Schlanger András (a legjobb férfi főszereplő)
Szabó T. Anna Kézivezérlés című darabjában

Farkas Wellmann Éva

Három új magyar dráma

a XVII. Magyar Drámaíró Verseny gálaestjéről

Békéscsabai Jókai Színház, 2012. március 25.

A drámaíró verseny résztvevőinek látszólag rövid, de fizikailag is, lelkileg is embert próbáló hétvégéje látványos, ünnepi esttel ért véget. Rekord rövidségű idő ide vagy oda: a daraboktól mind a zsűri, mind a közönség elvárta, hogy teljes értékűek, de mindemellett szórakoztatóak, hitelesek is legyenek. Az egyes előadások után, valamint a díjkiosztót követően felhangzó vastapsból egyértelmű a következtetés: a jórészt békéscsabaiakból és szakmai érdeklődőkből álló igényes közönség nem csalódott sem a szerzőkben, sem az előadásokban.

Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, valamint Józsa Mihály, a Magyar Teátrum szerkesztője vezették az estet, adtak keretet a bemutatott daraboknak. Józsa rövid összefoglalójából azok is képet alkothattak a drámaíró verseny történetéről, akik most vettek részt ilyenen először; de a visszajáró közönség számára is jó ráhangolónak bizonyult az előzmények felidézése. Ismertette azt az újságcikket is, amelynek alapján a drámaíróknak dolgozniuk kellett, s melyet korábban a Magyar Nemzet szombati lapszámának mellékletéből sorsoltak ki a Duna Televízió nézői előtt. Az igazgató a rendezőket, szerzőket, valamint a zsűrit mutatta be - és örömmel konstatálhatta, hogy az elhangzó neveket ismerősen üdvözlik a sorokból.  Célszerű megoldásnak bizonyult, hogy a zsűri tagjaitól a drámák - mint irodalmi művek - értékelését még az előadások kezdete előtt elkérték. Így a már megrendezett darabok, a színészi játék, díszletek stb. nem befolyásolhatták ítéletükben.

Az írók, rendezők, színháziak rekordja mellett ebben az évben a Bárka, a tavalyi után, ismét felállított egy szerkesztői csúcsot: a gálaesten a folyóirat különszámát is megkaphatták jegyük mellé a nézők. Ezt mutatta be röviden Fekete Péter, és köszönte meg Elek Tibor főszerkesztőnek. Az ezúttal élénk piros színben megjelent kiadvány minden fontosat tartalmaz a versennyel kapcsolatosan: az esemény előéletét, a szerzők bemutatását, reakcióikat a téma-cikk kihúzása után, interjúkat a darabok megírását követően, a rendezők nyilatkozatait, a színészcsapatok ismertetését. És nem utolsó sorban: a megírt drámákat. A Bárka-műhely a próbafolyamatot is nyomon követte: az online változatban (Tari Saroltának, Niedzielsky Katalinnak és Darvasi Ferencnek köszönhetően) folyamatosan hírt lehetett kapni a készülő produkciókról, a hangulatról, a háttérstáb munkájáról.

Nagy Erika, Gerner Csaba (a legjobb férfi mellékszereplő) és
Kara Tünde Garaczi László Békeharc és karaoke című darabjában

A három darabnak - amint fentebb volt már szó róla - a hagyománynak megfelelően, egy újságcikken kellett alapulnia. Az idei téma „Nem vicces - Bölcs vezérünk feje az ostornyélen" címet viselte, és két, Rákosi Mátyáshoz kapcsolódó kiállítás történetét foglalta össze. Egy 1952-ben, a vezér születésnapjára szervezett tárlat és annak mai életre keltése már önmagában hordozott némi groteszk jelleget. És annak lehetőségét, hogy több idősíkra is szabhassák drámáikat a szerzők. Az alkotók a történelmi tények és visszásságok, a komikum, valamint minden bizonnyal saját, személyes tapasztalataik számos elemét is bevitték a történetekbe. Élettel teli, remek szövegek - és később előadások születtek így, szinte holtversenyt alakítva ki végül a közönségdíj szavazatainál.

Elsőként Szabó T. Anna Kézivezérlés című darabját láthattuk Koltay Gábor rendezésében a színpadon: az öt, múltbeli jelenetet egy porondmester (bohóc) kötötte össze. Schlanger András játéka, a bemutatottak mára már komikusan eltúlzottnak tűnő szcénáit kommentálva, a perspektíva könnyesen nevettető voltát erősítette. A jelenetenként megújuló személyiségű színészek elképesztő erővel és lendülettel alkották újra a történelmi időszak legkülönbözőbb helyzeteit: a szerelem szocreál patetikusságát, az egykori grófasszonyt megalázó tojáscsomagoló alkalmazott „megdicsőülését", az ávós lekezelő hetykeségét a védtelen nővel szemben, az óvodai szigor értelmetlen röhejességét, végül a kiállítás megszervezésének mulatságosan is komor „fegyelmét". Egy-egy, talán eltúlzott szerepjátéktól eltekintve, az előadás mindvégig egységes csapatmunkaként működött. Kovács Edit árnyalt színészi játékával elnyerte a legjobb női főszereplő díját. A legjobb férfi főszereplő is ebből a darabból került ki: a porondmester Schlanger András.

Garaczi László Békeharc és karaoke című darabja az idősíkokat tekintve (is) remekül érzékeltette a két korszak paradoxonait, túlzásait - az erőltetett fegyelem és a későbbi túlzott lazaság veszélyeit. Az alapmotívum pedig, ahogyan a rendező Csiszár Imre összefoglalta a dráma elolvasása után: „Egyszer csak megelevenedik egy Rákosi-szobor, és bejár ide, a mi világunkba, együtt él velünk - ebből aztán különböző konfliktushelyzetek alakulnak ki." A Garaczi-szöveg parodisztikus megformálása számos nevettető epizódot eredményezett, s a néhol talán a kelleténél is karikírozottabb színészi játék ezt még tovább fokozta.  Az '52-es kiállításra készülődő Vörös Csillag TSZ irodájának alkalmazottai - valahonnan ismerősen felidézhető pózokkal - könnyekig kacagtatták a nézőket, de mai alakváltozataik, a Red Stars For Ever Kft. kábítószeres-nyelvficamos tagjai is nagy sikert arattak szépen összekovácsolódott, komoly csapatként. A gyerek-motívum (iskolai nevelés) sajátos pillanatképe itt is felbukkant. Az előadás rendezéséért Csiszár megkapta a legjobb rendezésért járó díjat. Egyébként majd' mindegyik színészi alakítás figyelemre méltónak bizonyult; ezúttal Kara Tünde, illetve a legjobb férfi mellékszereplő díját is elnyerő Gerner Csaba színpadi jelenlétét emelném ki.

Liszi Melinda (a legjobb női mellékszereplő)
Egressy Zoltán Idestova hatvan című darabjában

Egressy Zoltán Idestova hatvan címmel írt drámája volt az utolsó előadás, Marton László rendezésében. Ami a két fő idősíkot illeti, ezek nem pusztán váltakoztak egymással, hanem lehetőségeket, utólagos igazításokat is magukban rejtettek. A rendkívül humoros darab a síkváltások során a katartikus felismeréstől az emberi méltóság kérdésein keresztül a karikírozott happy end-motívumig számtalan meglepő részlettel hökkentette meg a közönséget. Ahogyan a 80 éves feltaláló (Csomós Lajos) komolytalanul pajzán játéka a huszonéves asszisztenssel (Kiss Ramóna) egy mélyebb drámába fordult, ahogyan a férfi idestova hatvan éve történt megcsalatása kiderült, utólagos döntéshelyzeteket kreált - a történet is valódi, komoly színpadi művé érett a szemünk előtt. Egyetlen zavaró eleme az előadásnak: a súgó hangja időnként a tizedik sorban is jól hallható volt. A legjobb női mellékszereplő díját a szovjet-magyar barátságot skandáló hanghordozással megelevenítő Liszi Melinda kapta.

Összességében is aratott Egressy drámája: a szakmai zsűri szerint mint mű, a közönség szerint mint előadás nyerte meg a legjobb darab díját. Ezeken kívül a Magyar Rádiótól különdíjként megkapta a hangjátékká alakítás lehetőségét. Az említett jutalmak mellett Szabó T. Anna a Békéscsabai Kulturális Központ, Garaczi László a Liget Hotel, Koltay Gábor Békéscsaba városa és a Magyar Teátrum, Marton László pedig az MTVA különdíját nyerte el.