Színházi programok

 

 

 

 

Köles István Junior blogja

A csapat

rendező: Szalma Dorotty

színészek: Rák Kati, Komáromi Anett, Szilágyi Annamária, Bartus Gyula, Csomós Lajos és Gulyás Attila

 

csapatmontzs_A_kzp




6. fejezet
Főpróba


Lezárult az A csapat főpróbája, már nyugodtan kijelenthetjük: a puding próbája maga az evés lesz. Azoknak, akik szeretnék követni az eseményeket, most már ideje megváltani a jegyet az esti előadásra, mert fogyogatnak.

Nem kell aggódniuk azoknak, akik attól tartottak, hogy vajon mi is marad meg az eredeti szövegből az előadásokban. A Bárka irodalmi folyóirat különszámot jelentet meg az eseményre való tekintettel, amelyben mindhárom dráma, A Godzilla, A sivatag rózsája és a Várakozók egyaránt elolvasható lesz abban a formában, ahogyan az írók azokat versenyműként leadták. Ez főleg arról jutott most eszembe - túl az alkotók tegnapi arcának látványán - , hogy az A csapat előadásán megjelenítik a szöveget puszta mivoltában, hogy azután markánsan megváltozzon jelentéstartalma a színházi előadás folyamán. Dorotty kiadta az utolsó instrukciókat, még folytatódik az elemzés a Vigadóban, de a színpadra legközelebb már az előadás alkalmával lépnek a színészek. A külalak már nem változik - a belbecsen még csiszolnak.


Praktikus apróság, mondhatni szinte szolgálati közlemény, de fontos: A színpadi próbák már sajnos nem lehetnek nyilvánosak. Ennek két oka van. 1. A színpadi próbánál nélkülözhetetlen a teljes koncentráció, sok ember sokfelé kell egy időben figyeljen, és ezt közönség jelenlétében már nem lenne maradéktalanul megvalósítható ennyire feszített ütemben. 2. Ha ingyen főpróbát lehetne nézni miért, venne bárki jegyet? Nyilván most mindenki ezt a második érvet tenné a fő helyre, de valójában, ha kicsit belegondolnak: ez nem lenne fair azokkal szemben sem, akik már megvették jegyüket, főleg ha így nem állhatna össze minőségi előadássá a meló. A próbafolyamat tehát eddig volt nyilvános, 18 órától szeretettel várjuk vendégeinket ezen a rendhagyó estén is a Jókai színházba.



5. bejegyzés


Karriert szeretnék- tervezhető jövőt,

nyögi a szubrett a főszereplő alatt, miközben a többiek a pokolba kívánják. Szerencsére csak a darabban.


A valóságban most 21.46 perckor a színészeknek még van erejük ki-be fordítani a szituációkat. Felváltva jönnek elő valami trükkel a játékukban, amivel újra és újra nevetésrohamokkal akasztják meg pár pillanatra a próbát. A karriert most hagyjuk rájuk, a holnapi bemutatóhoz még egy szövegtisztító fázis van hátra, amit az ügyelő Szente Károly - aki egyébként derék módon tartja a mikrofont a jelenetekben - máris kiír reggel kilencre a dohányzóba. Egészségesen élni tudni kell. Együtt reméljük, hogy a nagy akarásnak holnap egészsegges nyögés lesz a vége. A blogger elengedi a billentyűzetet, ami ezután következik, arról jobb, ha senki sem tud meg semmit. Reggelig.

 

 

 

4. bejegyzés

 

 

Ó kérem, a Föld forog, mi sem ülünk már a babérokon. Utolsó jelentkezésünk óta túl vagyunk a játéktér kialakításán, Dorotty gőzerővel rendez. A történet tehát forgatáson játszódik, a meghatározás kissé lágyult, most már csak cyberművészsoftpornothriller-antiglobalistaponyvaszappanoperettsorozatról beszélünk, ami jelentős különbség. A jelmezek kiválasztásán is túl, immár teljes pompájában díszeleg a társulat, amin a be-betérő vendégek is jól szórakoznak, mégha a szövegtöredékek nem is állnak össze nekik egy képpé. Blogba protokoll híreket talán felesleges sűrítenünk, de pl. Gazsó L. Ferenc az mr1 - Kossuth Rádió intendánsa legalább fél órája szórakozik a nézők között, Janox a Prae.hu irodalmi portál tudósítója is itt vert tanyát. A jelenetek finomításánál Dorotty szokás szerint kíméletlen. Tizedszer is visszarendeli a szereplőket egy-egy pozícióba, ha nem tetszik neki valami. Arról, hogy most milyen pozíciókról is beszélünk a tizennyolc éven aluliakra való tekintettel nem térünk most ki. Csomós Lajos combjaiba mindenesetre valószínűleg izomláz költözik holnapra.

 

dramairo_107
Szalma Dorotty (fotó: Pénzes Sándor)

 

3. bejegyzés

 

 

Tömény röhögés kíséri eleddig az A csapat próbafolyamatát. A Vigadó méretei miatt a látogatóknak - akik kettesével, hármasával szivárognak - nincs könnyű dolguk, hiszen relatíve távolról egy csapat színészt láthatnak egy asztal körül, amint szó szerint dőlnek időnként a röhögéstől.

Ellátmányként rétes érkezik immár (rétessel) teli szájal nevet mindenki, a közönség számára ez megintcsak hendikep a szöveg érthetőségét illetően. Mostanra Dorotty mellett talán az ezúttal a rendezőasszisztensi feladatokat elvállaló Czitor Attila az aki még átlátja, hogy az asztalra gördülő ötlethalmazból mi az ami beemlkedik a kánonba, mi az ami egyszeri és megismételhetetlen poénként nem lesz a színháztörténelem része.

 

doroti


A látogatók tehát jönnek, valószínűleg azt gondolják, hogy egy perccel a szövegnyomtatás után dinamikus dialógusok zengenek gipszstukkók között, de Dorotty nem az a rendező, aki félkész szövegkönyvvel nekiindulna improvizálni. A fehér abrosztól még nincs felállás.

A sivatag rózsájáról már nehéz lenne megmondani, hogy vajon egy szereplő fedőneve, egy vállalatbirodalom márkaneve, egy projekt vagy valami egészen más. A filmgyár viszont alakul a Vigadó falai között, és a mi a leginkább elgondolkodtató: Dorotty megkérte a kellékeseket, hogy nézzenek utána, mi lelhető fel a hajdani Lüzisztraté előadás kellékei közül. Aki tudja mit jelent ez, máris másként értékeli a szövegben hangsúlyozott: „Hatalmas veszélyek fenyegetnek" mondatot. A darab megjelenésében valószínűleg nem a hófehér csipkevilág lesz a domináns. Egy dominán viszont nem lepődnék meg.



 

Szalma Dorotty nyilatkozata A sivatag rózsájáról (2. bejegyzés)



Ehhez a műhöz jó adag rendezői fantázia szükséges. A sivatag rózsája egy képzeletbeli cég eszement hétköznapjai közé vezetne bennünket, de valószínűleg teljesen más irányból fogunk neki, mint amire a nézők számítanának. Szabunk most egy szigorú magot, amelyet a szöveg néhány eleme kijelöl nekünk, és amelyet biztosan megtartunk, de azon túl nagyon nagy szabadságot fogok biztosítani a színészeknek. Akár improvizatív betétekkel is dúsíthatjuk az előadást, ezt kifejezetten kérni fogom a művészektől. Komoly csapatmunka lesz.


Szalma_Dorotty



1. bejegyzés


Elindult a blog, szép napot kívánok minden kedves olvasónak!

Az A jelű színészcsapat, felállt, majd leült és munkához látott. Az üdvözlések után a Jókai színház színészklubjában Fekete Péter sorsolta ki, hogy melyik próbateremben is láthatnak munkához a színházi csapatok. Az egyes csapat számára a rendező Szalma Dorotty húzta ki a Vigadót a kínálatból.

------------

Ez elsőre elég jó támaszpontnak tűnik, bár az igazság az, hogy hat színész szinte eltűnik egy ekkora térben. Nevesítsük tehát a résztvevőket: Rák Kati és Szilágyi Annamária a két vendégszínész a csapatban. Annamari csak félig, ő ugyanis Békéscsabán végzett a Színitanházban, tehát tanulóéveit e színház falai között töltötte, és utána is számos szerepben szórakoztatta a Békés megyei publikumot. Annamari azóta Szegeden él és (virul) játszik, de a társulat természetesen hazalátogató hozzátartozóként fogadta a szomszédvárban is sikeres immáron felnőtt színésznőt. A hazai színeket Komáromi Anett, Bartus Gyula, Csomós Lajos, és Gulyás Attila képviselik.


A kapott mű A sivatag rózsája címet viseli. Írója vasárnap estig ismeretlen. A csapat elsőre átolvasta a Szalma Dorotty által cyberművészsoftpornothriller-antiglobalistaponyvaszappanoperasorozat alapanyagként jellemzett szövegkönyvet. Ez korántsem az író művének minősítése. A helyre kis drámához Dorotty - hogyan is mondjuk szépen - vaskézzel nyúlt. Ahol a színészek maguktól nevetgéltek a szöveg kissé szimplex humorán, ott szinte biztosan a jelölőfilc szikéje metszett a szövegtestbe a következő pillanatban. A rendezői koncepció az eredeti művet egy képzeletbeli- megvalósítandó film forgatókönyveként kezeli, és köré játék a játékban típusú megvalósítást gondol. Casting lesz. A színészek egyelőre próbálják követni a szövegkönyv változásait, amelyek könnyed cunami módján mossák át a szépírói szándékot. Ősi kérdés, hogy mi történik, amikor a mindent elsöprő vihar találkozik a mindent megállító fallal. A színpadon valami ilyesmire számítok. Legalább megtudjuk.


Filipinyi Ági kellékes az olvasópróba végeztével megkapta a rendezői instrukciókat, minél előbb egy filmstúdiót kell varázsolnia kamerákkal, lámpákkal, tükrökkel, és egy fénymérővel. Szép feladat egy szombat délutánra. Ha olvasóink közül bárkinek otthon elfekvőben heverne egy fénymérője, akkor kérjük, ne habozzon felajánlani az előadás időtartamára.



2011. március 24.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png