Hírek
 Hegyi Barbara, Müller Péter, Molnár Ferenc, Szabó Magda és Frei Tamás művei lettek a magyar győztesek
|
|
Bővebben... |
Ilia Mihály rovata
Vári Fábián László kötetéről
"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...
Görgey Gábor verseiről
„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről
...
Bővebben...
Lanczkor Gábor prózájáról
"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről)
...
Bővebben...
Rónay László beszélgetőkönyvéről
„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet” - Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről”
...
Bővebben...
Déry Tibor balatonfüredi évei
Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...
Tárca
Hartay Csaba tárcája
„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium"
...
Bővebben...
Orcsik Roland tárcája
„A szerelő kivette az akkumulátort és azóta nem tudok életet lehelni a rádióba. tudom a kódot, de valamit rosszul csinálok. Nagymama vagyok, ehhez mérten kérem a kedves és érthető!!! s...
Bővebben...
Benedek Szabolcs tárcája
„Amikor megláttam a Batthyány-örökmécsesnél, megörültem, mert évek óta nem találkoztunk. Nem tudtam, mi van vele. Valójában sose tudtam." (tárca Hazai Attiláról)
...
Bővebben...
Poós Zoltán tárcája
„arról ábrándozott, hogy felpakolja az IFA-ra a Marshallt, maga mellé ülteti a Fender Statót, és elmegy a haverjaival fellépni Békéscsabára, a Téglába, vagy azon is túl, Tokióba, a Bu...
Bővebben...
Király Levente tárcája
„ilyenkor rendszerint kiabálni kezdett, hogy nem érti, miért épp egy teljesen bekattant asztrofizikust adtak mellé, aki abban hisz, hogy a Napon élet van, és hogy a fény az ő kisugárzásuk...
Bővebben...
Helyszíni tudósítások
Workaholic
„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról)
...
Bővebben...
Térey könyvbemutatója
„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról)
...
Bővebben...
Nem szabad feledni
Soltész Márton helyszíni tudósítása a Nagy Gáspár-emlékkonferenciáról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek meg május 17-én
...
Bővebben...
Szépirodalom és közélet
„a várakozás nagyságával, eufóriájával nem volt összhangban a rákövetkező több mint kijózanodás" (Farkas Wellmann Éva tudósítása Ács Margit békéscsabai estjéről)
...
Bővebben...
Itt a tavasz
Akkor csak úgy lazán, OJD-sen - ejszen vóna egy áthidaló megoldás. Nagy Hajnal Csilla helyszíni tudósítása a Szépírók Társasága tavaszi Ir(T)ás táboráról
...
Bővebben...
Statisztikák
Tartalom találatai : 6995468
|
Háy Jánost kérdeztük szerelemről, versről és az elcsatolt világrészekről
Az Egy szerelmes vers története című könyved anyaga a boldogságkeresés egy egészen sajátos válfaját mutatja fel. Könnyen az lehet az olvasó érzése, hogy a kereső valójában irtózik a találástól. A versekben nagyon különböző párkapcsolati helyzetekben/konfliktusokban (apaként, férjként, szeretőként) megjelenő férfi versbeszélő folyton kisasszézik a nyugvópontot jelentő megoldások elől, aztán néz visszafelé, hogy pedig milyen szép lehetett volna. Az elfojtás, a fojtottság fenntartása mintha alkotói módszerré válna ebben a kötetben. Ettől (meg a versek szenvtelen beszédmódjától) valahogy anti-romantikus a gyűjtemény karaktere, leginkább a szövegekben mozgatott én szomorú kudarctörténeteként olvastatja magát. Szerelemi líra romantika nélkül - izgalmas kísérlet. Gondolom, sokan szóvá teszik a versek kiábrándító világát. Hogy a szerelem nem is ilyen. Előfordult, rákérdeztek? Mit tudsz mondani, ha efféléket emlegetnek?
A szerelem olyan, hogy kihelyezed minden érzelmi erődet egy másik emberbe. Az ént összekovácsoló libidó magadon kívülre kerül. Innéttől kezdve az, hogy mennyire tudsz lenni, rettenetesen függ a másik ember létezésétől. Ha épp harmóniában vagy vele, akkor nagyon erős boldogságot élsz meg, miként a diszharmonikus szakaszokban rettenetesen sérülsz. A versek erre a kettősségre reflektálnak. Nem hiszem, hogy csak fájdalom volna bennük. Bár kétségtelen, hogy abból van több. Amúgy a fájdalom természetes velejárója annak, hogy vagyunk, ha nem tudnánk érezni, akkor az örömre sem tudnánk rezonálni. Aki arra törekszik, hogy a fájdalmat kiiktassa az életéből, valójában az életről mond le. Jobb egy szenvedő embert látni, mint egy zombit.
