Beke György (1927-2007)
Elhunyt Beke György erdélyi író, újságíró, szociográfus.
Beke György az erdélyi Uzonban született 1927-ben. Diplomáját Kolozsvárt, a Bolyai Tudományegyetemen szerezte: magyartanár lett. Az irodalom világával, a népi írók mozgalmával még Móricz Zsigmond ismertette meg. A második világháború után Bukarestben dolgozott tovább újságíróként. 1947-1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak is munkatársa. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa volt, 1994-től a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1992-től az Írószövetség Választmányának tagja, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője. Életpályájában és munkásságában meghatározó szerepet játszott szülőföldje: írásai az erdélyi magyarság sorsának fontos dokumentumai. Azt vallotta, hogy egy riporternek mindenkor a humánum, a becsület, és a tisztesség védelmezőjének kell lennie. Ő maga is ennek megfelelően igyekezett élni: munkássága és azon belül is híres barangoló-kötetei az erdélyi magyarság önvédelmi harcának szószólójává avatták.
Beke Györgynek Romániában negyven, Magyarországon 15 könyve, számos regénye, interjú- és riportkötete jelent meg. Első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele című írás, utolsó regénye a 2002-ben megjelent Csángó történet. Legismertebb művei emberi és magyar kisebbségi sorsproblémákat feldolgozó szociográfiai riportok, a többi között a Tolmács nélkül, a Csángó passió és a Barangolások Erdélyben című sorozat.
Beke György a Ceausescu-rendszer utolsó hónapjaiban költözött Magyarországra, 1989-től Budapesten élt, ahol különböző lapok, a többi között az Új Ember és a Kapu munkatársa volt. Közreműködött az Anyanyelvi Konferencia, a Bethlen Gábor Alapítvány, s a Duna TV munkájában is. Beke György munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját: 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. 2002-ben Magyar Örökség-díjjal jutalmazták. A nyolcvan éves író január 20-án szombaton, váratlanul hunyt el.
