Papírhajó - Füttyögés és nahátozás

 A_G__mb.jpg


Mészöly Ágnes

 

#3(jó)könyv

 

Változnak az idők. Négy vagy öt évvel ezelőtt komoly feladatot jelentett egy készülő szakdolgozathoz magyar szerző által jegyzett, minőségi ifjúsági fantasyt találni, mostanában viszont már az úgynevezett, szigorúan idézőjelbe tett igényes kiadók is rájöttek, hogy nem érdemes ezt a piaci szegmenset figyelmen kívül hagyni. Az utóbbi fél év megjelenései azt mutatják, hogy olyan műhelyekben is egyre nagyobb teret kap a műfaj, ahol eddig csak elvétve jelent meg ilyen jellegű mű.

Az idei könyvfesztiválon egyszerre két efféle regényt mutatott be a Móra Kiadó: Majoros Nóra Pityke és prém, illetve Zágoni Balázs A Gömb című könyvét; a Tilos az Á pedig a könyvhétre hozta ki Szakács Eszter új, Babilon című művét.

Mindhárom kötet büszkén hirdeti műfajiságát már borítójával is. Bernáth Barbara a Babilon számára képregényes asszociációkat keltő, akciódús cselekményt ígérő fedelet rajzolt. Akik olvasták a szerző előző, Szelek tornya című regényét, úgy sejthetik, hogy visszatérhetnek az ott megismert zsebuniverzumokba, és újra találkozhatnak a már megkedvelt karakterekkel. Ezt az ígéretet ugyan csak félig teljesíti a mű, de a Babilon minden szempontból illeszkedik az előző történetben megalkotott világhoz. Az ötszáz oldalas terjedelem, a színes, feltűnő grafika pozícionálja a könyvet, és ami még fontosabb: a szöveg pontosan azt hozza, amit a borító ígér, sőt.

A mórás kötetek fedlapját Papp Beatrix tervezte. A Gömbé eltalált, a sötét tónusú szürkészöld-türkiz színkombináció, a realisztikus, fotószerű jelenet illik a regény hangulatához és témájához, az olvasó könnyedén dekódolja, hogy egy nem túl távoli jövőben játszódó disztópiát vett kézbe, ám a Pityke és prém esetében már nincs ilyen könnyű dolga. Ez a borító leginkább arra alkalmas, hogy elbizonytalanítsa a vásárlót: a címlaplányok kicsit palvinbarbis, kicsit jégvarázsos asszociációkat keltenek, ezt erősíti a mögöttük lévő, a sötét kontúrok miatt baljósnak tűnő Disney-kastély, majd mindezt felülírja a hófehér háttérből élesen kiváló sötétkék Csubakka-alak. A könyv címe alapján sem könnyű eldönteni, hogy vajon egy túlméretezett hercegnős mesét vagy egy durva horrort fogunk a kezünkben. Nem tudom, hogy manapság hányan vannak tisztában a „pityke” szó jelentésével, de – annak ellenére, hogy a regényt olvasva tökéletesen megértjük, miért épp ez a két szó került a borítóra a szerző neve alá – attól tartok, hogy ez nem a legszerencsésebb hívószó egy ifjúsági regény esetében.

Ami leginkább azért baj, mert a Pityke és prém egy páratlanul okos, egyszerre elgondolkodtató és olvasmányos fantasy. A szerző vette a fáradságot, és alaposan felépítette a regény világát, hátteret és mélységet adott a Govalin-síkságon élő és együtt-élő népeknek, így téve hitelessé a köztük feszülő ellentéteket. Nem takarékoskodik a leírásokkal, végigvezeti az olvasót Mirinária vidékein, de a szöveg filmszerű és feszes, nem válik döcögőssé vagy unalmassá.

Pityke___s_pr__m.jpg

Világépítésben, ezt a Szelek Tornya óta tudjuk, Szakács Eszter is nagyon jó. Ráadásul ő is a bizonyos szempontból nehezebb utat választotta, hiszen nem elégedett meg azzal, hogy egy már jól berendezett világba helyezze új regényének helyszínét, hanem felépített egy új (zseb)univerzumot, most az asszír – és a maori – hitvilág alapján. Utalásai szokás szerint pontosak, egy klasszika-filológus sem érheti csúsztatáson vagy könnyelműsködésen és remekül fűzi össze az új történet helyszíneit a már meglévőkkel.

Zágoni Balázs disztópiájának színhelyei többé-kevésbé beazonosíthatóak. Bár A Gömb története valahol a meghatározhatatlan, nem-túl-távoli jövőbben játszódik, a regény világát nem bonyolítja túl a szerző új technológiákkal vagy akár meglepő környezeti elemekkel, az egyetlen különleges dolog maga a Gömb, amiről a trilógia első részének szánt könyv végéig nem tudjuk meg, hogy pontosan micsoda. Ugyanakkor Zágoni remekül variálja a már meglévő technológiákat és társadalmi jelenségeket, minek következében egy teljesen hiteles, működőképes világba tudja helyezni regénye cselekményét. Ám ez a cselekmény, bár jól megtervezett, logikus és megfelelően érdekes is, néhol kicsit vontatottá, akadozóvá válik. Ugyanakkor ezekben a történeti elakadásokban lehetőséget kap az olvasó, hogy mélyebben megismerje a regény hőseit, megértse motivációikat, és esetleg azonosulni tudjon velük.

A Pityke és prém cselekménye több szálon futó, bonyolult, de mégis követhető, egyszerre szerteágazó és összetett. Nem véletlen, hiszen a regény főszereplői – a borító utalásai ellenére – nem is az ikerkirálykisasszonyok, hanem Mirinária népei és az ő sorsukat saját meghatározottságukkal együtt irányítani próbáló személyek. Akik, annak ellenére, hogy bizonyos magasabb rendű eszmék megjelenítői a cselekmény során – a Bölcs a természet harmóniáját, Ében Hatos a polgárok közötti egyenlőséget (is) hivatott jelképezni –háromdimenziós, élettel teli karakterekként jelennek meg, olyan jól kidolgozott egyéniségekként, melyek képesek mozgatni egy szövevényes, összetett cselekményt.

A Babilon története, bár eléggé kiszámítható, szintén fordulatokban gazdag, annak ellenére, hogy nehéz úgy tövig rágni olvasóként a körmünket, hogy az első fejezet expozíciójából már pontosan tudjuk, hogy a főhősök nem buknak el, nem halnak meg, sőt, azt is érezhetjük, hogy a boldog befejezés is borítékolva van. Bár állítólag az út, amelyen eljuthatunk a célig, éppoly fontos, mint maga a cél, egy ilyen jellegű történet esetében – még akkor is, ha mindenki tudja, hogy a jó győzedelmeskedik, a gonosz elbukik a végén – talán szerencsésebb nem visszatekintésként megjeleníteni az egész sztorit.

Babilon__1_.jpg

Apropó, gonosz és negatív hősök…

Valamirevaló fantasy, ez nyilvánvaló, nem létezhet erős és beazonosítható negatív hős, ellenfél, gonosz nélkül. A Bábelben viszonylag hamar azonosítani tudjuk a pozitív és a negatív főszereplőt (Leo illetve Ahrimán), akik annak ellenére körülhatárolt és ezzel együtt könnyen beazonosítható figurák, hogy Ahrimán a káosz követeként túlmutat egy átlagos világpusztító ellenfélen. A másik két könyvben azonban – és ez teszi mindkettőt kivételesen izgalmassá – nem jelölhetünk ki egyértelműen antagonistát. Illetve A Gömbben még csak-csak, hiszen a hősöket megnyomorító, igazságtalan társadalmi rendszer akár negatív hősnek is tekinthető, még akkor is, ha a képviseletében eljáró figura inkább ellentmondásos, mint ellenszenves. A Pityke és prémben viszont egyszerűen lehetetlen egy tényleges negatív szereplőt, ellenséget találni. Egopódia királynő ugyan megfelelően ellenszenves, de egyértelmű, hogy az ő cselekedeteit sem gonoszság vagy kicsinyesség, hanem talán félreértelmezett államérdek, talán a „nagyobb jó” elvakult követése irányítja. Ebben a regényben épp a személytelenség, az általánosítás, a hagyományok vagy épp a lázadó eszmék elvakult követése a legyőzendő ellenfél – és ebből a szempontból szinte lehetetlen nem aktualizálni, a saját bőrünkön tapasztalt mindennapokra vonatkoztatni Majoros Nóra regényét.

Mind a Móra, mind a Tilos az Á – illetve a regényeket szerkesztőként gondozó Rét Viktória és Dóka Péter – nagyjából garanciát jelentenek az igényes, irodalmi minőségű szövegre. Ez a megállapítás feleslegesnek és triviálisnak tűnhetne, ha a fantasyra éhes olvasók nem kényszerülnének sokszor kifejezetten vacak, nyelvileg a közbeszéd szintjét is épphogy megütő színvonalú szövegek fogyasztására. Ebből a szempontból tényleg örvendetes, hogy végre rendesen összerakott, hibáktól nem hemzsegő, sőt, kifejezetten jó szövegek kerülhetnek az ifjú olvasók ezébe – és ez a szerzőkön kívül mindenképpen a szerkesztők érdeme is.

Kisebb hiátusok ellenére is három remek, izgalmas, jól felépített és hiteles fantasynak örülhetünk tehát mostanában. Remélhetőleg a végre-belendülni-látszó tendencia a továbbiakban is folytatódni fog, és sok hasonló művel találkozhatunk a közeljövőben.

 

(Majoros Nóra: Pityke és prém, Móra Kiadó, 2018., 473 oldal, 2999 Ft; Szakács Eszter: Babilon, Tilos az Á Könyvek, 2018., 503 oldal, 3990 Ft; Zágoni Balázs: Fekete fény 1. A Gömb, Móra Kiadó, 2018., 352 oldal, 2499 Ft)


 Főoldal

2018. október 23.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Fekete Vince könyvbemutatója BékéscsabánElhunyt Zudor JánosAz MMA ösztöndíjasainak találkozója a Pesti VigadóbanÁtadták az Arany János- és a Gérecz Attila-díjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Grecsó Krisztián: VattacukorHalmai Tamás verseiCsillag Tamás verseiBertók László versei
Prózák
Tóth Krisztina: A csizma öltöztetSándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novellái
Kritikák
Az értelmezés füstcsíkjai - a Lözsurnál dö Lüniverről Századfordulós akcióregényTörténetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájban
Esszék, tanulmányok
Kazinczy Ferenc Hamlet-fordításárólObjektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történet
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA