Hírek

 

 

 

 

Meghalt Szenti Ernő



Néhány órája értesültünk kedves szerzőnk, barátunk, Szenti Ernő költő, grafikusművész haláláról.


Szenti Ernő 1939-ben született Hódmezővásárhelyen. 1961-ben, a szegedi tanítóképző, majd a tanárképző főiskola földrajz és rajz szakának elvégzése után Kisújszállásra került. Első verseskötete 1992-ben látott napvilágot, Léghajón a mélybe címmel. Ezt 2005-ig még hat megjelent könyv követte, melyeket maga illusztrált. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettel tüntették ki. A Széphalom Könyvműhely gondozásában a 2007-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg A körkérdés vége című kötete, 2009-ben pedig a Nyikorgó árnyak című könyve. 2009-ben Nagykunságért-díjat kapott.

 

A művész temetése június 29-én, 14 órakor lesz a kisújszállási déli temetőben.

 

Szerkesztőségünk a legfrissebb Bárkában megjelent verseivel búcsúzik Szenti Ernőtől - illetve Oláh András olvasónaplójával, melyben "Ahány emlék, annyi fényforrás" címmel írt a Nyikorgó árnyak című kötetről.

 


Szenti Ernő

 


A remény küldöttje



Ha a lélek válasza igen:

szabad az út a kiteljesedés előtt.

A sietős jó  a remény küldöttje,

a megfeneklett rossz a vegetálás térnyerése.

Fontolva haladás helyett magasztalás.

Segítsd hozzá az igazságot,

hogy a maga ura lehessen!

Segítsd meg az érzést,

hogy ne maradj magadra

a világról vallott nézeteid megfogalmazásakor!

Segítsd hozzá a verset,

hogy a szellem akarata kerekedhessen felül!

Az olvasó képzeletére alapozott mű,

megelőlegezett maradandóság.

Nyugodjanak békében a korábbi idők háborúi.




Maró méreg az álom

 


Ahol beletört a remény fűzöldje

a lelkiismeret frissen mosott ingébe.

Ahol az idő alteregója a hulló vakolat.

Ahol sikeresen helyettesítette a vér

az érdekek közt kanyargó vízválasztóvonalat.

Ahol a hét minden napja a véletlenek

órarendje szerint kezdődik és fejeződik be.

Lejjebb tudsz jönni egy kicsit,

hogy megérintsd a végtelent!

Maró méreg az álom.




Az alkohol pulikutyája

 


Erőszakos napkelte,

belátáson alapuló alkony,

visszaszerzett becsület.

Csupán árnyéka egykori

önmagának a zajos csinnadratta.

Nők hálójában pókember vergődik.

Az alkohol pulikutyája

hol erre, hol arra terelte

a szétszéledt beszéd nyáját.

Az idő, mint a vak ló, csak megy előre,

mindig csak előre, soha másképp.

Mondd, annyit vettél el

a semmiből, mint amennyi

hiányzik a van készletéből?

Vajon mi bűnt követhetett el

az égboltról leparancsolt felhő?




Búcsú a befelé figyeléstől



Az idő ott és akkor válik húzóerővé,

ha a bezártság teremt lehetőséget a kiszabadulásra.

A gondolat ott és akkor válik testesen is láthatatlanná,

amikor a végállomás nem esik egybe a hazaérkezéssel.

Az emlék ott és akkor lép ki szerepéből,

amikor a történetben üres marad a helye.

Az időt túlélő szó szellemkölcsönző.

Visszaút nélküli monumentalitás.

Szívizompacsirta.

A váratlan a változatlanság első megnyilatkozása.

Előbb a cél takarta el az életet, majd

a taps és derültség után

az élet burkolta ködbe a célt.

Ott és akkor fordult át ellenkezőjébe a magadról vélekedés,

amikor  vágyaid javára lemondtál sikereid kamatoztatásáról.



Megjelent a 2012/3-as Bárkában.


 

Szentiern

 

 

Oláh András


„Ahány emlék, annyi fényforrás"

(Széljegyzetek Szenti Ernő verseskötetéhez)



Közel egy éve fekszik az asztalomon Szenti Ernő könyve. Olykor előveszem, beleolvasok. Néha visszalapozok, újraolvasom, újraértelmezem a már ismertnek vélt, ám mégis újat hozó sorokat. Furcsa könyv. Szokatlan. De főképp sokféleképpen olvasható. Egyik olvasatban lehetne akár bölcseletek gyűjteménye is, hisz csak úgy sziporkáznak a szövegben a szarkasztikus humorral megírt, frappáns gondolatok. Más olvasatban viszont amolyan létérzés-versek ezek, hangulatparadoxonok.


Szenti Ernő munkáiban egyszerre van jelen a valóság és a képzelet. Írásai nem pusztán az őt körülvevő világ leképezései, hanem annak egyfajta újrateremtésére, újraértelmezésére tesz kísérletet. Könyvét olvasva szuverén alkotói világ bontakozik ki előttünk, amelyben jelentős szerepet kap a paradoxon, az abszurd, a nyelvi humor, a fanyar játékosság.


A kötet verseit nehéz tematizálni. A szerző mégis kísérletet tett rá, amikor ciklusokba rendezte írásait. Az első szakaszban (Enyéim közt) a hovatartozás megvallását, vállalását megfogalmazó írások kaptak helyet. Nyilván nem véletlen, hogy ez a ciklus tartalmazza a legtöbb olyan költeményt (szám szerint hetet), amely valamely baráthoz, gondolat-rokonhoz vagy szűkebb-tágabb közösséghez címzett ajánlással bír. Gyakran beszélget, moralizál önmagával is - néha első, máskor második személyben.


A második ciklus (Visszavonulót fújt a szél) darabjait jobbára az idő múlását mérő írások alkotják. „Még meg sem érkezett, / máris csomagol a jövő." - szögezi le Ismeretlen tartományok című versében. Áttételesen a cikluscímben említett szél is a múló időre és az öregedésre utal (ezt alátámasztandó: a szél Szentinél fagyos - sértődős - vesztébe rohanó - felhők után koslató - az őszi erdők postása). Már a versek címei is a végesség reménytelenségével szembesítenek: Az utolsó járat, Kinyomott időtubus, Kérgesedés, Többesélyes napfelkelte, Vészcsengő, Stopperóra, Ma por és hamu.


Szenti Ernő öntörvényű alkotó. Transzcendens világában azonban helyet szorít Istennek is. „Az élet csak egy a számtalan / földi és égi tartományok közül. / A nemlét nagylelkű befogadó: / így rendelkezett a Mindenható." - írja Ismeretlen tartományok című versében.  Morális felfogása a mindig éber lelkiismeretre épül („...csak színleli az alvást / a lelkiismeret.").


Az idő vészes múlása persze arra is okod ad, hogy emlékezzen, számvetést készítsen. „...te nem művelted, / csupán mímelted a csodát" - mormogja elégedetlenkedve Gyermekem című írásában.


A harmadik ciklus (Értékvégződés) már ezen is túlmutat: „Az se vitte többre, aki gondosan / vezette az élethez kapcsolódó kiadásait. / Az se boldogabb, aki a csillagok / összeszámlálását önmagán kezdte." (Zárt rendszer). E ciklus verseinek többsége valamilyen kérdésre épül (jártál-e már ott, kérdezted-e, tudod-e, megfigyelted-e?). E kérdések többnyire nem igényelnek választ, inkább csak a szembesítést szolgálják. „Jártál-e már ott, ahol a csönd / sikeres puccsot szervezett / a beszéd ellen..." (A szív fehér füstje).


Bár Szentitől távol áll a közéletbe való ártalmas beavatkozás, a politikum azonban néhol titkon mégis tetten érhető egy-egy írásában: „Ezekkel semmi szín alatt, / azokkal meg végképp nem", vagy „Tetszett volna nem belegabalyodni / kicsinyes ügyekbe: ki ásít eredetibben, / ki lopta nagyobb tételekben a napot!" (Letétbe helyezés).

Külön érdekességet jelentenek a ciklus azon költeményei, amelyek a „Kiemelések a minap / megtalált (v. előkerült) jegyzettömbből" megjegyzéssel indulnak. Okkal feltételezhető, hogy ezek a be- illetve feljegyzések valóban léteznek valamiféle munka-jegyzettömbben. Alátámasztani látszik eme vélekedést az a tény is, hogy egyszer-egyszer egy másik versből már ismerős motívumok (esetleg konkrét sorok) köszönnek vissza (pl. az „Annak ellenére, hogy / tenger közelében élte le életét, / nem sok vizet zavart" sorok a Haszonélvezeti jog és a Régi idők mondatai című költeményben is felbukkannak.)


A kötet záró verse - szemben a korábbi írások bölcs derűjével és olykor szarkasztikus humorával - mintha pesszimistább tónusú lenne: „sikerekkel kérkedő balsorsról" ír, és magát az életet is úgy jellemzi, hogy „életveszély cigarettaszünetekkel", ám itt is előkerül a minap megtalált jegyzettömb - és ez a bejegyzés csöppet sem szívderítő: „A veled és velem történtek / rendületlenül hullajtják a hiányérzet magját. // Mi, ha egységességre lettünk volna teremtve, / akkor annak már lenne valamilyen nyoma."


Szenti jobbára szabad verset ír. Még a szabályosnak tűnő, s a kötetben megjelent írások közel felét kitevő háromszor 4 soros költemények sem feltétlenül felelnek meg a kötött vers szabályainak (rím, ritmus, szótagszám). Ugyanakkor azonban összetéveszthetetlenek a Szenti-versek. Frappáns, rövid, szinte ostorcsapásszerű mondatok keresik az utat a befogadóhoz.


Nem számíthat könnyű olvasmányra, aki kezébe veszi Szenti Ernő kötetét.  „Ami nem hagyományos, ami szokatlan, az persze távolító, elidegenítő lehet a befogadásban. Közönségszűkítő." - állapítja meg Szenti költészetéről szólva Jenei Gyula. A könyvet a szerző saját illusztrációi díszítik, amelyek ugyanúgy meghökkentőek, töprengésre késztetőek és elgondolkodtatóak, mint a versei.




Szenti Ernő: Nyikorgó árnyak. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2009

 

 

Szenti Ernő korábbi versei a BárkaOnline-on:

 

Szenti Ernő versei a 2011/1-es Bárkából

Szenti Ernő versei a 2010/3-as Bárkából



 

 

2012. június 26.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA