Cs.Tóth János
Geometria mindenek felett!
Április végéig tekinthető meg a Magyar Geometrikus Művészet című kiállítás Békéscsabán. A Csabagyöngye Kulturális Központban a Békéstáji Művészeti Társaság első emeleti galériája ad otthont a több mint félszáz sokszorosított grafikának. A Csabán látható képanyagot a Nemzetközi Modern Múzeum (Hajdúszoboszló) egységes és folyamatosan gazdagodó anyagából válogatták. Párizsi-Kádár József művészi munkássága mellett az utóbbi két évtizedben következetesen tevékenykedik azért, hogy a magyar geometrikus felfogású alkotóknak és műveiknek nagyobb nyilvánosságot teremtsen. Ennek a missziónak szellemében öt múzeumot alapított magángyűjteményéből. Számos képzőművészeti folyóiratot szerkesztett és adott ki, biennálékat szervezett. A folyóirat-kiadás kapcsán száznál is több kortárs múzeummal került kapcsolatba. A most induló Magyar Geometrikus Művészet folyóirat első számát épp a kiállításra jelentette meg. Meglátása szerint „A magyar művészek, akik geometrikus formákkal dolgoztak és dolgoznak, jelentős eredményeket értek el az európai képzőművészetben a nemzetközi értékelés szerint. Minden stílust beleértve, a magyar geometrikus festők ismertebbek Európában, mint a más stílusokban festő magyar képzőművészek – Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, de az élő kortárs magyar geometrikus festők is gyakran láthatók az európai kiállítótermekben.” – írja a beharangozóban. A magyar, angol, francia, német és olasz nyelven megjelenő orgánum nem fogad el hirdetéseket, ezzel is hangsúlyozva függetlenségét. Párizsi-Kádár József tehát elkötelezett egy olyan ügy mellett, mely reményt ad arra, hogy a kortárs alkotók a nemzetközi vérkeringésbe elevenebben kapcsolódjanak. Természetesen a hazai képzőművészeti életben is nagyobb teret akar teremteni a műfaj követőinek.
Kassák Lajos
A geometrikus felfogás régi időktől eredeztethető a képzőművészet történetében. A szuprematizmus kifejezés Kazimir Malevics Fekete négyzet fehér alapon című 1913-as képével jelenik meg. Ezt a szót használta Malevics a végletekig redukált, tiszta formákra törekvő ún. „tisztán absztrakt” festészet megjelölésére. Már száz év is eltelt azóta, és az utat sokan folytatták, folytatják: számos alkotó értelmezte, értelmezi újra a képkomponálás geometrikus felfogású lehetőségét. Nyilvánvaló, hogy ezek a művészi törekvések nem hagyták érintetlenül a magyar képzőművészeket sem. A tárlaton látható Kassák-mű 1922-ben készült. Tekintve, hogy a szuprematizmus manifesztuma 1915-ben látott napvilágot, lényegében a világ élvonalába tartozó nyomatot láthat a közönség. Rokon felfogású és korban is közel született mű Bortnyik Sándor kiállított grafikája. A harsogó színek, mint a piros, az élénk kék vagy a sárga a többi műalkotásain sem idegen a két klasszikus mesternek. Ezeket az eleven színeket a fekete sötétsége egyensúlyozza ki.
Bortnyik Sándor
Ugyancsak nincsenek tárgyi elemek, hanem formák, színek együttese alkotja a kompozíciót a kiállított grafikák többségén, mint Victor Vasarelynél például. Vasarely (Vásárhelyi Győző) azt vallja: „A művészet művi, nem pedig természeti képződmény: az alkotás nem a természet másolását jelenti, hanem azt, hogy az ember egyenrangú a természettel, s a tekintetben még felül is múlja, hogy rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek minden élőlény közül csak neki adatnak meg.” Vasarely nem akarta, hogy a művész keze nyoma egyéniesítse az alkotást. Legyen a kép sokszorosítható, jusson el sokakhoz, és legyen ezáltal elérhető ára a műalkotásnak. Ilyen demokratikus szellemben készült a tárlaton szereplő 1982-es munka, amelyen körvonalak örvénylő láttatásával kelt vizuális izgalmat.
Lüktetés, dinamizmus, feszültség jellemzi a geometrikus felfogású kompozíciókat, miként a kortárs Bak Imre kiállított műve esetében is ez tapasztalható. Úgy is fogalmazhatunk, visszataláltak a művek a békési megyeszékhelyre, mert rajta kívül Deim Pál, Hencze Tamás, Fajó János, Nádler István vett részt azon a művésztelepen, ami az 1970-es évek közepén volt Békéscsabán. Lonovics László és az azóta elhunyt Gubis Mihály huszonéves alkotóként ekkor került kapcsolatba a szitanyomat készítés művészi lehetőségeivel és ismerkedett meg a mára Kossuth-díjassá lett nevezett képzőművészekkel. Fajó János mellett számos csabai kötődésű alkotótól láthatunk grafikát e kiállításon. Lukoviczky Endre és társa, Bálint Ildikó, valamint az 1980-as évek elején a békéscsabai műteremlakásban alkotó Trombitás Tamás képeit fedezhetjük fel ennek okán. Trombitástól a legendás FAK (Fiatal Alkotók Köre, melyet később lehetetlenné tett a hatalom) mappában is megtalálható mű került a falra.
Fajó János
Látható tehát, hogy keresve sem találhatott volna ihletettebb helyszínt Párizsi-Kádár József az egységes és szemléletes anyagának prezentálására, mint a nyomdák városát, Békéscsabát. A Tavaszi Fesztivál egy nemzetközi rangú tárlattal mutatja be a magyar képzőművészet ezen értékes szeletét. A kiállított grafikák felfogása, formavilága koherens, a kompozíciók túlnyomó többsége elementáris feszítő erővel bír, próbára téve a néző absztrakcióját. A tárlatot szemlélve képesek lehetünk elemelkedni a valóság mindennapi keretétől, és egy olyan világba csöppenünk, ahol az üzenet 21. századi művészetértelmezést tesz lehetővé.