Prózai életműved (annak világa) látható, tapintható hatással van a kortárs irodalomra. Az élő prózairodalom szeret úgy, azokkal a nézőpontokkal, érzésekkel tekinteni a 70-es, 80-as évekbeli fiatalságra, ahogyan (amilyennek) azt Te mutatod prózai műveidben. A verseid ebben az értelemben nem kánonalkotó tényezők, nem kapcsolódnak semmiféle ízlésirányra, ahogy az se nagyon látszik, hogy követni akarnák az ifjú költők. Zárványköltészet. Kiket látsz magad előtt, költőként? Mik azok a nagy teljesítmények, amiktől elrugaszkodik, ahonnan indul a lírád?
Releváns műalkotásokat akarok létrehozni. Az irodalom mint valami apák és fiúk, mesterek és tanítványok rendszere vagy netán hatalmi építmény ilyen szempontból nem érdekel. A zárványköltészet számomra amúgy nem értelmezhető. Egy költészet akkor zárvány, ha nem tudja a tárgyát megragadni, nem akkor, ha nem hat az ifjú titánokra vagy netalán nem nevezhető meg konkrétan a felmenője. Amúgy a meglehetősen konzervatív hazai költészeti hagyományon túl vannak más referenciális pontok, amelyeknek egy magyar költő számára legalább olyan fontosaknak kell lenniük, mint például József Attila. Ekként nekem nagyon fontos Eliot és az imaginisták, valamint a huszadik század első évtizedeinek formaromboló és formaépítő orosz költészete. Ez nem azt jelenti, hogy őket követtem volna, hanem hogy számtalan költészeti problémát az ő műveiken keresztül tudtam végiggondolni. Többek között a nyelv és jelentés kérdését, a versben szereplő ént, a versen belüli időt, valamint azt, hogy miképpen lehet a klasszikus formákkal szemben más, kevésbé iskolás akusztikai építményt létrehozni.
Ennek a könyvnek is Te festetted a borítóját. Viszonylag ritka, hogy egy író leüljön megrajzolni a könyvét, a legtöbb esetben, gyanítom, a kiadókat is kiverné a víz ilyen szerzői igény esetén. Hogyan, miért alakult ez így? Az, hogy akarod is, hagyják is. Meg egyáltalán, mikor van időd festékek között csücsülni, színeket keresni?
'96-ban, a Dzsigerdilen megjelenésekor volt először lehetőségem borítót festeni. A borító nem használt a könyvnek, mert a vásárlók gyerekes dolognak vélték, s nem fordultak bizalommal felé. Ez azonban nem szegte a kedvemet, mert úgy éreztem, az a könyv épp olyan, amilyennek szeretném, hogy legyen, s az másodlagos kérdés, hogy kereskedelmi tárgyként hogyan működik. Ettől kezdve következetesen maradt, hogy én csinálom. Amúgy ezzel a kiadó időt, pénzt és munkát spórol, s mára már szinte nem is lehet elképzelni, hogy ne így nézzenek ki a könyveim. Hogy meddig marad ez a forma, nem tudom. Egy biztos: jövőre megjelennek külön könyvben a rajzaim, festményeim, s ez kicsit megkérdőjelezi az általam festett borítók létjogosultságát. Amúgy szeretek festeni, mert szeretem, ha van valami fogható a kezem ügyében. Én becsülöm az anyagot, azt is amiben élet van, és azt is, ami élettelen.
A versekben beszélő én folyton tart valahonnan valahová. A legtöbbször konkrétan utazik (az óceánon túlra, akár), kirándul, dolgozik, de ahol épp nem, ott is valami (mondjuk, belső) változásban, átalakulásban, mozgásban van. Az utazós rész mögött biztosan vannak személyes, szerzői élmények, tudható Rólad, hogy rengeteg külföldi felolvasást vállalsz. Ebbe az életmódba hogyan tudod beépíteni a rendszeres munkát? Valahogy nyilván, hiszen gyakran publikálsz folyóiratokban is, a kötetek is rendszeresen jönnek.
