Esszék, tanulmányok

 

emlekmu.jpg

 

Várkonyi Adrienn

 

A békéscsabai 101-es emlékmű

felállításának krónikája, a források alapján

 

A békéscsabai 101-es gyalogezred emlékműve a történelem során szimbólummá nőtte ki magát. Így, ha nem is a művészi megformálásnak köszönhetően, de szellemiségében talán tovább él az obeliszk költségeit felajánló és a felállításban meghatározó szerepet játszó Belanka Mihály eredeti gondolata, hogy méltó módon megőrizzék a gyalogezred hős katonáinak emlékét.

Még az I. világháború idején törvény született „a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről (1917. évi VIII. tc.). A háború után miniszteri (20331/1922. sz. B.M. körrendelet) és helyi alispáni rendeletekben (11824/1920 sz. rendelet) is megfogalmazódott a hősök tisztelete és az emlékezés iránti igény. Békéscsabán első lépésként létrejött a Hősök emlékének megörökítésére alakított bizottság, amely célul tűzte ki, hogy adományok felhasználásával emlékművet állítson. Emellett tervezték, hogy hősök albumát készítenek, gyásznapot rendelnek el, a hősi halottak névsorát az iskolákban és gimnáziumban kifüggesztik.[1]

Az 1922. augusztus 2-án megalakult 101-es Bajtársi Szövetség egyik első tevékenysége volt, hogy október 25-én Belanka Mihály titkár és dr. Gally Károly alelnök előterjesztést készítettek a hősi halált halt 101-es vitézeket idéző emlékmű felállítása tárgyában. Helyszínként az Andrássy útnak a Ferenc József téri torkolatával szembeni, az akkori Aradi Ipari és Népbank (a mai OTP) épülete előtti teret jelölték meg. Levelükben kérték a város anyagi támogatását is. A város tisztviselői az 1922. november 10-én kelt válasz szerint a kért hellyel szemben inkább a Szent István tér és a Ferenc József tér határát jelölték meg. Az emlékmű a két tér építészeti lehatárolására is szolgált volna.[2]

A 101-es Bajtársi Szövetség erre visszavonta az előző előterjesztését és újat fogalmazott. Valószínűleg e beadvány mellékletét képezte a Belanka Mihály aláírásával, 1922. november 27-i dátummal ellátott helyszínrajz és vázlat, mely a Petőfi-liget Andrássy út felőli oldalán ábrázolja az emlékművet, ahol is két 26 méteres sugarú ívesen megformált dísz-kőkerítés között állt volna az obeliszk. Előtte, illetve rajta szobrokkal, képzőművészeti díszekkel. Az újabb előterjesztésből kiderült, hogy egy magát megnevezni nem óhajtó 101-es bajtárs az emlékmű felállításához szükséges 3 000 000 koronát kitevő tőkét a szövetség rendelkezésére bocsájtotta. Az 1928-ban megjelent, a 101-es császári és királyi gyalogezred történetét leíró könyv szerint maga Belanka Mihály volt az a bajtárs, aki saját költségén felépítette az emlékoszlopot.[3] Építési költség helyett kérték a feltüntetett helyet, illetve az emlékmű kőkerítésének város általi megépítését. Az előterjesztésben arra külön kitértek, hogy ez nem az elesett hősök emlékműve lesz, hanem kizárólag a 101-es vitézek emlékének adózó alkotás.[4]

1922. november 30-án megszületett Békéscsaba Tanácsának véghatározata, amely szerint a kőkerítés költségeinek ismerete nélkül kötelezettséget nem vállalnak, véglegesen kiforrott terv és költségvetés ismeretében hajlandóak javaslatot készíteni a képviselő-testület szármára a költségek megosztása érdekében.[5] Az 1922. december 4-i közgyűlési jegyzőkönyv szerint Békéscsaba város képviselő-testülete a kért helyet a város hősi halottainak emlékét megörökítő alkotás terének szánta,[6] így a 101-es Bajtársi Szövetség kérésének nem tehetett eleget, az anyagiakat illetően pedig erre a célra az 1923. évi költségvetésbe már felvett 100 000 koronát. 1923. június 26-i jelentésben a polgármester jelezte az alispán részére, hogy a gyűjtés nem fog számottevő eredménnyel járni, hiszen a városi összeg mellé a gyűjtés során másik 100 000 koronát sikerült csupán összeszedni.

Az 1923. évi 77. Kgy 538. ikt. számú  határozat szerint[7] az emlékmű pontos helyét a „Ferenc József tér északi végén, az Apponyi utca irányában levő keresztjárdától 10 méter távolságban a Ferenc József tér tengelyvonalában levő ponton” jelölték meg. Azaz a közgyűlési döntés már az elkészült obeliszk mai helyzetét határozza meg.

