---

Ilia Mihály
Radnóti és a "vak tápai lantos"

         A 100 éve született Radnóti Miklósra emlékezik a magyar irodalom közössége és egyre gyarapodó olvasótábora, erre a szelíd, művelt kötőre, aki halála után nem csak a mártíriumával, hanem költészete fényeivel, a magyar nyelv csodájának teremtő produktumával lett nem unalmas klasszikus. Az évfordulón  művei mellett újra kézbe vesszük az egykori kortársak váltakozó hitelű visszaemlékezéseit, irodalomtörténészek, esztéták műelemzéseit, lesznek ünnepségek, és bizonyára fiatalok mondják Radnóti verseit, amint azt a költő óhajtotta. Szerencsések vagyunk, mert ennek az életműnek nem sokkal a jubileum előtt jelent meg egy nagy, összefoglaló méltatása, Ferencz Győző könyve, Radnóti Miklós élete és költészete. Jó eligazítója, segítője a Radnótival való ismerkedésnek. Én itt egy mellékszálát bogozom Radnóti Miklós életének, visszatérek egy régebbi (a BárkaOnline-on már emlegetett) témához, Tápéhoz.

          Ismert tény, hogy Radnóti Miklós 1930-35 között a szegedi egyetemen magyar-francia szakos hallgató volt, itt végzett, itt doktorált Kaffka Margit költészetének elemzéséből. Egyetemi társai közül Baróti Dezső (nekem kedves professzorom), Ortutay Gyula, Tolnai Gábor részletesen írtak ezekről az évekről, közös emlékeikről. Az ő írásaikat egészítik ki Péter László, Apró Ferenc, Lengyel András és Bíró-Balogh Tamás kutatásai. Az első három nagy részletességgel írta teljessé Radnóti Miklós szegedi éveinek történetét, Bíró-Balogh pedig a majdnem  háromszáz Radnóti-dedikáció összegyűjtésével a költő személyes kapcsolatainak szövevényét szedte rendbe. Radnóti nem nagy kedvvel érkezett Szegedre, nem tudta pontosan, hogy mit fog itt csinálni, mit tanulhat az egyetemen, kitől. De egyetemi tanárai közül kettő: Sík Sándor és Zolnai Béla hamarosan atyai támogatója és tanulmányainak fontos forrása lett, a  szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai (az említett egyetemi társak mellett Buday György, Tomori Viola) és a nem bölcsész Kun Miklós hamarosan otthonossá tették számára az idegen, ismeretlen alföldi várost. Éppen ennek a közösségnek volt fontos szerepe abban, hogy Radnóti megismerkedett a magyar faluval (főleg Tápéval), a magyar paraszttal, azzal a világgal, amelyről pesti, csehországi időzése idején  aligha volt közvetlen élménye. Ahogy Péter László a tápai versek elemzésében kimutatta, Radnóti szinte minden korai falusi tárgyú verse tápai  fogantatású. A leghíresebb persze a Tápé, öreg este című, de ezután a szegedi évekből több is  idecsatolható. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik programja a falujárás volt, anyaggyűjtés tudományos munkáikhoz, néprajzi gyűjtőmunka, fölvilágosító előadások tartása. Radnóti bekapcsolódott ebbe a munkába, életének (és költészetének) új terepe  lett ez. Tápéról nem csak verse szól, nyilván a gazdag tápai folklór ihlette a Mese a szomorúfűzfáról című írását, melyet Tomori Violának, egyetemi társnőjének ajánlott, hiszen éppen Tomori Viola volt az, aki  kutatásaival, írásaival a parasztélet lélektani vonatkozásaira fölhívta Radnóti figyelmét. A „műmese” így kezdődik: ”Él Tápé felé a Tiszaparton egy szomorú fűzfa. Ha nagyon csillagos az ég éjjel, és világítanak is a csillagok, akkor ráér a hold, fölül a fűzfa tetejére, kinyújtja a nyelvét, és hintázva pihen. És nevetve kéri ilyenkor a fűzfát: - meséld el nékem, öregem, hogy mért vagy haragos és mért vagy szomorú.” A mese odakanyarodik, hogy végül a költőnek mondja el a fűzfa a  történetét.” Nekem elmesélte egyszer a tápéi fűzfa, hogy mért szomorú ő s a többi fűzfák, és én nem nevettem ki, mint a hold. Elmondom, jó?”  Ez az utóbbi kérdés jelzi, hogy Radnóti a mesélő helyzetét veszi föl, azt, amit Tápén sokszor hallhatott, láthatott, amikor mesélőt hallgatott. Érdemes megfigyelni, hogy ebben az 1932-es keletkezésű Radnóti mesében milyen szóhasználat van: a hold „fölül” a fűzfára, ez „fölnyúlt” kezével az égre, a fűzfák „fölemelik” fejüket, a cseresznyefát „fölébresztette”. Látható, hogy a pesti e-ző nyelvet beszélő Radnóti már tudatosan használja a szögedi nyelvjárásban megszokott föl-t a fel helyett.