Megkérdeztük






A világ zárójelbe van téve



A 2007-es Iowai Íróprogram öt résztvevője olvasott fel az áprilisi Europoetica Fesztiválon., Az orosz Jekatyerina Taratuta, a máltai Simone Inguanez, az izraeli Alex Epstein, a bolgár Aziz Shakir és a görög Chris Chrissopoulos közül most az utóbbival  készítettem rövid interjút (G. István László)

 

Chris CHRYSSOPOULOS (novellista, esszéíró, műfordító, Görögország) a fiatal görög irodalom egyik legtermékenyebb alkotója. Eddig négy regénye jelent meg, legutóbb a „Képzeletbeli Múzeum”, 2005-ben. Esszékötete, a Nyelv-doboz 2006-os, novellagyűjteményét (Napoleon Delastos receptjei), 1997-ben, kisregényét a Partheon-bombázót 1996-ban publikálta. Diane Neumaier-rel közösen készített kiállítás-katalógusa Találkozások (2003), művészeti könyve pedig a Fekete ruha (2002) címet viseli. Írásai öt nyelven olvashatóak, számos díjat kapott Európában és az Egyesült Államokban. Honlapja http://www.chrissopoulos-vivlia.blogspot.com/. A 2008. április 4-6-ig megtartott athéni Iowa in Athens fesztivál szervezője és házigazdája.

 

Regénytrilógiát írtál, az egyik közülük a Sunyata, amiből a magyar közönség is hallhatott részleteket a fesztiválon. Említetted, hogy valamiért úgy dolgozol, hogy a végén mindig kiderül, az önálló szövegeid összetartoznak, egy nagyobb kompozíció részét képzik, noha korábban esetleg nem is gondoltál rá, hogy a művekből hármas oltár készülne. Van-e valami mélyebb összefüggés mondjuk a hármas szám és az írásmódszered között, vagy merő véletlen, hogy a szövegek most ezt az ősi tagolást követték?

 

A Sunyata (1998) annak a triptichonnak az első darabja, amelyet a Manikűrös (2000) és a Bekerített világ (2001) követett. A ciklus egymás után azt vizsgálja, hogyan hat a Metafizika, az Esztétika és a Ráció az egyes emberek életére, hogyan téríthetők el egyes életek, ha a filozófiai koncepciók aránytalanul elhatalmasodnak bennük. Persze ugyanakkor a szöveg ara is kísérlet, hogy a metafizikáról, az esztétikáról és a rációról érvényes módon írhassunk a filozófia és az irodalom hibrid beszédmódjában.
Ugyanakkor hadd szögezezem le gyorsan, hogy az írást semmiféleképpen sem érzem mágiának. Nehogy valaki azt higgye, hogy a filozófiai témából valami ilyesmi következnék: nézőpontom alapvetően metafizika- és misztika-ellenes. Egyik kedvenc idézetem (ami görögül sokkal jobban hangzik, hiszen abban a „fizikai“ és a „természetes“ szinonímák) így szól: „ az írás a legtermészetesebb (fizikaibb) a metafizikai tettek közül“. Az írás lényegét – persze – lehetetlen megmagyarázni, de ez nem jelenti egyúttal azt, hogy a priori értelmezhetetlen vagy misztikus folyamat lenne. Ahogy Wittgenstein mondja: „egy ponton a nyelvjátékoknak vége, és akkor kezdünk valamit megérteni“. Az irodalomban is a legtöbb dolgot „utólag“ értjük, a retrospekció során. Először csak a könyv megírásnak a vágya él bennünk. Ilyen értelemben csak a három könyv megírása után jöttem rá, hogy a szövegek összetartoznak, trilógiába rendeződnek. 


A Sunyata a szanszkritban Űrt jelent. Miért van az, hogy a három filozófiai koncepció közül a metafizika próbáját az Űr fogalmához kapcsolod? Ha jól értettem, hogy a Metafizika, Esztétika, és a Ráció külön-külön fogják formálni és deformálni az emberéleteket, akkor miért pont az űrre volt szükséged az első regényben? A másik, ami eszembe jutott, hogy miért hiányzik a filozófiai koncepciók sorából a Moralitás?

 

Én az irodalom és az írás alapvetően felfedező természetét vallom. Vagyis nekem maga az írás jelenti azt, ahogy episztemológiai értelemben tájékozódom, ahogy a világot befogadom és megérteni akarom. Ez – természetszerűleg – a megnevezés aktusaként írható le. Az íráson keresztül alakul ki a világnézetem. Úgy látom a világot, mint ami végtelen interpretációk előtt áll nyitva, és azt hiszem, ezt a „nyitottságot“ az irodalmi formának, a szövegnek is meg kell őriznie. Rengetegféleképpen próbálták már ezt megfogalmazni (Enstrangement, Ostranjie, Aspect Seeing, Dekonstrukció). Én leginkább Husserl terminusát szeretem használni – ő azt mondja, a regényben a világ zárójelbe van téve. Igen ám, de ha én kurziváltam ezt a kijelentést? Természetesen, ez az ironikus fenomenológia kezdete, és így az ironikus etikáé is. Ha csak nem védjük a nyelv és a világ közötti direkt megfelelés elvét (valahogy úgy, ahogy Wittgenstein tette a Tractatusban), úgy a regényben, a fikcióban az etika csak fikciós etika lehet. Ez nem azt jelenti, hogy az irodalom etikátlan lenne, csak annyit jelent, hogy az irodalom etikáját nem lehet automatikusan a regény belső világából a külső világra vetíteni. Az irodalom erkölcsét a szövegből kell megteremteni. Így értem én az Űrt, mikor a Sunyata szót használom.  És vigyáznunk kell: az Űr fogalma egyáltalán nem jelent itt ürességet!
Emiatt van az is, hogy a szező „személyes véleménye“ veszít érvényességéből a posztmodern korban. A humanista konszenzus, a személyiség autonómiája őrületesen tarthatatlanná vált ebben a komplex és ellentmondásos világban, s egyszerűen azt mondani „ a dolgok szerintem így vannak“, „én így és így látom a világot“, abszolút nem lehet elég egy kortárs írónak. Kötelességünk a körülöttünk lévő dolgok sokarcúságát felmutatni. A kanti program („íme a sok különböző út arra, hogy az igazságot lássuk“) átadta a helyét a Rorty-féle iróniának („íme a sok külonböző egyszerre érvényes igazság“). Elsődlegesen fontos alapelv ez manapság, a politikai tájékozódásban pedig szükségszerű, ha az elfogadás, a tolerancia, a megértés elvét követjük. Most veszem észre, hogy ezzel a kijelentéssel máris egy konkrét morális tételt fogalmaztam meg.   


A válaszaid paradoxonjai is azt juttatják eszembe, amit már korábban is mondtam neked, hogy a három filozófiai regény koncepciója Kirkegaardot idézi bennem. A Vagy-vagy három fázisa és a regényeidben a három külön filozófiai tér, ami a fikció irányító elve, szövegvezető logikája is lesz… bár persze nem lehet összhasonlítani a 19. és a 21. századot! Amennyire tudom, nálad nincs semmiféle vallásos vagy hitelvű végkicsengés,  a, „hit ugrására“ hiába is várnánk. Hogyan állja meg a helyét a Kirkegaard-analógia? Vagy hogyan lesz érvénytelenné?

 

Kirkegaard a következőképp hozható ide: a dán filozófus egy szép metaforájában a hívőt úszóhoz hasonlítja, aki a hatalmas mélység fölötti sötét vízben úszik. Ez a metafora az íróra is érvényes, akinek félelem nélkül kell a bizonytalanságokkal és a következetlenségekkel szembenéznie. Talán ezért is hiányzik az Etika (mint konkrét filozófiai kategória) nem csak a regényemből, de a metafzika-esztétika-ráció fogalomhármasából is.
Mindemellett (minden agnoszticizmusom ellenére) mégis azt tartom, hogy minden elkötelezett írónak rendelkeznie kell egy bizonyos fajta hittel: amit, ha másba nem, az irodalom erejébe vet: hogy tudniillik lehet és érdemes valamit mondani! Még akkor is, ha tudjuk, hogy a világot sosem szánták arra, hogy egy könyvben váljék kimondhatóvá (Borges, azt hiszem, egyszer s mindenkorra kivégezte ennek a vélekedésnek a kiméráját), az írónak írnia kell. Nem mintha megszólítana bárkit is (a a mostani kor és idő erre nem alkalmas), de a hangja önmagát hallgatva is szól. 

Azt gyanítom, hogy manapság az irodalom funkciója „a megvizsgált élet“ szokratészi értelmében, hogy továbra is úszni hív, még akkor is, ha a víz, ami előttünk elterül, ameddig a szem ellát, egyforma sötét.

 




(G. István László)




Főlap

2008. május 07.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Egy nyomasztóan hosszú év történeteiA mérnökök háborúba mentek
Domokos Márton: Mit csinál a polcCsikós Attila: 1990
Katics ága és virága – novemberi bálok és jóslásokBabonák és libák
Márton László: Veronai lovagok harca az óriásokkalTompa Gábor verseiPoós Zoltán: Felragyogó, eszelős fény – Battonya, 1981Tóth Krisztina humoros versei
Fekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes EmmaBödőcs Tibor: …ha lenne tengerünkHáy János: Szerelmes vers
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA