Versek

 Filip Tamás

 

Filip Tamás

 

 

Az omlás villámai

 

                                 Mezei Balázsnak

 

 

Kivilágított játszótéren az éjfél

gyermekei. Vakmerőn pörögnek,

másznak, repül velük a hinta,

közben már fejben írják a jövő

századok nagyregényeit. És ki más

vigyázna rájuk, mint saját unokáik?

 

Épp megyek haza a tudás

sötétjében botladozva, már oly

lassan ég bennem, mintha saját

parazsát óvná a tűz.

 

Megtörténtem-e már, vagy ez

még hátravan? Elfelejtettem, mit

ígértek, ha nem tartják be,

nem fogom észrevenni. De

irgalomadtán megtudhatom,

mi van a semmi-szín alatt.

 

 

Spirálfüzet

 

Azt mondod: az ittlét öröme?

Gyerekillat az óvodában,

instant időben örök kakaószag.

Ha kisfiú lennék, gyakran néznék

az égre, a kondenzcsíkokat

ujjammal követném, és befognám

a fülem, amikor helikopter

közeledne. Ha szótárt kapnék

vagy lexikont, reggeltől estig

lapoznám, s ha végül elunnám,

kérnék Mamától aludttejet és

pirospaprikával szórt zsíros

kenyeret, Mazsola után szabadon.

A lábam elé nézek, átfutó

felhő-árnyékon nem botlok meg,

csuklómra csavarva papírsárkány

madzagja. Esetleg luftballon?

Ha kell, az egész világot megtartom,

a földgömböt, óceánokkal,

áramlatokkal, és kavargó

kontinensekkel. Ha már nagyobb

lennék, nézném az örvényt, melyet

evező kelt a folyón; amikor

az egyik születik, az előző

éppen elhal. Látnék függőónt

egy építkezésen, észrevenném,

a száradó malter színe hogyan

változik. Szeretném a napórákat,

ujjammal próbálnám ledörzsölni

mindenhonnan a rozsdát, olvasnék

annyi történelmi regényt, hogy

a fűrészporban meglátnám a vér

sötét ragyogását, és minden

tűzről eszembe jutna az összes

korábbi máglya. Néha elképzelném,

hogy hajótörött vagyok, ki boldog-

keserűen vetődik partra egy

lakatlan szigeten. Vagy próbálnám

kiválasztani, mi legyen az

egyetlen verssor, melyet bőrömre

tetováltatok. Spirálfüzetbe

írnám, amit semmiképp nem akarnék

elfelejteni. És nem félnék, hogy

meghalok, mire teleírom.

 

Megjelent a Bárka 2014/2-es számában.

 


 

Főoldal

 

2014. május 29.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA