Kritikák


 a_lelek_legszebb.jpg

 

B. Kiss Mátyás

 

Háború van

                                           Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája  

 

Az elmúlt években egyetlen magyar novelláskötet sem aratott olyan zajos sikert, mint Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című műve. Joggal feltételezhető, hogy a szerző előző novelláskötetéhez (Az ördög egy fekete kutya) hasonlóan nemzetközi szinten is kedvező fogadtatásra számíthat majd. A szerző tíz évet élt Egyiptomban, tudósított Izrael és a Hamász harcairól, ahogy az Iszlám állam ellen küzdő kurd pesmergák háborújáról is. Ezek az események ihlették a kötet novelláit. A kötetről folytatott diskurzusnak visszatérő és kikerülhetetlen eleme a szerző életére való hivatkozás, hiszen Jászberényi személye mintegy hitelesíti szövegeit. Erre a „hitelesítő eljárásra” azért van szükség, mert a novellák olyan témákat dolgoznak fel, melyek jelenlétét máskülönben tabusértésként (vagy ami még rosszabb: giccsként) értékelhetnénk. Ezért vált a diskurzusban szinte közhellyé a Hemingwayhez való hasonlíthatóság, ami már az előző könyv angol nyelvű recenzensei számára is kézenfekvően adta magát – ez a hasonlóság több irodalmi karikatúra tárgya is volt. A hemingwayi stílust először egy Jászladányi Nándor álnevű szerző tette céltáblává (az oldal megjelenése zavarba ejtően nagy sajtóvisszhangot kapott), de paródiakötetében Bödőcs Tibor is szentelt egy írást Jászberényinek.

Jászberényi a történetmondást egy hangsúlyozottan fikcionalizált térbe helyezi át, miközben markáns és szuggesztív elbeszélői jelenlétet működtet. A legfőbb koherenciaképző elv tehát a (fiktív) elbeszélő személye lesz, akit Marosh Dánielnek hívnak, és aki egy különös véletlen folytán éppen haditudósítóként dolgozik a Közel-Keleten. Ez a szövegszervező megoldás egy többé-kevésbé konzisztens elbeszélői ént feltételez, amely két írás kivételével végig jelen is van a novellákban. A groteszk-ironikus Marhanyelv ugyan nem Marosh történetét meséli el, de a helyszín továbbra is Kairó marad. A kötet legvégén, a ciklusról szinte már leválasztva álló Varjúleves pedig áthelyezi a helyszínt Magyarországra. A mágikus világlátás, a szegénység és az idegenség-élmény azonban mégis összeköti a többi szöveggel. Domján Edit a Kulteren megjelent kritikájában meggyőzően érvel amellett, hogy a mű szoros kapcsolatban áll Hemingway Indián táborával. Jászberényi novelláiban fontos szerephez jutnak az afrikai és közel-keleti mitikus elemek. A ciklus motivikus szerkezetét az első (Vigyen el az ördög) és az utolsó előtti (Valaki virraszt érted) novella keretezi, melyekben a főhős álmatlansága kibogozhatatlan módon fonódik össze az egyéni és közösségi traumaélménnyel és a sötét, fenyegető átkokkal.

Marosh Dániel végigjárja a luxushoteleket, a frontvonalakat, a kórházakat, a kocsmákat, a bordélyházakat, végül egy angliai alvásklinikán köt ki. Nem marad passzív szemlélődő, lehetőségeihez mérten mindig igyekszik bekapcsolódni az eseményekbe. Különös vendég a felkeresett közösségekben, bekapcsolódik a mindennapi életbe, kívülállóságát mégsem tudja levetkőzni. Egy beduin szereplő az Abu Magari (a magyar szó után) névre kereszteli el, a kurd pesmergák Kák Szárdárként szólítják (egy haditudósítása szerint a valódi kurd katonák is így hívták a kötet szerzőjét). Egy kairói ópiumárus Abu khoégának nevezi (khoéga: a gazdag, hitetlen külföldi), egy bordélyház szudáni madámja pedig M\\\\\'zungunak hívja, ami szuahéli nyelven fehér fiút jelent. A ráaggatott nevek közös jellemzője az ideiglenesség: mindig csak egy adott közösségben, egy saját kulturális kontextusban érvényesek, és lecserélhetőek, ezért identitásjelölő funkciójuk is relativizálódik. Az ideiglenes névadás egyúttal az idegenség tapasztalatát is rögzíti. A cikluson belül külön blokkot képeznek a Kairó bordélyainak életét leíró történetek, melyekben az elbeszélői nyelv kegyetlensége, brutalitása gyakran már szinte elviselhetetlenné fokozódik (nem véletlen, hogy az Aegon-díj honlapján megjelent oktatói segédanyag a teljes kötetet nemhogy órai feldolgozásra, de még olvastatásra sem ajánlja). A lélek legszebb éjszakája van című szövegben ezenkívül némi túlírtság is érezhető. A kutya kölyke nagyon hatásos állatszimbolikával operál, de az ópiumos álmok leírása megterheli a kompozíciót.

A novellák szerkezeti felépítésében a felütés és a zárlat válik a leghangsúlyosabb elemmé. A felütés gyakran egy szokatlan kijelentés, melyet a szöveg későbbi részei akár többszörösen újrakontextualizálhatnak. Ilyen a Dögevő nyitómondata: „Szeretem a kurvákat. Ellentétben a rendes nőkkel, nem hazudnak a szemembe, nem csalnak meg és nem árulnak el.” (153.) A második mondat újraértelmezi az elsőt, de hogy az elbeszélőnek mi is a problémája az ún. „rendes nőkkel”, azt csak a teljes kötet ismeretében lehet megválaszolni. A novellák egy része tehát egy provokatív kijelentés rejtett jelentéseinek kibontását végrehajtó retorikai stratégiát követ.

Jászberényi másik jellegzetes kezdőmódszere ellentétes stratégián alapul: távolról közelít rá a helyszínre. Tájleírásai kifejezetten érzékletesek, gyakran épülnek rejtett feszültségekre, ellentétezésre. Különösen szép (és finom ellentétezéssel felépített) leírás áll például a Tél az ígéret földjén kezdősoraiban: „Tél volt Jeruzsálemben, december vége. Finom réteg hó borította a Koponyák hegyét, az óvárosban pedig előkerültek a télikabátok. Hősugárzók duruzsoltak a boltokban, a hotelek pedig átállították a légkondicionálókat, hogy meleg levegőt nyomjanak be az ötcsillagos boltívek és szökőkutak alá.” (25.) Az ellentétek a térábrázolás szintjén érnek össze: egymásba ér a belső és külső, biblikus és modern, gépesített és természetes környezet. A kötet egyik legszebb novellája, a Pávaangyal első mondataiban a füstölgő romokat és a tankcsapdákkal szegélyezett út képét olyan plaszticitással tárja elénk a szöveg, mintha csak egy kamera tekintetén át követnénk.

A novella értékszerkezetét feje tetejére állító befejezésre a legjobb példát a címében camus-i asszociációkat keltő Megölni egy arabot jelenti. Az alaptörténet szerint a kurd pesmergák foglyul ejtenek egy ISIS-tagsággal gyanúsított tizenhét éves fiút, majd a vallatás után a kurd ezredes lelövi, hiába próbálta megakadályozni ezt Marosh Dániel (Kák Szárdár). A fiú ugyanazzal védekezik a vallatás alatt, mint az ezredes a gyilkosság után: „Háború van.” (83; 90.) Nem egyszerűen arról van szó, hogy a háború hatályon kívül helyezi a békeidő normáit, már a harc is szabályok nélkül zajlik, így az ezredes sem tartja be a genfi egyezményt. Marosh Dániel számára egészen a mű zárlatáig nem egyértelmű, hogy a lelőtt gyerek ártatlan-e. A novella végén meglátja, hogy a részegen alvó ezredes gépén egy videó megy végtelenítve: „A megölt kamasz szerepelt rajta, egy jezidi nő levágott fejét mutatta a kamerába a hajánál fogva. Mosolygott.” (91.) A csattanó éppen azért üti meg az olvasót ilyen erővel, mert nem akarja feloldani a feloldhatatlan dilemmákat. Az elbeszélő azzal szembesül, hogy ebben a helyzetben az európai politikában megszokott humanitárius szólamok egyszerűen nem működnek, hamisan és képmutatóan csengenek. A végtelenített lejátszás a terrorizmus átmediatizáltságát állítja elénk: az erőszak mediális csatornákon át közelít meg minket, belép a saját terünkbe, elfoglalja és kisajátítja azt (akkor is, ha egy mediális áttétellel a nyelven belülre helyezzük át). A kép a traumaemlékezet működését is metaforizálja: az élmény újra és újra, végtelenítve játszódik le – ezúttal az emlékezet médiumán belül. Úgy látszik, az erőszak legyőzhetetlen: nyomot hagy a képeket archiváló technikai apparátuson, az emberi emlékezeten, végső soron pedig magán a nyelven belül is.

Jászberényi könyve éppen azért ennyire hátborzongató, mert Szíriában (és sok más helyen) most is, ebben a pillanatban is háború van.

 

Pesti Kalligram Kft., 2016.

Megjelent a Bárka 2017/6-os számában.


Főoldal

2018. január 22.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert verseiSütő Csaba András prózaversei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA