Tárca





Kiss László
Tévézni necesse est




Ikon
 

       (Egy nagy költő egyszer úgy fogalmazott: normális ember tévében régóta már csak meccset néz.)

       A rettenetes népszerűségnek örvendő belhoni tévécsatorna valamelyik fázósabb áprilisi szombat estén úgy találta jónak, hogy a Rambo első részével kedveskedik híveinek. A gesztus nem igényel különösebb kommentárt. A messze legigényesebbnek csupán cinikus jóindulattal nevezhető kereskedelmi egység célja, úgy véljük, egyértelmű: kitartásból példát adni a nehéz gazdasági helyzetben lévő ország lakóinak.

       Rambo különös személyiség. Vietnámi veterán, aki hazatérve börtönbe kerül, ahol társai sértegetik, ezért megszökik, és a hegyekbe tart. A rendőrség a nyomába ered, de hiába: Rambo mindenkinél erősebb. Felfittyedt ajka kíméletlen – ám őszinte! – brutalitásról árulkodik. Filmtörténeti a pillanat, amikor a nála lévő túlélőcuccal maga varrja össze a sebet a karján. A szerelmi értelemben véve csalódott, ám kétségbeejtően jóképű Dr. Udo Brinkmann ugyanezt megcsinálja majd szemöldökével a Klinikában, miután egy beindult motoros képen törli – a jelenet üzenete ez volt: nem nyúljuk le más nőjét.

       A Rambo-film után hetekig nem mertünk bemenni a házunk előtti kiserdőbe. Mi van, ha ott bujkál. A kiserdőt azóta leölte a tehetős – de jóindulatú! – építkezési vágy, Rambótól tehát megmenekültünk. A csatorna azonban még mindig van.




Barátom, Arshavin
 


       Hetek óta ment a morfondír a tavalyi nyár elején, milyen az a bőr, amelyet még nem húztak le a foci Eb-ről. Hogy legszívesebben egy szót se róla, hallgatni inkább fegyelmezetten, mondjuk, Vivaldit, úgyis az (ő) dübörgött akkortájt a kocsiban.

       De hogyan mehettünk volna el szó nélkül a hajmeresztő olasz-spanyol mellett – tényleg hiheti valaki, hogy büntetőkkel elaraszol a fináléig? Vagy Ibrahimovics, a szerb viking – akkor is köpött, amikor mutatta a tévé. Aztán kiderült, hogy Deco nem felejtett el focizni, s hogy a cseheknél még mindig Hrabal a legnagyobb. A görögök kiesése bizonyított ezt-azt arról, amit jobb helyeken igazságnak neveznek. A törökök teljesítménye a legszebb tizenhatodik századi pillanatokat idézte, százötven év minden borzalma kétszáz percbe sűrítve: martalócok és várostrom és dzsizje, nyomunkban ötszáz halál.

       Amikor egyszer csak beütött a ruszkik himnusza.

       Az ismerős dallam láttán, akár a Vörös Hadsereg, rohamoztak az emlékek: bújócskázó hatodikosok a lilasuli zsibongójában, gigáig fölcsomozótt nyakkendő, csapat, vigyázz!

       Bozse moj, lehet, hogy Arshavinnal leveleztem? Vagy faterom az övével? Meghívta Leningrádba?

       Vigyázó szemünk keletre vetjük.

       Szóval a morfondír, hogy inkább egy szót se az egészről. Ám legyen.

       (A németek győzelmére fogadtunk, cseréptörést nem vállaltunk. A többi nem érdekes.)

  



Klinika
 
                                                                            
i.m. K. W. 

       Amikor Udo, a Bundesliga-sármmal megvert doki szájából elhangzottak az apjának célzott súlyos szavak, csönd telepedett az albérletünkre. Az aggódó kérlelés álruhájába bújtatott imperatívusz üzenete – Nem kéne annyit szívnod! – nehezen volt összeegyeztethető a bölcs doktor szerepét megformáló Klausjürgen Wussow-ról bennünk kialakított képpel. Összenéztünk. Létezik, hogy az öreg Brinkmann szív? Esténként, dolgozószobájának magányában, reszketeg kézzel tekeri a spanglit? A kórház alagsorában mentősnek álcázott dílerekkel spannol? A kardigán pajzsát magára öltve, továbbképzés ürügyén, ópiumpipa után kajtat a müncheni ócskapiacon? Mátyás a nép között? Hol itt az igazság!

       A fölhorgadt kétely – Mühlmann úr határozottságán túl, Michaelis asszony kérlelhetetlenségén innen – egyikünket sem hagyta nyugodni. Udo a győztesek fölényével lobogtatta a tüdőszűrő-leletet. Apja félrenézett. A feszültség tapintható volt. Arra számítottunk, összeverekszenek. De semmi nem történt.

       Mert ez volt a Klinika igazsága, az über-hegeli üzenet: nincsenek történetek és nincsenek csattanók sem. Csordogálás van. Ereinkben a vér. Ami viszont előbb-utóbb meghűl.



 





Összes munkatársi tárca:

Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására műelemzések útján VIII. - A Golgota
Elek Tibor: A maradék reményért - húsz év után
Erdész Ádám: Az elveszett csapat
Szabo Tibor Benjámin: Kisnapló. A 10.20-ason, Csabára
Grecsó Krisztián: Szint alatt
Kiss László: Zempléni vitézkedés
Kiss Ottó: Az elmerült kert (IV.)
Elek Tibor: Magyar is, meg kultúra is
Gyarmati Gabriella: Péreli Zsuzsa kiállítása
Erdész Ádám: Repkény
Grecsó Krisztián: Akár a tévében
Szabó Tibor: Kisnapló. Fehér()folyás
Kiss László: Totti és én
Gyarmati Gariella: Gera Katalinról
Kiss Ottó: Az elmerült kert (III.)
Kiss László: Az én történelmem
Erdész Ádám: Az elhallgatott múlt nyomában
Grecsó Krisztián: Nők, szöcskék
Szabó Tibor: Kisnapló. Fiamnak
Kiss Ottó: Az elmerült kert (II.)
Kiss László: Búcsúzó
Elek Tibor: A pályakezdés zavarai
Gyarmati Gabriella: A Munkácsy-életmű... VI.
Erdész Ádám: Húsz év után
Grecsó Krisztián: Érkezési oldal
Kiss Ottó: Az elmerült kert (I.)
Kiss László: Valami a fülnek
Szabó Tibor: azonosító: vendég; jelszó: nyugalom
Elek Tibor: Volt neki egy talapalatnyi földje
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján V.
Grecsó Krisztián: Don Quijote ebédel
Erdész Ádám: Egy elfeledett párbeszédről
Kiss László: A harmadik év
Kiss Ottó: Esztergom felett az ég
Szabó Tibor: Nyilatkozat
Elek Tibor: Szabadság(Ir)ód(i)a
Grecsó Krisztián: Kopogós viharsarki jelleg
Gyarmati Gabriella: Kohán György kiállítása
Erdész Ádám: Egy alföldi polgárház kapuja mögött
Elek Tibor: A békési szonettkirály
Szabó Tibor: Rövidítés
Kiss László: Második síelés
Kiss Ottó: Irgalom
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 5.
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Szabó Tibor: Lesszdenziorou
Elek Tibor: Noé bárkája felé
Kiss László: A temetés
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű (...) 4.
Erdész Ádám: 942 kép
Kiss Ottó: A másik ország
Grecsó Krisztián: Családi csomagolás
Szabó Tibor: Alibi
Kiss László: Megtudja a halálhírt
Elek Tibor: Szavak, a magasban
Gyarmati Gabriella: Képzőművészeti kiállítások (...)
Erdész Ádám: Egy szelet közelmúlt
Grecsó Krisztián: Hungarusz-tudat
Szabó Tibor: Valami a télről
Kiss László: Rókázás
Elek Tibor: Siket irodalom?
Gyarmati Gabriella: Kohán és a "szoc. reál"
Erdész Ádám: Gercsó Krisztián: Nagymama ajándékba
Kiss Ottó: Ati és a holdvilág - Esti mese
Szabó Tibor: Testvérek, barátok
Kiss László: Őfelsége pincére
Gyarmati Gabriella: Csernus Tibor festményei először Békés megyében
Erdész Ádám: Bányászlámpa a templomkertben
Elek Tibor: 110 éve született Sinka István
Kiss Ottó: Feszt Berlin
Grecsó Krisztián: Főnökösdi
Kiss László: Fesztkörkép
Elek Tibor: Magyaróra
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján III.
Kiss Ottó: Mondta Feri
Szabó Tibor: Hámori Bianka hiába első
Grecsó Krisztián: Mínusz egy halál
Elek Tibor: Horgász irodalom
Erdész Ádám: Kolozsvártól Szegedig
Kiss Ottó: Nyári medveségek
Szabó Tibor: Fenekező angyalozás - eredményesen
Kiss László: A térképnek háttal
Grecsó Krisztián: Egy koldus adósa
Elek Tibor: Kívülállás vagy benne levés?
Gyarmati Gabriella: Bohus Zoltánról
Erdész Ádám: Majolenka
Gyarmati Gabriella: Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II.
Kiss Ottó: A giliszta és a kígyó
Szabó Tibor: Tavaszi minden
Kiss László: Első síelés
Grecsó Krisztián: Kerthelyiségre fel!
Elek Tibor: Primum vivere
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Csabán és Colpachon
Erdész Ádám: Az ünnep színeváltozásai
Kiss Ottó: Matuzikné Amál berendezi
Szabó Tibor: Lőni a gépen a kékeket
Kiss László: Haza
Grecsó Krisztián:
Farsangi kiskáté
Elek Tibor: Konkrét halál
Erdész Ádám: Derelye és suvikszos csizma
Kiss Ottó: Az elviselhetetlen könnyűségről
Szabó Tibor: Miért kell egyáltalán verset írni?
Kiss László - Trip
Grecsó Krisztián - Hazai ízek
Elek Tibor- Ablak a kortárs magyar irodalomra

2009. március 30.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Lövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatok
Ecsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás ember
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png