Hírek

 

 

 

 

Meghalt Szenti Ernő



Néhány órája értesültünk kedves szerzőnk, barátunk, Szenti Ernő költő, grafikusművész haláláról.


Szenti Ernő 1939-ben született Hódmezővásárhelyen. 1961-ben, a szegedi tanítóképző, majd a tanárképző főiskola földrajz és rajz szakának elvégzése után Kisújszállásra került. Első verseskötete 1992-ben látott napvilágot, Léghajón a mélybe címmel. Ezt 2005-ig még hat megjelent könyv követte, melyeket maga illusztrált. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettel tüntették ki. A Széphalom Könyvműhely gondozásában a 2007-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg A körkérdés vége című kötete, 2009-ben pedig a Nyikorgó árnyak című könyve. 2009-ben Nagykunságért-díjat kapott.

 

A művész temetése június 29-én, 14 órakor lesz a kisújszállási déli temetőben.

 

Szerkesztőségünk a legfrissebb Bárkában megjelent verseivel búcsúzik Szenti Ernőtől - illetve Oláh András olvasónaplójával, melyben "Ahány emlék, annyi fényforrás" címmel írt a Nyikorgó árnyak című kötetről.

 


Szenti Ernő

 


A remény küldöttje



Ha a lélek válasza igen:

szabad az út a kiteljesedés előtt.

A sietős jó  a remény küldöttje,

a megfeneklett rossz a vegetálás térnyerése.

Fontolva haladás helyett magasztalás.

Segítsd hozzá az igazságot,

hogy a maga ura lehessen!

Segítsd meg az érzést,

hogy ne maradj magadra

a világról vallott nézeteid megfogalmazásakor!

Segítsd hozzá a verset,

hogy a szellem akarata kerekedhessen felül!

Az olvasó képzeletére alapozott mű,

megelőlegezett maradandóság.

Nyugodjanak békében a korábbi idők háborúi.




Maró méreg az álom

 


Ahol beletört a remény fűzöldje

a lelkiismeret frissen mosott ingébe.

Ahol az idő alteregója a hulló vakolat.

Ahol sikeresen helyettesítette a vér

az érdekek közt kanyargó vízválasztóvonalat.

Ahol a hét minden napja a véletlenek

órarendje szerint kezdődik és fejeződik be.

Lejjebb tudsz jönni egy kicsit,

hogy megérintsd a végtelent!

Maró méreg az álom.




Az alkohol pulikutyája

 


Erőszakos napkelte,

belátáson alapuló alkony,

visszaszerzett becsület.

Csupán árnyéka egykori

önmagának a zajos csinnadratta.

Nők hálójában pókember vergődik.

Az alkohol pulikutyája

hol erre, hol arra terelte

a szétszéledt beszéd nyáját.

Az idő, mint a vak ló, csak megy előre,

mindig csak előre, soha másképp.

Mondd, annyit vettél el

a semmiből, mint amennyi

hiányzik a van készletéből?

Vajon mi bűnt követhetett el

az égboltról leparancsolt felhő?




Búcsú a befelé figyeléstől



Az idő ott és akkor válik húzóerővé,

ha a bezártság teremt lehetőséget a kiszabadulásra.

A gondolat ott és akkor válik testesen is láthatatlanná,

amikor a végállomás nem esik egybe a hazaérkezéssel.

Az emlék ott és akkor lép ki szerepéből,

amikor a történetben üres marad a helye.

Az időt túlélő szó szellemkölcsönző.

Visszaút nélküli monumentalitás.

Szívizompacsirta.

A váratlan a változatlanság első megnyilatkozása.

Előbb a cél takarta el az életet, majd

a taps és derültség után

az élet burkolta ködbe a célt.

Ott és akkor fordult át ellenkezőjébe a magadról vélekedés,

amikor  vágyaid javára lemondtál sikereid kamatoztatásáról.



Megjelent a 2012/3-as Bárkában.


 

Szentiern

 

 

Oláh András


„Ahány emlék, annyi fényforrás"

(Széljegyzetek Szenti Ernő verseskötetéhez)



Közel egy éve fekszik az asztalomon Szenti Ernő könyve. Olykor előveszem, beleolvasok. Néha visszalapozok, újraolvasom, újraértelmezem a már ismertnek vélt, ám mégis újat hozó sorokat. Furcsa könyv. Szokatlan. De főképp sokféleképpen olvasható. Egyik olvasatban lehetne akár bölcseletek gyűjteménye is, hisz csak úgy sziporkáznak a szövegben a szarkasztikus humorral megírt, frappáns gondolatok. Más olvasatban viszont amolyan létérzés-versek ezek, hangulatparadoxonok.


Szenti Ernő munkáiban egyszerre van jelen a valóság és a képzelet. Írásai nem pusztán az őt körülvevő világ leképezései, hanem annak egyfajta újrateremtésére, újraértelmezésére tesz kísérletet. Könyvét olvasva szuverén alkotói világ bontakozik ki előttünk, amelyben jelentős szerepet kap a paradoxon, az abszurd, a nyelvi humor, a fanyar játékosság.


A kötet verseit nehéz tematizálni. A szerző mégis kísérletet tett rá, amikor ciklusokba rendezte írásait. Az első szakaszban (Enyéim közt) a hovatartozás megvallását, vállalását megfogalmazó írások kaptak helyet. Nyilván nem véletlen, hogy ez a ciklus tartalmazza a legtöbb olyan költeményt (szám szerint hetet), amely valamely baráthoz, gondolat-rokonhoz vagy szűkebb-tágabb közösséghez címzett ajánlással bír. Gyakran beszélget, moralizál önmagával is - néha első, máskor második személyben.


A második ciklus (Visszavonulót fújt a szél) darabjait jobbára az idő múlását mérő írások alkotják. „Még meg sem érkezett, / máris csomagol a jövő." - szögezi le Ismeretlen tartományok című versében. Áttételesen a cikluscímben említett szél is a múló időre és az öregedésre utal (ezt alátámasztandó: a szél Szentinél fagyos - sértődős - vesztébe rohanó - felhők után koslató - az őszi erdők postása). Már a versek címei is a végesség reménytelenségével szembesítenek: Az utolsó járat, Kinyomott időtubus, Kérgesedés, Többesélyes napfelkelte, Vészcsengő, Stopperóra, Ma por és hamu.


Szenti Ernő öntörvényű alkotó. Transzcendens világában azonban helyet szorít Istennek is. „Az élet csak egy a számtalan / földi és égi tartományok közül. / A nemlét nagylelkű befogadó: / így rendelkezett a Mindenható." - írja Ismeretlen tartományok című versében.  Morális felfogása a mindig éber lelkiismeretre épül („...csak színleli az alvást / a lelkiismeret.").


Az idő vészes múlása persze arra is okod ad, hogy emlékezzen, számvetést készítsen. „...te nem művelted, / csupán mímelted a csodát" - mormogja elégedetlenkedve Gyermekem című írásában.


A harmadik ciklus (Értékvégződés) már ezen is túlmutat: „Az se vitte többre, aki gondosan / vezette az élethez kapcsolódó kiadásait. / Az se boldogabb, aki a csillagok / összeszámlálását önmagán kezdte." (Zárt rendszer). E ciklus verseinek többsége valamilyen kérdésre épül (jártál-e már ott, kérdezted-e, tudod-e, megfigyelted-e?). E kérdések többnyire nem igényelnek választ, inkább csak a szembesítést szolgálják. „Jártál-e már ott, ahol a csönd / sikeres puccsot szervezett / a beszéd ellen..." (A szív fehér füstje).


Bár Szentitől távol áll a közéletbe való ártalmas beavatkozás, a politikum azonban néhol titkon mégis tetten érhető egy-egy írásában: „Ezekkel semmi szín alatt, / azokkal meg végképp nem", vagy „Tetszett volna nem belegabalyodni / kicsinyes ügyekbe: ki ásít eredetibben, / ki lopta nagyobb tételekben a napot!" (Letétbe helyezés).

Külön érdekességet jelentenek a ciklus azon költeményei, amelyek a „Kiemelések a minap / megtalált (v. előkerült) jegyzettömbből" megjegyzéssel indulnak. Okkal feltételezhető, hogy ezek a be- illetve feljegyzések valóban léteznek valamiféle munka-jegyzettömbben. Alátámasztani látszik eme vélekedést az a tény is, hogy egyszer-egyszer egy másik versből már ismerős motívumok (esetleg konkrét sorok) köszönnek vissza (pl. az „Annak ellenére, hogy / tenger közelében élte le életét, / nem sok vizet zavart" sorok a Haszonélvezeti jog és a Régi idők mondatai című költeményben is felbukkannak.)


A kötet záró verse - szemben a korábbi írások bölcs derűjével és olykor szarkasztikus humorával - mintha pesszimistább tónusú lenne: „sikerekkel kérkedő balsorsról" ír, és magát az életet is úgy jellemzi, hogy „életveszély cigarettaszünetekkel", ám itt is előkerül a minap megtalált jegyzettömb - és ez a bejegyzés csöppet sem szívderítő: „A veled és velem történtek / rendületlenül hullajtják a hiányérzet magját. // Mi, ha egységességre lettünk volna teremtve, / akkor annak már lenne valamilyen nyoma."


Szenti jobbára szabad verset ír. Még a szabályosnak tűnő, s a kötetben megjelent írások közel felét kitevő háromszor 4 soros költemények sem feltétlenül felelnek meg a kötött vers szabályainak (rím, ritmus, szótagszám). Ugyanakkor azonban összetéveszthetetlenek a Szenti-versek. Frappáns, rövid, szinte ostorcsapásszerű mondatok keresik az utat a befogadóhoz.


Nem számíthat könnyű olvasmányra, aki kezébe veszi Szenti Ernő kötetét.  „Ami nem hagyományos, ami szokatlan, az persze távolító, elidegenítő lehet a befogadásban. Közönségszűkítő." - állapítja meg Szenti költészetéről szólva Jenei Gyula. A könyvet a szerző saját illusztrációi díszítik, amelyek ugyanúgy meghökkentőek, töprengésre késztetőek és elgondolkodtatóak, mint a versei.




Szenti Ernő: Nyikorgó árnyak. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2009

 

 

Szenti Ernő korábbi versei a BárkaOnline-on:

 

Szenti Ernő versei a 2011/1-es Bárkából

Szenti Ernő versei a 2010/3-as Bárkából



 

 

2012. június 26.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Géczi János verseiSzálinger Balázs: Lispeszentadorján, prémium eseményekSzondy György verseiMohácsi Balázs versei
Prózák
Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltCsabai László: HármanPapírváros-szilánkok
Kritikák
Túl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondatait
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA