Olvasónapló

 

 

 

 

vatiknsky_dennik

 

 

 

Sztakó Zsolt


Vatikáni napló



Tavaly nyáron pár napot a nővéreméknél töltöttünk, hogy ott legyünk a lánya diplomaosztóján. Egy napra fölmentünk Pozsonyba is, hogy megnézzük a várost, és vásároljunk is valamit. Engem itt is a könyvesboltok érdekeltek a legjobban. Valamiféle történelemről szóló könyvet kerestem, mégpedig olyat, ami a szlovák nézőpontot tükrözi közösen megélt történelmünkről. Ugyanis vallom, amit már a rómaiak is: hallgattassék meg a másik fél is! Mert ha mindig csak a magunkét fújjuk, anélkül, hogy a másik fél álláspontja iránt a leghalványabb érdeklődést mutatnánk, abból csakis monológ alakulhat ki, nem pedig párbeszéd.


Végül aztán az általam keresett szerzőtől nem találtunk könyvet, helyette esett a választásom erre a memoárkötetre: Karol Sidor Vatikánsky dennik (Vatikáni napló) című könyvére. Választásomban aztán nem is kellett csalódnom, mert hát mégiscsak az első Szlovák Állam egyik prominens képviselőjéről van szó, aki Andrej Hlinkának, a szlovák nemzet „atyjának" volt a kedvence; a Slovak című napilap főszerkesztője. Ki képviselhetné nála hitelesebben a szlovák álláspontot?


Igaz, hogy a naplóból kiérezhető bizonyos sértődöttség, hiszen vatikáni kiküldetését száműzetésként értelmezte az otthoni politikából - minthogy az is volt. Patrónusának, Hlinkának a halála után ugyanis konfliktusba keveredett a Nemzeti Párt német orientációt képviselő szárnyával, amelyet Dr. Jozef Tiso vezetett. Sidor ugyanis a kezdetektől meg volt róla győződve, hogy Németország ezt a háborút elveszti. Ezért aztán a szlovák politikai életet is kritikusan figyelte.


És itt álljunk meg egy szóra. A közép-európai történelem abszurditása, hogy két ország ugyanabban a szövetségben látja a megváltást - jóllehet homlokegyenest ellentétes reményekkel. Németország pedig nem habozott két szövetségesét egymás ellen is kijátszani, ha érdekei úgy kívánták. Ez máig ható tanulság.


A napló természetesen sűrűn foglalkozik Magyarországgal is, hiszen nemcsak szövetséges volt, de - és főként - állandó veszély is Szlovákia számára. Foglalkozik olyan elképzelésekkel is, amelyekről ma már tán csak a kutatók tudnak, de akkor beszédtémának számítottak. Minden sorából kiérződik a féltés, Szlovákia nemrég megszerzett államiságának féltése: „Csak nehogy Hitler odaadjon minket a magyaroknak!"


A vatikáni „száműzetést" Sidor felhasználta arra, hogy kapcsolatot tartson az emigrációban élő ellenzékkel, levélváltások, személyes találkozások útján. Ezeket a naplóban is megörökítette. S mégis visszautasította az ajánlatot, hogy az ellenzék vezére legyen.


Bár különösebben nem kedvelte a lengyeleket, felháborodott azon, hogy Lengyelország lerohanásában szlovák csapatok is részt vettek, és részvétét fejezte ki Papée-nek, a Szentszékhez kinevezett lengyel követnek.


Diplomataként már csak azért se érezhette magát jól, mert egyetlen idegen nyelven se beszélt, és így a hivatalos eseményeken kívül nem tudott személyes kapcsolatokat létesíteni. Ezt a naplóban is szóvá teszi: „Oh, ha tudnék valami idegen nyelvet!"


A magyar nyelvet viszont tökéletesen beszélte, hiszen iskoláit jórészt a Monarchiában végezte. A követségre többek között magyar újságokat is járatott - s elkezdett franciául tanulni egy orosz grófnőtől.


Mivel a családja otthon maradt, gyakran járt haza, Szlovákiába, és ezeket az alkalmakat mindig arra is felhasználta, hogy barátaival találkozzon, akik hasonló politikai nézeteket vallottak, mint ő. Régi barátainak sose tudta megbocsátani, hogy átálltak politikai ellenfeleinek a táborába.


Nehéz olvasónaplót írni egy olyan könyvről, amely tudtommal magyarul még meg se jelent, de tekintsék ezt a cikket is figyelemfelhívásnak. Jelen sorok írója pedig megígéri, mindent megtesz azért, hogy ezt a tanulságos könyvet megismertesse a magyar olvasókkal!




Karol Sidor: Vatikánsky dennik (Vatikáni napló). Ústav Pamäti Národa (Nemzeti Emlékezet Intézete), 2010

 


 

2009. május 14.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png