Képzőművészet

 

1._va__ltoza__s_gyula_ne__zo__pont.jpg


 

Hóvári János

 

„Gyulától New Yorkig”

Gondolatok Molnár Gyula grafikusművész gyulai kiállításának megnyitóján[1]

 

Prológus gyanánt:

„Így érkeztünk meg 1945. április 3-án Gyulára, ebbe a kedves tiszta városba, ahol az utcaseprők éppen úgy takarították a várost, mintha háború nem is vonult volna végig rajta, mintha tankot sose látott volna ez a város. A virágágyak között nem voltak papírhulladékok, a fák szépen megnyesve, a bukszusbokor a Békésmegyei Takarékpénztár előtt megnyírva, a Scherer-féle „kötőgyár” ablakai ragyogtak, Az Almásy kastély és a kert rendben. A kastély lakói most a kórház elmeosztályáról kerültek ki szerencsére, mert így senki se szeretett szegény bolondok között járni és a kastély épen maradt.”

Majd folytatja az események felidézését az 1946. október 31-én történtekkel.: „Jó feleségem reggel 6 órakor közölte velem, hogy valami készülődik, nem a legjobban érzi magát. Felöltözött a kedves,csak úgy, mint máskor. A „rózsaszínű” – nappali – szobánkban szép gondosan megterített, papírszalvétát összehajtogatta, minden tányér mellé tett szép rendben egyet-egyet. A porcukor tartót, amiben elég fyanus külsejű cukor volt, – szépen megtörölte, – elkészített mindent, megmosdott és gondosan felöltözött.

Minden előre el volt készítve, most már csak egy hiányzott, hogy az öreg Mester jöjjön a gépkocsival s induljunk a kórházba. [...] Éppen hogy fel tudtuk a szülőszobára kísérni, a főorvos is alig tudott odaérni, egy pár perc múlva, negyed kilenckor mosolyogva közölte velem, hogy kisfiunk van...”

 

0._gyula.e__desapa__m.jpg

 

A fenti idézet a művész édesapja, Békés vármegye utolsó alispánjaként 1945 és 1950 között szolgálatot teljesítő Molnár Jenő emlékirataiból származik. És akkor most következhet a tényleges megnyitó. Molnár Gyula professzor úr, vagy másként kifejezve magunkat: Művész úr – nem csak gyulai születésű, s a keresztségben is a Gyula nevet viseli, nem véletlenül; hanem szellemiségében is gyulai. Nem csupán azért, mert szüleivel és testvéreivel paradicsomi körülmények között élt Gyulán, persze ebből ő kevés dologra emlékezik, mert amikor megtörtént a „kiűzetés a Paradicsomból”, ő csupán négyéves volt. A család Nyíregyházára került, ahol bajok ütötték fel a fejüket, mind politikaiak, mind családiak. Édesapja az 1956 után a börtönt is megjárta. Amire a családi asztalnál mindenki szívesen visszaemlékezett, azok a gyulai évek voltak. A remekül rajzoló Gyuszika – ahogyan a családban hívták – nagyon korán rádöbbenhetett arra, hogy a családi mitológiában Gyula a béke és boldogság szigete. Amikor egyre idősebb fejjel vissza-visszatért, keresett valami olyat ebben a városban, ami a kisgyermekkori emlékfoszlányokhoz kötődött; de ezeket egyre nehezebb volt megtalálnia, így rábukkant szülővárosa művészi és kulturális hagyományaira, amelybe ő öntudatlanul beleszületett. A mai kiállítás őszinte és megható vallomás erről.

 

2.molna__r_gyula_aranyrajz.jpg
Aranyrajz

 

New York mindannyiunknak sokat jelent: eljutást a mai világ fővárosába, találkozást a nagyon vágyottal (a kommunizmusból nem volt könnyű utazni), de szól arról is, hogy akinek ott képe, könyve vagy akár háza van: elért valamit. Molnár Gyulának alkotásai vannak New Yorkban, elért oda a fentiek értelmében: ami korunkban a művészi és emberi maximum az összes árnyoldalával együtt is. Főként azoknak, akik gyermekként nem sok jövőt remélhettek. De Gyuszika tehetséges volt, s ez Nyíregyházáról a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumba röpítette 1961-ben, s ezzel megkezdődött az az út, amelynek egyik állomásaként a Moholy-Nagy László Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető professzora lett, mint a vizuális kommunikáció ismert hazai és külföldi mestere, aki már több nála fiatalabb nemzedéket is elindított pályáján.

