakok. A kötet verseiben gyakori megoldás, hogy a pillanatképből kicsapódó asszociációs szikra nyomán újabb és újabb, egymásból előbújó képek születnek, nem ritkán bizarr, egyéni, időnként pedig érzékien erotikus felhangokkal, színezettel: „a fókamozgású pincér mellig kigombolt viseltes fehér ingben kopott rózsaszín / nyakkendővel melynek laza csomója mellén mint gömbölyű női popsi/ így idéz egy könnyűvérű régi asszonyt / széttárt fölfelé ívelő lábakkal míg nyakkendőteste lelóg egész a pincér derekáig de / nincsen meg a feje sem a karja” Az Ég az út mögöttem című kötet szerzője, aki szerteágazó kutatómunkája folytán bejárta a világot, lépten-nyomon képeslapokat ír, fest, küld, rajzol, bármerre visznek útjai, az olvasó szeme láttára kelnek életre messzi vidékek szűk utcái, a helybeliek különös portréi a szokatlan, gyakran egzotikus, idegen és mégis izgalmas környezetben.

Csáji László Koppány egyedi „versképeslapjai” egy érett, intellektuális művész keze nyomát őrzik magukon. Gyakran egy-egy soruk is komplex képsűrítmény. Olyanok, mint Dalí vagy Van Gogh képei, amelyeket még a zugkereskedőknél is felismer az ember. Az egyedi ecsetkezelés, a lendületes, markáns vonalak és a merészen zoomoló optika révén bárhol, bármikor könnyedén beazonosíthatók. A gyakran pózokból építkező, divatból dekadens, tucatízlésre hangolt, papíralapú költészetkísérletek után élmény egy ilyen verseskötetet kézbe venni! Aromazáró tasakjából egyetlen szempillantás alatt kiszabadulnak a légmentesen lezárt, gondosan konzervált benyomások, magukkal ragadva a gyanútlan olvasót a világ égtájaival fűszerezett eleven világukba. A versekben nem lehet nem észrevenni a rokon hangütést az ősköltészetekkel. Csáji László Koppány költészete minden modernségével, absztraktságával együtt mélyeiben hordozza a hagyomány, a legősibb költészeti hagyományok jellemző színeit, vonalait. Mégis messze túlmutat rajtuk. Stílusa eklektikus. Mindegy, hogy a kötet melyik égtáján járunk, a látkép egyformán izgalmas, akár a rövid, keleti waka műfajában, akár a hosszabb lélegzetű szabadversekben vagy az utolsó kötet képvers-világában barangolunk.

Márai Sándor mondja az utazásról, hogy „egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat.” Az Ég az út mögöttem című kötet pontosan ilyen barát. Mindenre figyelmes, mikro- és makrovilágokra egyformán érzékeny látásmódja megsokszorozza a képzeletbeli utazások élményét, és segít megérteni a világ szépséges és abszurd mozzanatainak összességét egy óriásfreskó részleteinek felvillantásával: „a létezés tojásának feltörése kihörpintése”, „gyolcsfoszlányok nagyszerű regisztrálása   vércseppek feltámadása”, „egy nő örömrésében pihenés Tahitije”, „plazmaállapotú gyönyörcsillók kilövellése” − Ha létezik a költészetben a haláltánc műfaja, akkor az Ég az út mögöttem című kötet verseiben az „élettánc” műfaja születik meg. A néprajzkutató-antropológus-jogász-író-költő szerző kivételes tehetségét mutatja, hogy egyetlen versesköteten belül számtalan hangnemet, stílust, költői eszközt és megszólalási módot képes ötvözni, s mindeközben végig hiteles marad. Érett és értő hang. Egy sokat látott és tapasztalataiból tudatosan táplálkozó ember-utazó-író hangja.

Csáji László Koppány kötetének eszenciáját talán leginkább a kötet hátsó borítóján olvasható Hajónapló című vers adja: (amely egy újabb „élettánc”) „Beilleszkedni könnyű / ami nehéz Idegennek maradni / Vigyázat ez nem az objektivitást jelenti / hanem hogy a megannyi élményörvény között az ember / a partokat egyre el tudja hagyni / mert nem megállni nem kell / csupán nem szabad kiszakadni / az Egyetlen Szigetre / El kell játszanunk a valósággal / a valóság liliomkoszorús bennszülött leánykájával / hogy tovább sokasodhasson a világ / Másként elfogy (…) / Élményeinket esszük örökké így tápláljuk létünk / ez az élet / Tapsolj hát A nyugalom szárnya lebben / Eltűnik minden s nincs semmi furcsa ebben”. Kosztolányi írja az utazásról, hogy „Sokkal fontosabb felfedezni egy olyan templomot, amiről még senki sem hallott, mint elmenni Rómába, és kötelezően megnézni a Sixtus-kápolnát, kétszázezer másik turistával együtt, akik a füledbe kiabálnak.” „Ha túl gyorsan mész, elfáradsz, és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz.” – folytatja Coelho.

Az utazás nagy misztériuma, magunkévá tenni a valóság liliomkoszorús leánykáját, az élményeket (a mindennapok táplálékát), és mégis megmaradni önmagunknak, vagy még inkább: egyre inkább önmagunkká válni. Tudományos kutatások igazolták, hogy az ember sejtjei negyven éves korára teljesen kicserélődnek. Személyazonosságunk, intellektusunk magja mégis ugyanaz marad. Ez az élet-utazás nagy rejtélye. Ezt a rejtélyt, az emberség, emberiség, emberiesség rejtélyének témakörét járja körbe Csáji László Koppány kivételes verseskötete, amely sokkal több, mint egy „egyszerű” verseskötet. Hajónapló, versfotográfiákkal a javából…

 

(Csáji László Koppány: Ég az út mögöttem. Napkút Kiadó, Budapest, 2006.)

 


 

Főoldal

 

2013. szeptember 09.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA