Baji Miklós Zoltán (BMZ): Nap apa látogatása
Szilágyi András
Út a csillagfolyosóhoz
Baji Miklós Zoltán kiállítása az Art Café Galériában (Békéscsaba, 2007. november 19 – 2008. január16.)
Mielőtt az Ifjúsági Ház Art Café Galériában megrendezett, Út a csillagfolyosóhoz című tárlat anyagát megnéznénk, egy művé transzponált, úgynevezett sátorkapun kell átmennie az érdeklődő látogatónak. A kétosztású bejárati vásznon (ponyván) egy SZARVAS és egy HAL rovátkolt ősformája, egymásra kiterített totemképe látható. A metszéspontba beépítve egy halszemoptikába helyezett fehér fátyol, vagyis a megtalált természet égi-földi csillaga, fehér tűzképe látható. Ég, mint egy archaikus pont. További tájékoztatásként: lifttel fel a 2. emeletig, vagyis az égi magasságba, ahol megtaláljuk az utat a csillagfolyosóhoz. A folyóson a közelmúlt képzőművészeti csillagképei (előadásai), a sámánokat idéző varázslási szertartás (performansz) dokumentumait láthatjuk. A digitális nyomatok nem csupán nagyítások, hanem újjászervezett képi montírozások. Az alkotói matéria konceptuális szerveződéséből egy alkotói létfilozófiát rejtő esztétikai hitvallás tárul fel, egy teljességre törekvő közvetítési kísérlet labirintusában járunk, ahol a létfeledésből kitakart jelentések nemcsak a megérteni akarás kockázatvállaló gesztusát, hanem az e szerint való létezés misztériumát is vállalják. A kiállított művekben BMZ úgy veszi magára az állat ősképét, hogy egy kevésbé ismert másikra, egy szokatlan hasonlítottra vetíti. Az extatikus alászállás purgatóriumában felszabadított obszcén és szent érzéki tartalmak keverednek.
Baji műteremtésében tehát nem csupán az ember, de maga a művészet is meghasonlik társadalmi létében. Ezért szükséges, hogy a művészet ne csupán leképezze az egyre magasabbra épülő falakat, ne csupán ábrázolja, hanem képes legyen akár ledönteni is azokat, valamint az élet végső értelmének érzékelésére irányuljon. Baji Miklós Zoltán műveiben az úgynevezett „megértés” profán misztériumként nyeri el beteljesülését, amely az ősi, transzcendentális szellemtérhez vezet vissza bennünket. Ebben az alkotás műformái átveszik a modern képalkotó technológiákat, de nem veszítik el kapcsolatukat a természet ősformáival. A csendes meditáció és a rítusok szellemterében vagyunk, a szemlélődő cselekvés állapotában. Összefoglalva: Baji művészete radikális ellen-kulturális magatartásból következik, ezzel a kiállítással is ennek szellemében nyit kaput felénk és legsajátabb önmagához.
Korunk civilizációja elfelejti a Holdat fogó Napfiú költői képeit, szemérmesen elfordul a Nap apa orgiaszerű látomásától, de ne feledkezzünk meg a természet felfelé törekvő, fával szeretkező, eget és földet összekötő jellegéről!
Baji Miklós Zoltán (BMZ): Dobjával teremtő