Az utazások nem csak energiát visznek, rengeteg dolgot adnak is. Hiába próbálunk például az olvasmányaink, a műveltségünk mozgósításával új alkotásokat létrehozni, élmények nélkül nincs irodalom. Persze az élményekhez nem kell feltétlen utazni, de én úgy vagyok, hogy azt csinálom, amire lehetőséget kapok. Az utóbbi években örültem, hogy így alakult a sorsom, hogy sok mindent láthattam, amit addig nem, hogy voltam a kamaszkorom szabadságszimbólumát jelentő New Yorkban, vagy hogy eljutottam Indiába. Minden utazás hoz valamit a konyhára, még akkor is, ha rengeteg szorongással jár a fellépések miatt. Amúgy ha kicsit figyelmesebbek lennénk mi magyarok, hogy miképpen alakul, változik a világ, jobb Magyarországot tudnánk építeni. Amúgy persze abban igazad van, hogy minden kifelémozgás alapvetően ellentétben áll az alkotással, hiszen az nagyon intenzív befelé való araszolgatás. Úgyhogy itt tényleg ügyelni kell az egyensúlyokra, hogy a külső történések ne bomlasszák fel a belső koncentrációt.
Az utolsó kérdés csak lazán kapcsolódik az Egy szerelmes vers történetéhez. Közismert rockzene-értő/-szakértő is vagy, ezért merem erre terelni a szót. Bérczesi Robinak van egy régi nótája (még Hiperkarmás időszakból), amiben azt ismételgeti, hogy látok valamit, amit te nem. Az új (sok éve készülő) lemezéről a neten hallgatható egy különleges dal (Konyharegény), amiben meg az a tételmondat, hogy az egészet értem, az egészet. Ezek nem írói, nem költői, de nagyon erős, általános művészi gesztusok. És mintha a művészi motiváltság két alapvető irányát rögzítenék. Az egyikben az fogalmazódik meg, hogy az alkotó olyan részleteket is képes látni a világból, olyan összetevőket, amiket a többség nem, és azért beszél, az viszi előre, hogy ezeket megmutassa. A másik szerint az alkotó nem azzal több, hogy élesebb a szeme a részletekre, hanem azzal, hogy képes kívülről rálátni a világra, befogni az egészet, és ezzel érteni a nagy szabályokat, az egészleges mozgatókat is, és ezt akarja kifejezni, művek által. Zseniális a pali, és a szövegekben nem is ennyire didaktikus a dolog, mint így, elmagyarázva. És a kérdés. Az írói középnezemzedék egyik emblematikus alkotója vagy - Téged melyik hajt a kettő közül? Mert valami kell, az nem vitás. Ami miatt az ember reggelente (esténként, akármikor) leül a Word elé. A depoetizált válaszok (pénz miatt, máshoz nem értek - egy időben divat volt így állni az irodalmi tevékenységhez) valahogy elégtelennek tűnnek. Mi mozgat, alkotóként?
A Kalandra fel Bizottság-lemez kezdődik ezzel: „Mit látsz, Laca? Egy nagy segget látok vagy lehet, hogy csak hallucinálok.” Ez valamelyest közelebb áll hozzám, mint az általad idézett sortöredékek kicsit nagyképű heroizmusa. Amúgy az én alapvető emberi attitűdöm, hogy szeretnék látni valamit és érteni valamit, s szeretném, ha te is látnád és te is értenéd. Ám legtöbbször inkább azt élem meg, hogy nem látok semmit meg még annyit sem értek. De nem is annyira érdekes az én látásom, értésem, hiszen a fontos mindig az, hogy a művön keresztül mi mutatkozik meg a világból. Az emberi gondolkodást mindig is a világ nemértett és nemlátott része katalizálta. A művészetben valóban rejlik olyan erő, hogy az ész számára elcsatolt világrészeket megsejtesse vagy legalábbis helyreállítsa a harmóniát az ismert és nemismert világ között. Egy mű nyilván akkor katartikus erejű, ha ezt éled meg benne, sőt, megkockáztatom, enélkül nem is beszélhetünk művészi produktumról csak annak szimulálásáról. E sajátossága miatt lehetséges, hogy a műalkotásban az ember a saját világban való létét képes a lehető legmélyebben és legelevenebben megélni. Én ezért az élményért kelek fel, adott esetben, mint ma is például hajnal háromkor.
[Szabó Tibor Benjámin]
|
|
Frissek
Aranykönyv-díjak
Hegyi Barbara, Müller Péter, Molnár Ferenc, Szabó Magda és Frei Tamás művei lettek a magyar győztesek
...
Bővebben...
Falusi Márton verse
„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad."
...
Bővebben...
Workaholic
„A narkós, az narkós marad, mondja Viktor, a kísértés örök, de igyekszem ellenállni" (Tóth Kata Kubiszyn Viktor békéscsabai könyvbemutatójáról)
...
Bővebben...
Nagy László Emléktúra
A Noszlopi SE, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és a Magyar Írószövetség idén is megrendezi a Nagy László Emléktúrát
...
Bővebben...
Térey könyvbemutatója
„az összegyűjtött esszék csupán portrék akarnak lenni" (Aschenbrenner Eti helyszíni tudósítása Térey János Teremtés vagy sem című könyvének bemutatójáról)
...
Bővebben...
Végh Attila versei
A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Hartay Csaba tárcája
„Mert ez a tehenészet, ez, komám, beszippant. Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium"
...
Bővebben...
Nem szabad feledni
Soltész Márton helyszíni tudósítása a Nagy Gáspár-emlékkonferenciáról, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek meg május 17-én
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója
 „a világban jelen lévő emberi szenvedés mérséklését, majd megszüntetését pedig a tudatosan választott kihalásban látja" (Koczka Szilárd írása David Benatar könyvéről, a Better Never to Have Been-ről)
|
|
Bővebben... |
Vatikáni napló
Sztakó Zsolt olvasó-naplója Karol Sidor Vatikánsky dennik (Vatikáni napló) című könyvéről
...
Bővebben...
A viskó
Limpár Ildikó olvasó-naplója William P. Young A viskó című regényéről
...
Bővebben...
Hugo Cabret
Lovász Andrea olvasó-naplója Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című könyvéről
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója (összes)
Szépirodalom
Falusi Márton verse
„Papír-hősként én is elbuktam, / bedobozolva pincezugban / várom, hogy lelakjam a lakókat, / betűktől szapora vérük poshad."
...
Bővebben...
Végh Attila versei
A József Attila-díjas költő, prózaíró, esszéista A tudás termei, Áttűnik és Melankólia című költeményei a legújabb, 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Kürti László versei
Kürti László töredékek, álomrulett, teafilter és telefonszóra című művei, melyek a legfrissebb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Győri László versei
Az orosházi származású, Budapesten élő költő Horizont, Rendetlenség és Félhomály című művei a 2012/2-es Bárkából
...
Bővebben...
Péter Erika versei
A Csodavárás, a Kottalapok, A múlt foglalatában és az Évtizednyi remény című művek, melyek a legújabb, 2012/2-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Színház
Várszínház 49. évad
A Shakespeare-bemutatók mellett többek közt Goldoni-, Székely János- és Erkel Ferenc-művekből, valamint jazz-, blues-, nép- és világzenei programokból válogathat a közönség nyáron Gyu...
Bővebben...
Három új magyar dráma
Farkas Wellmann Éva írása a XVII. Magyar Drámaíró Verseny gálaestjéről, Egressy Zoltán, Garaczi László és Szabó T. Anna darabjainak a bemutatójáról
...
Bővebben...
A drámaverseny cikke
Kihúzták a Magyar Nemzet Hétvége mellékletéből azt a - Rákosi Mátyás életét bemutató kiállításról szóló - cikket, melynek alapján Egressy Zoltánnak, Garaczi Lászlónak és Szabó...
Bővebben...
Niedzielsky Katalin blogja
Niedzielsky Katalin a 3. csapat próbafolyamatáról, Koltay Gábor Szabó T. Anna darabjából készülő rendezéséről ír (a színészek: Fehér Tímea, Gubik Petra, Katkó Ferenc, Kovács Edit, ...
Bővebben...
Tari Sarolta blogja
Tari Sarolta Egressy Zoltán darabjáról ír, melyet Marton László rendez és a 2-es csapat próbál: Csomós Lajos, Gulyás Attila, Kiss Ramóna, Komáromi Anett, Liszi Melinda és Presits Tamá...
Bővebben...
Megkérdeztük
Szeghalmi Lőrinczet kérdeztük
„a regény elvarratlan szálai is jelzik, hogy a történetben maradt még tartalék" (a Szeghalmi Lőrincz álnéven publikált Levelek az árnyékvilágból című könyv szerzőjével Darvasi Fer...
Bővebben...
Megkérdeztük Fehér Bélát
„Az irodalom végül is komoly játék. Annyira komoly, hogy egy könyvben bármi megtörténhet" (Darvasi Ferenc beszélgetett a Kossuthkifli szerzőjével)
...
Bővebben...
Benedek Szabolcsot kérdeztük
"Nehéz eldönteni, hogy mi a lektűr és mi az úgynevezett magasművészet. Nem látok áthatolhatatlan határokat, sőt talán határokat sem" (Szepesi Dóra beszélgetése A vérgrófról)
...
Bővebben...
Temesi Ferencet kérdeztük
Szepesi Dóra beszélgetése Temesi Ferenc Bartók című könyvéről, amely júniusban, a Könyvhétre fog megjelenni az Alexandra Kiadó gondozásában
...
Bővebben...
Megkérdeztük a drámaírókat
Elek Tibor beszélgetett a XVII. Magyar Drámaíró Verseny résztvevőivel: Egressy Zoltánnal, Garaczi Lászlóval és Szabó T. Annával
...
Bővebben...
Kritika, esszé
A hétköznapok líraisága
„a történetek szereplői és a szereplők mondatai is ismerősek" (Huszár Tamara kritikája Tóth Krisztina Pixel című kisprózakötetéről)
...
Bővebben...
Hamiskártyások
Héjja Julianna Erika „Aki a vak szerencse pajzsa alatt izzadoz..." című tanulmánya, melyben egy az 1830-as években tevékenykedő, gyulai hamiskártyás társaságról ír
...
Bővebben...
Tejmozi
„egyik fő erénye éppen az, hogy nem bántóan kitárulkozó, nem elviselhetetlenül szenvedélyes, ömlengő vagy hatásvadász" (Darvasi Ferenc kritikája Balla D. Károly könyvéről)
...
Bővebben...
Verhovina madarai
„Épp, amikor a legsúlyosabb, legfontosabb szavak, mondatok, gondolatok kaphatnának figyelmet, végeredményben már fölösleges a beszéd" (Tóth Tünde kritikája Bodor Ádám könyvéről)
...
Bővebben...
Felszabadult költészet
Farkas Wellmann Éva kritikája a 2012/2-es Bárkából Lövétei Lázár László Zöld. 12 ecloga című könyvéről, mely az Erdélyi Híradó Kiadónál jelent meg
...
Bővebben...
Beszélgetések
Beszélgetés Géczi Jánossal
„Egy irodalmi ambícióval megáldott vagy megvert ember, aki biológus, rögtön identitászavarokkal találja szemben magát. És értetlenséggel" (Szabó Tibor Benjámin interjúja)
...
Bővebben...
Beszélgetés Oravecz Imrével
„anyámat kifejezetten idegesítette, hogy én olvasok, nem hogy meséket mesélt volna nekem" (a Kossuth-díjas íróval Kiss László beszélgetett)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 20.
„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 19.
„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai)
...
Bővebben...
Bárka-körkérdés 18.
„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...
Képzőművészet
Szentendre-Fót
Wehner Tibor beszéde, amely Borgó festőművész dr. Hann Ferenc emlékének szentelt kiállításának a megnyitóján hangzott el Szentendrén
...
Bővebben...
Gnandt János 60
Banner Zoltán beszéde, melyet a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett Gnandt János-kiállítás megnyitóján mondott el
...
Bővebben...
holó Hóbel László képeiről
„holó Hóbel egy olyan világot keres, amely tökéletes áttetsző, amelynek nincs árnyéka. Keresi, még akkor is, ha ilyen nem létezett és vélhetőleg nem is fog" (Szilágyi András írása)...
Bővebben...
Új kiállítás a Jankayban
Szilágyi András írása a hatvanéves Szeverényi Mihály festőművész a békéscsabai Jankay Galériában megrendezett, ünnepi tárlatáról
...
Bővebben...
Arnóti András kiállításáról
"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...
|
Impresszum
Kedves Sándor, hamarosan olvassuk, é...
Impresszum
Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szívesk...
Csík Mónika prózája