Egy kiállítás mindig az alkotóról szól. A műveknek ebben az a szerepük, hogy visszaadják a művészi ars poeticat. A művészettörténészek hosszasan tudnak beszélni arról, hogy a művek mennyiben adják vissza az alkotó lelkiségét vagy gondolati világát. A művek ugyanis nem elefántcsonttornyokban, hanem a társadalomban születnek. Vannak megrendelők gyakran, akiknek szempontjait figyelni kell. De egy rendszer is lefojthat – gondoljunk a XX. század diktatúráira – szárnyalásokat. Arról, hogy a művészi szabadság és alkotásvágy miként tud ütközni a megrendelőkkel vagy politikai-üzleti érdekekkel, arról Molnár Gyula igen sokat tud beszélni. S igazán csak ő tudja, hogy a kiállításon mely plakáton látjuk a szuverén alkotói folyamat eredményét, és mely munkákban van ott a megrendelő jó vagy rossz gondolatvilága.

 

4.himnusz140cm_x100cm.jpg
Himnusz

 

Molnár Gyula küzdő típus, és a vizualitás keresztes vitéze. Ha végigtekintünk hosszas életútján, a magyarországi sötét korszak nyomai alig mutatkoznak meg művészetében. Mindig képes volt a megrendelőket az alkalmazott művészeti világ felső szféráiba átvezetni: meggyőzéssel, trükkel vagy kész helyzetek megteremtésével. Az üzleti világ elvárásai rugalmasabbak és más szempontúak, mint a pártállamé, de azok is kemények. Fiatal éveinek küzdelme más formában, de napjainkban is tovább folytatódik. De szerencsére már régóta megengedheti magának – és meg is engedi –, hogy ne kelljen idomulnia külső erőkhöz.

Ez a kiállítás Molnár Gyuláról, az alkotóról és képzőművészeti egyéniségről szól. Minden plakát, minden szöglete: a tehetségéről, vibráló intellektusáról, karakán szókimondásáról, fricskáiról és humoráról.   

 

3.molnar_gyula_arany_2017.jpg

 

Olyan korban élünk, amely a mesterséges és a művészi vizualitás soha nem látott kiteljesedése. A látás az egyik legfontosabb érzékünk. Mindennapi életünk természetes része. Hol szűk környezetünkben, hol a természetben, hol teremtett világunk formáiban és színeiben gyönyörködünk vagy bosszankodunk, leginkább azonban csak tudomásul vesszük azt, amit látunk, mert e nélkül nagyon nehéz élni. A képzőművészet ebben a világban kívánja felhívni a figyelmet, hogy az alkotással élményt adjon, tanítson, rámutasson az igazságra (esetenként fél-igazságra...) vagy épp tiltakozzon. Ez néha nagyon jól sikerül, néha azonban csak egy idő után derül ki, hogy a mű remek, csak a világ nem vette észre. Az elmúlt két évszázadban az építkezési és a technikai lehetőségek változásaival robbanásszerűen fejlődött a terek vizuális-kommunikációs kihasználtsága és szerepe. A digitális forradalom következtében pedig a formák és színek felmutatása és sugárzása ipari méreteket öltött. Ezzel az indusztrializmus minden szektorában nagy lehetőség nyílott silány, szennyező, megtévesztő és hazug termékek terjesztésére. A mai kor a vizuális kommunikáció sűrű dzsungelében él. És e dzsungel liánjai a jövőben egyre sűrűbbek lesznek. Szemünk és agyunk alig várja, hogy kellemes ligeteket találjon.

Molnár Gyula a vizuális kommunikáció csalitos ligeteinek építője és odaadó gondozója. Ars poeticája arról szól, hogy a grafika minden formája értékelvű s a technikák ugyan újak, de a hagyomány örök. A színek világa pedig különleges eszköz a szívek megnyerésére. S ebből a vizuális kommunikáció, első nagy forradalmi korszakában sem engedhet. Mert hova jut, ha megteszi!

Kedves Gyula! Adjon a Jóisten neked mindig erőt és elég cigarettát, hogy alkoss a világnak, s ezzel formáld mindenütt, ahova csak eljutsz, a modernitás vizuális kultúráját.

 



[1] A kiállítás, amelyet 2017. október 16-án Hóvári János, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója nyitott meg, november 16-ig várja a látogatókat az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft. földszinti galériájában. (A szerk.)

 


Főoldal

2017. október 25.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Történetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárjaLázadó keresztesek eltérő fénytörésben
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Debreczeny György verseiBorsodi L. László verseiOláh András verseiVörös István versei
Kiss László: A Fried-szobaBerka Attila: GyereksírásNagy Koppány Zsolt: PlázakandúrFarkas Arnold Levente: A bölcsőringató
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png