Olvasónapló

Halk_magyar_szavak.jpg

 

Savolt Zoltán

Kiadatlan, elfeledett, betiltott…

Török Sándor öt esszéje

 

Török Sándor neve hallatán talán mindenkinek legelőször a tündéri kedvességű gyermekregényei jutnak az eszébe, pedig életének, írói munkásságának csak kis töredékei ezek a művek. Az 1904-ben, Homoróddarócon született író, műfordító, újságíró, forgatókönyvíró, antropozófus sokrétű tevékenységéhez magasságok és mélységek kapcsolódtak magánéletében. Bujkálnia, szöknie kellett, de volt ő rövid ideig színész is. 1923-tól újságíróként az Ellenzék, majd 1924-től az Újság munkatársa, 1929-től a Szegedi Napló felelős szerkesztője, 1931-től Budapesten a Magyarság munkatársa. Első regénye Az idegen város volt, amelyből később színdarabot is írt. 1933-ban Baumgarten-díjban részesítették, 1938-ban a Petőfi Társaság tagja lett. Török Sándor a második világháború végén jelentős történelmi események szereplője volt a Keresztény Zsidók Szövetségének alelnökeként. Ő juttatta el Horthy Miklós kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyvet.

A nyilas hatalomátvétel után bujkálnia kellett. Az üldöztetés hónapjait Nagy Emil, a jeles jogász, egykori igazságügyminiszter svábhegyi házában vészelte át. Török Sándor lelkes híve volt a kor divatos szellemi irányzatának, az antropozófiának. 1945-től 1948-ig a Magyar Rádió Ünnepi levelek c. sorozatát szerkeszti, mely a világ vezető tudósait, művészeit szólaltatta meg. A műsort hét adás után betiltották. 1951-től a Tankönyvkiadó szerkesztője. 1959-1966 között a Család és Iskola c. lap felelős-, majd főszerkesztője. A komédiás c. darabjából – amelyet csak hétszer játszottak – később Richard Nash írt Az esőcsináló címen világhírűvé vált színdarabot. A Csilicsala csodái folytatásos rádiójáték széles körű, országos népszerűséget biztosított számára. Változatos, fordulatos és izgalmakkal teli az ő élete, amelyből most szemezgetünk egy keveset.

Török Sándor: Halk magyar szavak – Kiadatlan, elfeledett, betiltott írások Erdélyről című kötete (Jaffa Kiadó, Budapest, 2022.) első írása a Magyar fiúk oláh mundérban. Egy riportregény, amelyben a szerző finom és egy idő után fájdalmas humorral és olvasmányosan számol be a román királyi hadsereg közlegényeként átélt élményeiről, a sereg abszurd és embertelen működéséről. A sorozástól indulunk, és a Magyarországra szökésig érünk. Fájdalmas leírása ez annak a ténynek, hogy a magyar származású közkatonákkal hogyan bántak a román feljebbvalók. Irimia Constantin hadnagy fontos szereplője, mint utóbb kiderült, szinte az összes műnek, mert az író rajta keresztül mutatja be azt a szánalomra is méltó embert, aki előmenetelét a korrupcióban, lopásban, csalásban látja elérhetőnek. Közben a maga természetességében ismerhetjük meg azt a korrupt rendszert is, amely nyomasztólag hat az abban szenvedőkre, jelesül a magyar származású közkatonákra ott; Át a határon…a Gyimesi-szoroson… Még jó, hogy közbevetésként olyan gyönyörű leírást olvashatunk a természeti és épített környezetről, hogy szinte érezhető a hó hidegsége, látható fehérsége; hallható a templom harangja, de ugyanakkor érezhető a kapott pofon fájdalma, az órákon át tartó fizikai fájdalmat okozó békaügetés a kaszárnyában.

A következő a sorban, amely két „világot” mutat be, az erdélyi magyarok és románok hétköznapjait, választásait vagy éppen a választások lehetetlenségét illetően. Úgyis mondhatnám, hogy az ellentétek bemutatása sokszereplős cselekmények és cselekedetek által. Az egyik világ Pálfalva, a másik Bukarest, a közös nevező pedig Szombathy Gábor alakja, aki a jobb élet, a gazdagság reményében elvágyódik Székelyföldről, hátrahagyva édesapját, szerelmét, a nyugodt, de számára semmi kihívást nem tartogató életet. A kisregény másik szálon futó cselekményében a bukaresti helyszín jelenti számára azt az egzisztenciát, amelyet a mű vége felé haladva már nem is biztos, hogy annyira akart. Érdekes szerelmi történet ez, amelyben fontos szereplők Bede Julis és Niculescu Sylvia. Megjelenik itt a jó és rossz lelkiismeret, találkozhatunk boldogsággal és boldogtalansággal, okos emberrel és butával, reménnyel és reménytelenséggel, gyarlósággal, lopással, gyilkossággal. Rendkívül jól bemutatja az olvasó számára a két „világ” társadalmi felépítését, a bennük élők mindennapi életét. A kicsit több mint 60 oldalon át olvasható történet mélységei és magasságai közepette szinte szurkolóvá válik az ember Szombathy Gábor személyét illetően; egyértelmű az olvasó választása a két világot tekintve.

A következő kisregény az Egy eszelős fickó s ami körülötte akad. Ebben is található egy főhős: Hóbortos Péntek András. Itt ismét megjelenik Irimia Constantin hadnagy, akinek „végre” sikerül elérnie hőn áhított célját és végre előléptetik. Inkább boncolgatnám Hóbortos Péntek András alakját. Maga a történet háttere és mondanivalója nem sokban különbözik az első műtől, de egy valamiben nagyon. Mégpedig abban, hogy ez időtájra már valamiféle dühöt éreztem magamban az olvasottak miatt. Kialakult bennem egy kép az egyik és a másik oldalról is. Fantasztikus részletességgel olvasható mindkét világ. Itt csúcsosodik ki, hogy az egyik fél meddig képes elmenni céljai elérése érdekében. Koholt vádak, kémkedés, árulás, csak hogy egy párat említsek, amelyekkel először csak Hóbortos Péntek Andrást, aztán már szinte minden a trianoni döntést követő Románia területén élő, magyarul beszélőt érintett. Egy tökéletesen (vagy annak tűnő) felépített és működő, nemzetállamot kiépítő ország az egyik oldalon és egy elnyomott a másikon. Ahogy maga Török Sándor ír erről a törékeny egyensúlyról:

„És akkor valami történt. Valami, amire nem várt senki, ami meglepő volt, mint a nyári bárányfelhős égből lecsapó istennyila.

Moldován Gligor, az ügyvéd egy pillanatig mereven maga elé bámult, aztán gyors egymásutánban háromszor megrángatta az orrát, ami nála mindig a megfeszített agymunka jele volt. Eltolta magától a tányért, az ezüstpapirosos sajttal és a rendőrtiszt elé dobbanva magasra emelte a desszertkését.

- Mi ez - ordította az ügyvéd -, mi történik itt? - Románul beszélt. - A szabad Romániában mindenki olyan nótát énekel, amilyent akar és azon a nyelven, amelyik neki jólesik!

Gyerő Antal ránézett az ügyvédre. Ezt nem várta.

Ezt senki se várta."

A kötetet Főcze János történész tanulmánya zárja, amely az első világháború után szerveződő Román Királyságot mutatja be. Megtudhatjuk hogyan strukturálták át az erdélyi magyar társadalmat az új ország kialakulását kísérő változások, és hogy mit jelenthetett, milyen kihívásokkal járt az erdélyi magyarok számára, hogy egy új államban kellett folytatni életüket.

Meleg szívvel ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik Török Sándor írói munkásságának ismertebb oldalán kívül egy másikat is szívesen feltérképeznének, valamint azoknak is, akik a két világháború közötti magyar történelmet szeretnék tanulmányozni, megismerni az írott irodalmon keresztül.

 

Török Sándor: Halk magyar szavak – Kiadatlan, elfeledett, betiltott írások Erdélyről, Jaffa Kiadó, Budapest, 2022., 325 oldal, 3999 Ft


 

Főoldal

 

 

 

 

2023. március 28.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Kas Kriszta novelláiHazai András novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Kovács István verseiKopriva Nikolett verseiSzélyes-Pál Dániel verseiFecske Csaba versei
Abafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életekKürti László: Özvegyi fátyol
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png