Péti Miklós

Rímelhet-e az Elveszett Paradicsom?

1. Nem, hiszen Milton köztudottan blank verse-t használ, rímtelen ötös jambusokat, mint Shakespeare és Marlowe a tragédiák monológjaiban.

2. Természetesen nem: Milton az Elveszett Paradicsom 1668-as újranyomásához[1] magyarázó jegyzetet fűzött (’The Verse’ – A versmértékről), amelyből kiderül, hogy a versforma megválasztásának komoly tétje van. Milton szerint a „rím se nem szükséges kelléke, se nem igaz dísze a Költeménynek vagy a jó verselésnek, különösen hosszabb művekben, hanem egy barbár kor találmánya.” A rímtelen verseléssel viszont „a hősi költemény visszaszerzi antik Szabadságát, a Rím kényelmetlen, újmódi kötelékéből.”[2]

3. Még jó, hogy nem! Andrew Marvell (1621–1678), aki Milton fiatalabb kortársa, munkatársa és barátja is volt, egy párrímekben írt versben méltatja az Elveszett Paradicsomot. Ez a vers – amely először az eposz 1674-es második kiadásának elején jelent meg, s amelyet a Bárka olvasói immár magyarul is olvashatnak – nem kevés (ön)iróniával taglalja, miért nem kell rímelnie a fenséges műnek. „A verset rímmel összeölteni / olyan, mint nadrágbojtra költeni.”[3] – cikizi Marvell a rímhányó divatmajmokat.

4. Nemigen – addig rendben, hogy Marvell szerint Miltonnak „nem kell a rím”, de ha Milton más kortársait és ismerőseit vesszük, pl. a kor koszorús költőjét, az említett Marvell-versben megcélzott John Drydent (1631–1700), akkor kicsit másként láthatjuk a kérdést. Egy korabeli anekdota szerint Dryden 1674-ben meglátogatta Miltont, és engedélyt kért a Mestertől arra, hogy verses drámát írjon az Elveszett Paradicsomból. Milton ugyanazt a metaforát használta válaszában, mint Marvell: „Dryden úr, úgy tűnik, ön rímbe öltené a soraimat; rendben, megteheti, de némelyik olyan suta és ódivatú, hogy szerintem jobban jár, ha úgy hagyja őket, ahogy voltak.”[4] Lehet, hogy a Mester is érezte, hogy könnyebben eljut a közönséghez a műve, ha rímbe szedik?

5. Még jó! Ilyen hosszú szövegben már csak statisztikailag is valószínű, hogy lesznek egymásra rímelő sorok vagy félsorok. Az Elveszett Paradicsom szövege bizony sok helyen rímel: találhatunk benne tökéletes párrímeket, egy vagy több rímtelen sorral elválasztott rímelő sorokat, belső rímeket, stb. Mi több, maga a versmértékről írt jegyzet is tele van rafinált rímekkel.[5] Lawrence McCauley találóan fogalmazta meg sok olvasó élményét: az Elveszett Paradicsom „olyan rímtelen költemény, amely azt a benyomást kelti, hogy rímel.”[6]

6. Természetesen: a rímekkel való játék része a miltoni poétikának; vannak olyan kritikusok, akik meg is különböztetik a bukás előtti és a bukás utáni, avagy „ártatlan” és „sátáni” rímeket.[7] Megint csak McCauley emlékeztet arra, hogy Miltonnál az ártatlanság állapotának meghatározó jellemzője a változatosság és a kifinomultság, és hogy ennek megfelelően az Elveszett Paradicsom paradicsomi rímei is az Éden dinamikus harmóniáját közvetítik, megidézve egy számunkra már elérhetetlen világot.[8]

7. Igen, hiszen Dryden mellett sokan mások is szükségesnek látták, hogy rímeljenek, amikor angolul vagy más nyelven újramondták Milton eposzát.[9] Van olyan, hogy a korízlés vagy a célnyelv természete nem teszi lehetővé a blank verse használatát (ez szerencsére a magyar irodalmi nyelvre és a kortárs irodalmi ízlésre sem igaz), de van olyan is, amikor a rím a fordítói koncepció része: például Horváth Viktor új fordításában, az eposz negyedik énekének alább közölt két részletében. Éva szerelmi vallomása és az első emberpár esti imája olyan lírai betétek, amelyek akár önállóan is megállják a helyüket[10] – ezt jelzi a fordító döntése is, amikor a rím segítségével szinte észrevétlenül kiemeli őket az eposzi elbeszélésből.