Az emlékmű felállítására 1923. augusztus 2-án került sor. A Békés című helyi lap a következőképpen tudósított a jelentős társadalmi eseményről: „A 101-esek csabai ünnepe: Nagy fénnyel és meleg bensőséggel teljes ünnepség volt vasárnap Békéscsabán, hol a volt 101. gyalogezred hőseinek emlékszobrát leplezték le nagy közönség jelenlétében. Csaba város fel volt lobogózva, nemcsak az egész város közönsége, hanem a vidék is nagy számban vonult fel a szoborleleplezésre. A hatalmas obeliszk a városház-utca széles terén áll, imitált márvány és gránit, mintegy 10 méter magas, oldalán aranyozott feliratokkal jelezve, hogy a vitéz ezred hol és mely nagy csatákban harcolt a világháború folyamán.”[8]

1924-ben a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) felhívta Békéscsaba város polgármesterének figyelmét, hogy a községekben már sok helyen szép emlékművek születtek és a városoknak is mint kulturális központoknak méltó módon kellene megemlékezniük az elesett hőseikről. 1925-ben Békés vármegye alispánja is jelentést kért Békéscsaba város polgármesterétől, hogy az emlékművet felállította-e már a város és ha nem, akkor miért nem, mennyi pénz gyűlt össze és mennyi hiányzik?[9]

1925. október 26-án Belanka Mihály képviselő-testületi tag a meglévő obeliszket, a saját költségén állított alkotást, „emlék csonk”-nak, „váz”-nak nevezte és a művészi befejezése érdekében nyújtott be előterjesztést, az elesett hősök emlékművének megalkotása szándékával. Nem kapott támogatást, hiszen sem a helyet, sem az emlékművet további művészi kiképzésre nem találta a közgyűlés alkalmasnak, így megbízták a városi tanácsot, hogy a békéscsabai elesett hősök emlékművére tegyen javaslatot. Ádám Gusztáv városi mérnök ellenjegyzésével született egy új terv az eredeti Petőfi-ligeti, Andrássy úti helyszínre, melyet azonban a HEMOB kivitelezésre nem fogadta el, javasolta a témában tervpályázat kiírását.[10]

1926-ban a tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy a pályázati programot, helyszínrajzot, a pályázati hirdetményt állítsa össze, pályadíjul pedig az elsőnek 12 millió, a másodiknak 8 millió koronát tűztek ki. A pályadíjak meghatározása már a pénzügyi konszolidáció után, de még a pengőre való áttérés előtt történt meg, ez magyarázza a magasnak tűnő összegeket. Ezen véghatározaton az alábbi ceruzás megjegyzés olvasható: ”nem lett meghirdetve”.[11]

Így „csonk” maradt az emlékmű, de a település életében mégis szimbólummá vált: A húszas–harmincas években számos megemlékezést és ünnepséget rendeztek itt. Amikor az 1950-es évek elején az akkori tanácselnök, Szegedi Albertné cséplőgéppel ledönttette és a helyszínen elásatta, a békéscsabaiak sokaságát sértette meg. Nem véletlen, hogy 1956-ban, a Forradalmi Tanács első döntései között ott volt a 101-es emlékmű kiásatásának és felállításának terve. A Kossuth Népe október 28-án arról számolt be, hogy az obeliszk három darabban került elő, így azonnal visszaállítani nem lehetett. Ám később a helyreállítás megtörtént, a Kádár-rendszer hivatalnokai óvatosabbak voltak, nem akarták öncélúan provokálni az embereket, így a Kádár-korszakban maradhatott s akár a kompromisszumkészség jelének lehetett tekinteni. Az emlékmű ma már Békéscsaba egyik legendája, a város szimbolikus történetének része. Mindörökké őrizzük a felállítás történetének emlékeit, s azon küzdelmek emlékét, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a 101-es obeliszkkel.



[1] MNL Békés Megyei Levéltára  – a továbbiakban MNL BéML –, V.72. Békéscsaba város tanácsának ir.b/13.
[2] MNL BéML V. 72.b/13.
[3] Machalek Pál: A 101-es császári és királyi gyalogezred története. Békéscsaba, 1928.
[4] MNL BML, V. 72. b/13.
[5] MNL BéML, V. 72. b/13.
[6] MNL BéML, V. B. 71/5. Békéscsaba város képviselőtestületének ir.
[7] MNL BéML, V. B. 71/6
[8] Békés, 1923. augusztus 8.
[9] MNL BéML, V.7 2. b/13.
[10] MNL BéML, V. 72. b/13. és V. B. 71/8.
[11] MNL BéML, V. 72. b/13.

Megjelent a Bárka 2015/4-es számában.


 

Főoldal

2015. szeptember 24.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA