Csepcsányi Éva
Szőttes idők
(Indiánnyár)
Hamvas Béla arról ír egy helyen, hogy a derű a melankóliából él. Jász Attilának a Csendes Toll élete című kötete kiválóan demonstrálja ezt a megállapítást. A könyv A-tól Z-ig szószedetekbe rendezett formája „csak” álca, lényegében egy naplóba nyerhet betekintést az olvasó.
Egy olyan naplóba, amelyben a derű és a melankólia kéz a kézben járnak, teret kap a szemlélődés és a meditáció, nem pózként, hanem a szerző alapállásából kifolyólag. Mintha Hamvas, Márai és egy zen mester egyszerre élne a sorok között: „A Zéletnek egyetlen igazi értelme van. Ül magába roskadva, fáradtan és egy pillanatra megvilágosulva házának nyugalmas és árnyékos teraszán kávézgatva Csendes Toll. Minden fájdalom és szkepticizmus ellenére csinálni még valamit”.
A Csendes Toll élete mégsem tömény bölcseleti írás. Jász Attila művészi egyensúlyt talált a hétköznapok bumfordi, ügyes-bajos mozzanatainak ábrázolása, a kortárs irodalmi élet szépségeinek és visszáságainak leírása, és a lét titkait figyelő, spirituális belső utazások között. Sajátos humora, öniróniája és hite még az olyan elevenbe vágó témákat is méltósággal ábrázolja, mint a halál, gyász, gyilkosság, árulás. Leplezetlen őszinteséggel foglal állást irodalmi, közéleti, hitbéli témákban is, anélkül, hogy erőszakos, pártoskodó vagy okoskodó lenne. Az élet és az írás között transzparens áttűnések fedezhetők fel, szervesen együttműködik, lélegzik írásaiban az ember és az alkotás: „Csendes Toll ismeri az úgynevezett ihlet természetét. Nem válogat lehetséges időpontok között. Jön. Majd nyomtalanul el is tűnik egy pillanat alatt. Így a ceruza CsT legfontosabb alkotóeszköze, sőt az ihlet forrása.”
A kötet erősségei a képszerű, aprólékos leírórészek: a kutyasétáltatásról, egy kertről, madárról, könyvről. Másik erőssége az egyszerűség: az affektálástól mentes színvallás, az élet igenlése és elfogadása a negatív tapasztalatok, a kifordult világ és a mindennapi terhek ellenére. Az „indiánság” nem elvont, elit, zárt klikket jelent Jász Attila szótárában. Egyrészt vannak életrajzi gyökerei, melyekről említést tesz a műben, másrészt az „indián” olyan emberek gyűjtőfogalma, akik másképp látják a világot, a létet, természetüknél fogva szembeúsznak az árral, kissé mindig „kilógnak” a fogyasztói társadalom gépszerkezetéből, afféle csendes forradalmárok, művészek.
Erről az életformáról ad tudósítást a Csendes Toll élete, mely – „indiános hasonlattal élve” – olyan, mint egy öreg fa: gyökerei a múlt, a hagyományok és tudatalatti földjébe kapaszkodnak, a törzs a tapintható, kronoszba ágyazott hétköznapok, a lombkorona pedig az e világon túlmutató tapasztalatok, a transzcendens valóság.
Mindazok számára elgondolkodtató és tartalmas olvasmány lehet Jász Attila kötete, akiket érdekel egy kortárs költő élete, mindennapjai, ugyanakkor nem riadnak vissza egy szakadékokkal, meredélyekkel, hajtűkanyarokkal tarkított belső úttól sem.
Jász Attila: Csendes Toll élete avagy A–Z örökké valóság. Kortárs Kiadó, 2012.
