Papírhajó - Primér/Primőr

 kozmikus_kemence__B__di_Kati_ii__ja_.jpg

 

Várfalvy Emőke

A kozmikus kemence

 

Atyaisten napok óta rosszkedvű volt. Csak tengett-lengett a mindenségben, de valahogy nem jött az ihlet.

Vannak ilyen napok. Pláne, ha az ihletről van szó, ami nem foglalkozik vele, hogy isten vagy ember az, aki nagyon várja.

– Ne aggódj, kedvesem, mindannyian tudjuk, hogy te vagy a legjobb teremtő – nyugtatta Anyaisten, és egy bögre forró csokoládét tett le a konyhaasztalra.

– Na, hiszen… – morgott Atyaisten, majd lassan elkezdte kortyolni a bögre tartalmát. – Milyen teremtő az olyan, aki már a legeslegelején elakad?

– Ugyan már – kezdte biztató hangon Anyaisten, és megtörölte a köténye szélében a kezét –, hiszen a világosság káprázatos. És csodás neveket találtál ki hozzá, mi is volt?

– Nappal és éjszaka.

– Na látod! És ott van a víz meg az a másik kék dolog…

– Az égboltra meg a tengerre gondolsz?

– Igen, drágám, azokra. Igazán gyönyörűek. Főleg a tenger hangja tetszik, ahogy megtörik azon a barna kupacon.

– A szárazföldön – élénkült fel Atyaisten. – Ugye, hogy az jó ötlet volt? Az a kis csavar. Nekem is nagyon tetszik! A világ végéig el tudnám hallgatni.

– Valóban nagyon jól sikerült. Ahogy azok a kecses, illatos dolgok is, amikkel a szárazföldet dekoráltad. Jaj, drágám, annyira büszke vagyok az aprólékosságodra. Nekem sosem lett volna türelmem ehhez a sok kis aprósághoz! És a színek meg az a sok színes kis illatos valami!

– A virágokat neked teremtettem. Örülök, hogy tetszenek! Gondoltam arra is, hogy esetleg repkedhetnének, vagy adhatnának ki valami hangot, de az olyan giccsesnek tűnt. Én meg olyan természetesre szeretném. Harmonikusra, tudod.

– Persze, drágám, már most is nagyon szép.

– De még nincs kész.

– Ha te mondod.

– Valami még hiányzik. A szárazföld egész jó, de a tenger és az ég... Hű, mi ez az illat?

– Ja, ez? Azt hiszem, megsültek a kekszek.

– És kaphatok belőlük?

– Neked sütöttem! Új recept. Remélem, ízleni fog.

Anyaisten odalépett a kozmikus kemencéhez, és egy ügyes mozdulattal kihúzta a tepsit, amin ott aranylott egy tucatnyi ropogós, vanília illatú csillag.

Atyaisten nem várta meg, míg kihűlnek, azon melegében majszolta egyiket a másik után.

– Ízlik? – kérdezte várakozásteli hangon Anyaisten.

– Mennyei – válaszolta szórakozottan Atyaisten, majd, ahogy lenyelte a falatot, és a következő kekszért nyúlt, hirtelen széles vigyorra húzódott a szája. – Tudnál még ilyet sütni?

– Hát persze, kedvesem, mennyit szeretnél?

– Szerintem pár millió elég lesz – válaszolt Atyaisten, aki a maradék kekszekkel a kezében hatalmas lendülettel indult neki, hogy befejezze legújabb művét: a Földet.

 

(Az illusztráció Bódi Kata munkája.)


 

Főoldal 

2018. december 22.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Temesi Ferenc BékéscsabánSzálinger Balázs képviseli Magyarországot a költészet világnapján RómábanIrodalmi díjak a nemzeti ünnep alkalmábólJön a XIII. Deszka Fesztivál
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Halmai Tamás: Az egypartú folyóPál Dániel Levente bájolóiMogyorósi László versei Zuglischer Manó szerelmes
Prózák
Géczi János: Utalólapok Jassó Judit: OmlásNagy-Laczkó Balázs: A mocsárbanKiss Judit Ágnes: Feketemagyar
Kritikák
Fülszöveg, két szólamra„Én a verstől menekülök” – avagy miért nem sikerülhet ez mégsemAz érthetőség határán - Dezső Kata kötetérőlA balladák vége - Muszka Sándor: Szégyen
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA