Székely Csaba
Petőfi-Székely Sándor
Édesanyám jércikéje
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Hogy a Dumnyezó repessze teli az oltáron bicikliző csemer gagyaszárát a mocsok zelegor bulándrájának a kutyaúristenes bükurva dühübe belé! Há’ maga mi a csurdé lőcsnek ámbojog s cocókázik itt, ne, ejsze bébecstelenkedett esmég az elsőházba (?), mer’ úgy elsupákolom, hogy kilükken a szeme!
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Az Úristen nem bikfic. Ne, be fájinul fe’duvasztotta a vigságát magának! (Nem étellődök én, csak mondom.)
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Düheredik itten le s fe’, mind egy hándikápát, fe’konyorodik még a pálinkafőző kazánra es, hogy nyuvadna belé karácsonkor.
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Úgy jő neki, bakarász itten bőcsködve, merkel (nem Angela), s nem kűdik a szeme világába!
Dehogy verik, dehogy verik!
Lónak a veres pucáját kűdik.
Mint a galambot etetik,
Tömik, mind a veszett majmok, s nem gondo’koznak, hogy érdemes-e vagy nem érdemes, mer’ mutuly az egész banda.
Válogat a kendermagban,
Esszerételi, -bezgeti, -karistolja az egész hóbeleváncot, kendert s magokot es. S mindent.
A kiskirály sem él jobban.
Úgy cs’ál, mintha Vargyastó’ Csíkkozmásig az övé vóna az esszes parittyagumi.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Kicsibarátom, mondok én magának valamit. Nehogy azt adja az Isten, hogy csihányra peseljen nekem, mer’ veszem a macsukát, s akkor megbaszta a csincs az ötöt!
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Ipar s mezőgazdaság legyen rendbe’! Mer’ édesanyám nem tud megélni abból a kicsi kollektívnyudí’ból. Értetted-e? Na.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Izé, ksz-ksz, gyeride, ne!
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Vén vagy, mind a seggem, de a nagyegeret azér’ megbüzülöd, s akkor se haraguttál erőssen, mikor fe’rúgtalak a csűr tetejire.
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Na. Szóval eztán se szard le a kalapács nyelit, Morzsa. Nekem ne legyé’ bütürmec, hogy jércikéket ellegessél, mer’ megsuvasztlak!
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.
Haggyá békit annak a hitván szaros jércikének, mer’ édesanyám szegény… há, az esze nem komplett már, na, ez az igazság… mióta bétőtötte az ötvent, kicsikét megsuppant, s, na. S apám aztán… ő a másik kámpion mondiál. Értetted-e? Na. Ügyejjél akkor, mer’ én nem leszek itthon. Kell menjek Magyarba’. Gyulára. Mer’ ha nem me’ek, Elek Tibi úgy megsapkáz, hogy durumlisztet peselek egy évig.
Szoclibfi Sándor
Anyád, tyúkanyó!
Ej, jól alszik, tyúkanyó, kend?
Kérdezem én. Jól alszik bent?
Nem érzi egy kicsit gáznak,
Hogy odakint ezrek fáznak?
Fölmászik az etetőre –
Ennyire nincs pofabőre.
Fölmászik az itatóra –
Mi ez, ha nem diktatúra?
A mutternek visszadumál,
A csibékről listát csinál,
S akkor is, ha ezrek kérik,
Itt marad bent ötven évig.
Válogat a dohánymagban,
A kiskirály semjén jobban.
Pedig e ház közös vagyon,
Habár mi… nem kicsit, nagyon.
Ne állj már ott olyan bután,
Demokrata Morzsa kutyám,
Mutassuk meg – ne légy rest, te! –,
Mit kell tenni éjjel s este!
Kedvet kaptál a tyúkhúsra?
Zabáld csak fel, mind egy szuszra!
Vörösödjenek az orcák,
S ébredjen e kurva ország!
Nemzeti Sándor
Megvédjük a szobánkat a tyúkoktól!
Tisztelt tyúkanyó! Tyúkok! Kend!
Mi, a nemzeti értékrend,
Nem hagyjuk, hogy kotló-szellem
Támadjon a magyar ellen.
Hogy felettünk egy német tyúk
Kakaskodjon, nem hagyhatjuk!
Megszabná, hogy mit csináljunk,
Csak mert tollasabb minálunk?
Magyar embert tyúk nem okít,
Mert kioszt pár sallert s kokit.
Se tyúk, se kakas, se jérce!
Mi van itten, kettős mérce?
Ezért aztán, tyúkok – s ludak! –
Jól megbecsüljék magukat!
Vigyázzanak, ne legyen ám
Tojás szűkében az Orb… a magyar emberek.
Morzsa kutyám, hegyezd farkad,
Hadd focizok mostan rajtad.
Nem vagy hazug, mint egyesek,
Úgyhogy veled rendes leszek.
Adok egy kis csirkemellet
(Kétharmada engem illet),
De ha nem fogsz szépen enni,
Hát Felicsút-leicsút! Ennyi.
Megjelent a Bárka 2013 / 5-ös számában.
