Papírhajó - Primér/Primőr

 

 papirhajo_bevezeto_mmeret_allo.jpg

 

Demény Péter

 

Az éles szem kora

 

– Talpas barátaim! Bajtársaim! Ez így nem mehet tovább. Be kell lépnünk az ember életterébe, különben azon vesszük észre magunkat, hogy a fán csücsülünk, és még a méhek is megvetnek. Szedjétek hát össze minden bátorságotokat, és ne törődjetek a pánikkeltés dörmögéseivel. Néhányan meg fogtok, azaz fogunk küzdeni az emberekkel, hiszen ők nemcsak ostobák, hanem bosszúállók is, de semmi más lehetőségünk nincsen arra, hogy kitágítsuk a saját életterünket. Éppen ezért ne lázadozzatok, ha Szebenbe, Csíkszeredába vagy Bálványosra küldelek benneteket: mindennek jó oka van, melyet csak én tudok, és ettől egyértelmű!

     A medvék nem mindig értették Borzont Boldizsárt, de tudták, hogy igaza van. Az emberektől már nem lehetett mozdulni sem, és valakinek csak vezetni kellett őket is. Még azt is elfogadták, hogy ez a valaki Boldizsár legyen, ha már annyira ambicionálja. Egy páran beképzeltnek tartották, amiért helynevekkel dobálózik, a többiek viszont emlékeztek rá, vagy tudták az anyjuktól-apjuktól, hogy Boldizsár apja, az öreg Bunta Bendegúz, egyszer felfalt egy kartográfust, és a tudás tovább ment a vérvonalon és a génekben. Az utolsó mondatot pedig senki nem értette, hacsak úgy nem, hogy „mindegy, mi a véleményetek, úgyis én mondom meg, mi a teendő”.

     A gyűlés után tehát, melyet, mondanom sem kell, Boldizsár vezetett és rekesztett be, mindenki elszéledt arra, amerre Boldizsár küldte, aki mindannyiuknak a lelkére kötötte, hogy embert csak végső esetben támadjanak meg (valami vízmajort mondott, ezt azonban senki nem értette), és a telefonjukon már a következő percben ott volt az útvonal a különböző állomásokkal, esztenákkal, kukákkal, táborokkal és sátrakkal. Boldizsár nemcsak szeretett főnökösködni, hanem tudott is.

     Burlák Buzudor is megkapta az útvonaltervezőjét. Egy juhász nevezte el így a Hargitán, mert folyton egyedül koslatott, soha senki még csak a közelében sem látta egyetlen nősténynek vagy bocsnak sem, és „burlac” románul azt jelenti, agglegény. Ennyit még Buzudor is meg tudott jegyezni, mert különben inkább a lelkéről volt híres, mint az agyáról.

     Képes volt visszatenni a mézet, ha a méhek rimánkodással kezdték, és miután Erdély minden méhe megtudta, milyen fából van faragva, persze, hogy azzal kezdték. A málnát nem ragaszthatta vissza a bokorra, a juhot viszont visszavitte az akolba, egyszer még levelet is akart hagyni a juhásznak, el is kezdett a porba kaparni, ám az félreértette a dolgot, és elkezdett hadonászni a fejszével.

     Buzudor Brassóba ment, a városszéli kukákat kellett megdézsmálnia hajnalban. Brassó alig egy óra járásnyira volt Medvemáztól, Buzudor tehát kényelmesen bandukolt, és már előre tudta, melyik kukába néz bele először. Abban mindig talált abból a furcsa különös, négyzet alakú dobozból, melynek ízét annyira megszerette, és úgy imádta nyalogatni.

     Most azonban valami más volt a kukában, ezt Buzudor már Brassó határában megérezte, mert nemcsak a lelke, az orra is remek volt. Valamilyen furcsa, meleg szag lopakodott be a fűszerek dús illata mellé, és a mackó meglepődve nézte a csecsemőt, aki még gügyögött ugyan, de már egyre közelebb állt a síráshoz. Csecsemőt akkor látott, amikor egy hajléktalan lány órákon át rimánkodott, hagy falja fel a gyermekével együtt, úgysincs miből eltartania kettőjüket, Buzudor azonban csak ingatta nagy fejét, és magában azt gondolta, mit nem képzelnek ezek a medvéről.

    Körülnézett, de hálistennek még túlságosan sötét volt, legalábbis emberi szemnek, és még az egész Brassó aludt, mint a méz. Buzudor töprengett, mitévő legyen. Az az igazság, hogy legszívesebben elvitte volna ezt a kisdedet, akit valamiféle rongyokba bugyoláltak, látnivalóan a lemondó szeretet torokszorító gondosságával. De hát ő medve, nem ember. Hallotta, hogy egyszer egy farkaspár felnevelt egy emberkölyköt, ez azonban nem történt meg túl gyakran.

     Akkor a közelben megkondult egy harang. Buzudor tudta, hogy ahol harang van, ott általában templom is szokott lenni, és abban pap hirdeti Isten igazságát. Isten amolyan Boldizsár féle ember volt, aki mindenről gondoskodott, mégis láthatatlan maradt. Bár Boldizsár körzetében egyetlen medvebocs sem maradt gazdátlan, szóval Isten alulmaradt ebből a szempontból.

     Most azonban nem ez a lényeg, hessegette el Buzudor a zavaró gondolatokat, hanem az, hogy a pap mindenféle jócselekedetet is cselekszik. Talán azért, mert muszáj neki, talán a lelke is jó, a fontos az, hogy ha ott hagyja a csecsemőt a templom küszöbén, akkor nem pusztul éhen. Mégpedig sürgősen, mert már pitymallik.

     Egy galambot, aki ott csipkedett a szemétben, megkért, riassza, ha emberi lény közeledik, és elindult a szájában az aprósággal a templom felé. A mobilja vijjogni kezdett, mert a templom túlságosan bent volt az házak között, de Buzudor már eldöntötte, hogy nem törődik vele. Egy gyermek mégiscsak fontosabb, mint Boldizsár útvonalai.

     Szerencsére csak a pap vette észre a közeledtét, ő pedig Isten segítségét kérte a hatalmas medve ellen. Isten segített is, bizonyára tudta, hogy Buzudornak esze ágában sincs megtámadni a papot. Óvatosan letette csomagját, a pap szemébe nézett, aztán elballagott.

     Később, sokkal később, amikor már Buzudor is alig látott, meglett férfivel találkozott Tusnád fölött. Halványan kuka, jóval erősebben templom szagát hozta vele együtt a szél. Benne is megdobbanhatott valami távoli felismerés, mert ránézett a medvére, és felemelte a jobb karját. Aztán csak álltak egymással szemben, amíg a köd el nem nyelte az örök agglegényt, aki valószínűleg már bánta, hogy annak idején, az éles szem korában paphoz vitte a kisdedet.


Megjelent a Bárka 2017/4-es számában. 


Főoldal

2017. szeptember 01.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png