Gyarmati Gabriella

Nyisztor János / NEStor
amitől RÁRAGAD (by which IT CLINGS ON) című kiállítása

„3.kult_istalo", Gyula, 2009. július 18.

A szemlélő számára megfejthetetlen teljességben kavargónak tűnő, ám az alkotótól megszokott, gondosan felépített rendszer az amitől RÁRAGAD című kiállítás kilenc egysége. Lássuk, miről is van szó!

01_csoport: Emberpár. Férfi, nő. Ádám és Éva. Tehát az emberiség születésének ideje, a kezdetek... Tekinthetjük klasszikus, a látható világ hétköznapi dimenziójába helyezett félakt párnak, amennyiben nem zavar bennünket, hogy a művészet történetében az akt „másik fele" szokta a megörökítésre érdemes témát adni. Az, hogy az összetartozó képpár modellje összetartozó emberpár, lehet akár magánügy is, vagy egy gesztus, amely a boldogító igen kimondására hivatott két, a vizuális kommunikáció nyelvét beszélő ember nevében és helyett.

Az alkotó szándéka szerint a képpár elemei imitáltan egymáshoz ragadva/tapadva, majd egymástól gyengéd erőszakkal szétválasztva, olyan, foltok formájában megjelenített nyomokat hordoznak, amelyek a másik félről ragadtak rá. A vizuális jegyek alapvető emberi jegyeknek felelnek meg, azaz jellem-, érzés- és viselkedésbeli tulajdonságok kölcsönös egymásra hatásának (az emberi dimenzióban) elfeledhetetlen és letagadhatatlan, (míg a kép dimenziójában) letörölhetetlen nyomai. A festmény felületén ejtett, közelről nézve a hordozó anyagából kihasított, máshol applikált foltok, tulajdonképpen pozitív és negatív foltok, valóságos sebeknek tűnnek a vásznon, amelyek a másiktól akarva-akaratlanul átvett tulajdonságok és jellemzők szimbólumai, megtestesülései. Az elemi formák közül a foltnak alapvető tulajdonsága, hogy mindig síkszerű hatást kelt, még ha elkülönül is az egységes felülettől, akkor is tulajdonképpen ráolvad a síkra (vagy a tárgyformára, gondoljunk csak az árnyékra). Ez a sajátosság azt jelzi, hogy az átvett jellemzők önazonos tudatunk részévé válnak, saját személyiségünkkel alkotnak szerves, egy idő után már kibogozhatatlan eredetű, szétválaszthatatlan tényezőkből álló egységet. Olyan eset is lehetséges, amikor a foltok/tulajdonságok az ábrázoláson lefedik, kioltják egymást, semlegesülnek, pontosabban egyes tulajdonságok egymást semlegesítik. Ez emberi vonatkozásból nézve nem feltétlenül drámai felhangot, önfeladást jelent, csupán a kölcsönösség egyik természetes velejárója.

Az 01-csoport harmadik tábláján ugyanezt az alapproblematikát egy semlegesebb, a figyelmet barokkos gazdagsággal fogalmazott figurákkal el nem terelő, tehát a gondolatot elvont síkra emelő közegben is tárgyalja.

Az összetartozó 2_ és 5_csoport elemi formákat használ fel kiindulásként, a kiterjedéssel alapvetően nem rendelkező pontot és a síkot. Ekképpen, tehát a kezdetek, a vizuális világ alapvető egységeinek alkalmazásával kapcsolódik az emberi nem hajnalát idéző, előbbiekben bemutatott Ádámhoz és Évához.

A forma tehát adott geometriai pontból indul és növekszik, terjeszkedik kétdimenzióssá, a makrovilág léptékében érzékelhetővé, szabad szemmel is láthatóvá, felismerhetővé. Jelentést kap, egyben képessé válik bizonyos tartalmak megjelenítésére. Melyek ezek? Egy, viszonylag semleges mezőben úszó fénypont és fényfolt viszonya. Az alkotó által önmaga számára felépített színkánon bemutatása és az egyes színkódok viselkedésének, egymáshoz való viszonyulásának lehetőségei, azaz színes és színtelen foltok kölcsönhatásának eredményei. Magnetizált folt. Gubanccá összeálló szabálytalan, metsződő vonalrengeteg. Hogy csak néhányat említsek...

A Nyisztor esetében kimeríthetetlennek tűnő gondolati tőke újabb megnyilvánulása az, amiképpen a táblakép fogalmának értelmezési lehetőségét ismét kitágítja a 4Layer című egységen beül. A kép, a hordozó vászon szabta, négyrétegű felület keretein belül vizsgálja a tér, a térbeli elhelyezkedés problematikájának egy kérdését, a tér/hely fogalmát. A képteret megnöveli a felület egymás mögé helyezett megsokszorozásával, azaz a rétegekkel, és azoknak a mindannyiunk által a windows-ból ismert szimbólumokkal történő társításával. 1. kép: ablak zárása, 2. kép: ablak elrejtése, 3. kép: teljes ablak, 4. kép: egy üres/szimbólumhiányos, vagy más, behelyettesíthető szimbólum számára fenntartott hely.

Most pedig beszéljünk a grafikai csoportokról!

09_csoport: Gubanc: Amikor egy pontot elindítunk a felületen, amennyiben az képes nyomot hagyni, vonal keletkezik. Jelen esetben zárt és nyitott rendszerű egyenes valamint görbe vonalakat látunk, helyzetük szerint metsződőek. A foltképzés egyik lehetőségét véljük felismerni. Az alkotó azonban nem így alakította ki ezt a sorozatot, hanem tulajdonképpen pontosan fordított munkamódszert alkalmazott. Ugyanis egy tárgy képéről van szó, azaz egy, törés- és csúcspontokkal kijelölt háromdimenziós elem változását két dimenzióban mutatja meg. A változás a vonalegységek fokozatos, lépésről lépésre történő megfogyatkozását, eltűnését jelenti. A csökkenés, az egyszerűsödő szerkezet azonban állandóan változik, újabb és újabb, viszonyítási alapként használható pontok jelennek meg, elnyomva, elgyengítve és igazából el is tüntetve a korábbi, egykor ugyanennyire fontos pontokat. Mindezt az alkotás folyamatának szemszögéből nézve: adott egy 3D-s tárgy, amelyet Nyisztor vonalas szerkezetűvé tesz. Referencia pontok kijelölésével, folyamatos átrendszerezés nyomán fogy el, bogozódik ki a gubanc. Ám a fejünkben még ezután is gubanc marad...

08_csoport: Kiszakított képből: Egy képtérben több, a térben elhelyezett, abban „úszó" felület kerül egymás mellé, mögé, fölé, alá stb., vagyis több objektum halmozódik fel. Ebbe az ismeretlen sokaságba bekeveredik egy kép, és tulajdonképpen be is ágyazódik az ábrázolás egészébe. A beépülés/beolvadás azonban olyan gyorsan történik, hogy semmiféle jelentőségre nem tud szert tenni, bár különös hangsúlyt kap azzal, ahogyan azonnal magára vonja a figyelmet. A hangsúly azonban nem az egybekomponálás tradicionális gesztusán van, hanem éppen ellenkezőleg, lényegében egy adott képből egy másik kép kiszakításáról beszélhetünk.

A 07_csoport, a Halmozott fénypontok esetében Nyisztor a montírozás eljárását alkalmazza, amely által egy összevarrt, összefércelt képfelület alakul ki. E grafikák nyersanyaga egyébként egy éjszakai fotósorozat, amely két objektum közti útvonalon, egy A és egy B pontot összekötő útszakaszon készült. A fotókról kiválasztott fényfoltok pásztázása nyomán jelöl meg az alkotó egy-egy betűvel bizonyos fénypontokat, mely gesztus hatására e fénypontok azonnal „viselkedni" kezdenek, azaz beindul az egymáshoz való viszonyulásuk folyamatosan fennálló folyamata, amelyet azonban csak egy adott állapotig, fázisig követ/rögzít.

A 03_csoport a vonz_ragad, amely Nyisztor eddigi életművébe ágyazódva kuriózum jelleggel a játékosságot helyezi előtérbe. A mágnessel alakított vaspor formák - többek között - színes, koncentrikus körformákkal egészülnek ki, az én olvasatomban szemeket kapnak, amelyekkel Hayao Miyazaki korombolyhocskáira emlékeztetnek. Ahogyan az alkotó fogalmaz, ez egy olyan együttes, amely „a gondolatiság különösebb terhe nélkül" állt össze.

06_csoport: hegy_vég: Mi van a tűhegy végén?! Kérdezhetném. Elképzelt dolgok megvalósulására biztosít alkalmat/lehetőséget/helyet a hegy_vég című sorozat hegyet, csúcsot idéző alapformája, amely az előbbiek mellett a tűhegy és az ujjhegy asszociációját is kelti. Ezek a csúcsok, azaz a hegy-végek megformálása, a térképzés illúziójának milyensége, a felületalakítás módja hordoz olyan jelleget, amely talajt biztosít a - jó esetben - termékeny képzelet számára. Ez az a hely, melyen egy adott, nagyon is színpadias világ első variánsait, (kép)elemeit láthatjuk.

04_csoport: progress_bar > egymásra hajított, szelíd kaktuszok: Egy újabb, játékosnak tűnő képösszeállítás az egymásra hajított, szelíd kaktuszok. A sorozat minden elemén egy, homogén fehér háttér elé helyezett, hét elemből álló, szabályos elrendezésű pontcsoport mozog. Az alkotó a fehér felület alkalmazásával kapcsolatosan egyébként annak képnélküliségét hangsúlyozza. Tulajdonképpen a sorozat első darabján önállóan megmutatott csoport felnagyított elemei, amelyek fekete négyzetek, egy, egyik lapról a másikra, egyik motívumrészről a másikra ugró utat járnak be, láthatóan önkényesen avatkozva a látványba. A pontcsoport vándorlásának rendszerét (valójában irányát) a középen lévő, irányító elem határozza meg, a többi hat pont e köré szerveződik. A pontok vándorlásának következménye a fehér felület eltörlése, azaz magának a képnek a térnyerése. A pontcsoport legfontosabb tulajdonsága a folyamatkövető jelleg, amellyel a befogadó csupán a folyamatból kiragadott pillanatképeken találkozik, azaz néhány kimerevített képszekvencián.

A 3.kult_istalo est vendégei voltak: Sándor Ottó zenetanár, csellóművész, Szabó Tibor Benjámin író, szerkesztő / BarkaOnline, Mikuli Dorka díszlettervező, Dévényi Diána animátor, illusztrátor, Kriston Tímea képregényrajzoló és dr. Nádasdy Zoltán agy/látáskutató, Neuroscience Institute Temple, TX, exkluzív kiállításmegnyitó (video)