Hírek
A Magyar Író Akadémia októberben ismét elindítja képzését, melyen neves szerzők tartanak előadásokat a tíz hetes kurzus során
|
|
Bővebben... |
Tárca
Jónás Tamás tárcája
"Az ember indokgenerátora a semminek. Őse és ősellensége annak, ami nem istentől való, aki pedig való és valótlan egyszerre, se igazsága, se üzenete, se némasága, se csábítása, se ...
Bővebben...
Grecsó Krisztián tárcája
"A nő maga a bűn, önmagáért nem érdemes szépnek lenni. Öncélúan nem igazságos szépnek lenni"
...
Bővebben...
Győrei Zsolt prózája
„Meglehet, minden nemtudásunk egyetlen szó csupán, s az a szó nyit minden zárat, de még sincs benne a Rejtvényfejtők Lexikona tizennegyedik kötetében?"
...
Bővebben...
Szabó Tibor novellája
"A lány pedig csendes volt, mosolygott, és néha illatos kendővel törölte meg az arcát. Esténként behúzta magához apádat a tusolóba. Reggelente is." ...
Bővebben...
Sirbik Attila prózája
"az ábrándozás és reménykedés kedvet adott a hittanhoz is, egyrészről, hogy kész legyek házasságig, másrészről álmaim szépséges menyasszonya is hittanos volt, így hát engem nem s...
Bővebben...
Helyszíni tudósítások
VII. Szárhegyi Írótábor
"Hetedik alkalommal rendezték meg szeptember 2. és 5. között az évtizedesnél is nagyobb múlttal rendelkező gyergyószárhegyi írótábort" (Bálint Tamás és Elek Tibor helyszíni tudósít...
Bővebben...
Vidor Fesztivál
Darvasi Ferenc beszámolója a nyíregyházi Vidor Fesztiválról, melyen irodalmi, színházi és világzenei kínálatból válogathatnak az érdeklődők
...
Bővebben...
Szigliget 2010
"Szigliget a fiatalokról, a fiatalosságról szól: hogy van néhány nap az évben, amikor mindenki - irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, költő - belazul" (Darvasi Ferenc írása a tá...
Bővebben...
Az isztriai művésztelepről
A békéscsabai születésű Nóvé Béla a békéscsabai Szeverényi Mihály festőművészel együtt vett részt a művésztelep munkájában és kirándulásain; Nóvé beszemolója itt olvashat...
Bővebben...
Tokaji Írótábor 2010
A XXXVIII. Tokaji Írótábor programjairól, különös tekintettel a tanácskozásra, melynek címe Sokágú síp - A magyar irodalom égtájai volt (Darvasi Ferenc, Elek Tibor és Farkas Wellmann ...
Bővebben...
Ilia Mihály rovata
Ilia Mihály Rózsa Sándorról
Ezt az agyonbeszélt témát egy nem magyar szakember vizsgálja, és nem a „magyar" kuriozitást látja benne
...
Bővebben...
Radnóti és a "vak tápai lantos"
Radnóti tehát nem csak gyűjtő és fölvilágosító terepmunkára járt Tápéra, hanem „kocsmázni” is.
...
Bővebben...
"Amíg csak élek" (...)
Ilia Mihály Gyiniszlamova verseskötete nagyobb részben a mesélő, éneklő anya, Tatya Roman emlékét örökíti meg, sőt szinte a versírás inspirációja is az ő személyéhez kapcsolódik. ...
Bővebben...
Danilo Kis magyar író?
Ilia Mihály Danilo Kis neve nem csak a szakirodalomban, az irodalomtörténészi szakmában van jelen, hanem a modern magyar irodalom legaktuálisabb szerzőinél is, neve vagy hatása, a műveire va...
Bővebben...
Jellemrajz
Ilia Mihály A „Bajai” fedőnevű amatőr színész, rendező, levelező hallgató az egyetemen, szakdolgozóm volt, ha jól emlékszem, a csehszlováki magyar drámáról írta a szakdolg...
Bővebben...
Statisztikák
Tartalom találatai : 3131804
|
Bánki Éva Pablo, a pingvin
Mire vágyik egy derék, fiatal, családszerető nő? Egy többgyerekes, fiatal anyuka, akinek a család az első. Hogy a részletre vett Ikea bútorokon kényelmesen hátradőlve, kis édességet nassolgatva – megadva, ami jár, a testnek, a léleknek, a szellemnek – vasárnap a gyerekeivel egy rövid természetfilmet nézzen a Spectrumon. Anikó régi barátnőm. Jó anya. Biológiatanár. Szereti az állatokat. Kutyát, macskát, ékszerteknőst tartanak, és vasárnaponként – hiszen ki akar elszigetelődni? – vendégeket fogadnak. Mint engem is. A tévéasztalon narancs, alma, pozsonyi kifli (bolti, de finom), cukormázas aprósütemény, amit a gyerekek nagyanyja hagyott itt. Mit tehetnénk? Végigdőlünk a fotelekben, és bámuljuk a Spectrumon Pablo, a pingvin kalandjait. Pablo, a pingvin, a film hőse nem ilyen szerencsés. Ő – akit a forgatócsoport kiválasztott – a Déli-sark és a Tűzföld között vándorló, hatalmas pingvin-kolónia egyik jelentéktelen, örökké betegeskedő tagja. Édesanyját túl korán elvesztette, talán ezért is maradt a kortársaihoz képest kicsike, ügyetlen, satnya. A gyerekek és Anikó lélegzetvisszafojtva figyelik a kis Pablo – persze a forgatócsoport nevezte el így – mindennapi küzdelmeit. Vegyetek az aprósüteményből is, ajánlgatja Anikó. Van narancs is. Eljő a tavasz.. A hímpingvinek kiúsznak egy elhagyott földnyelvre, gödröcskéket ásnak, és hatalmas burrogással, boldog szárnycsapkodással várják a parton a nőstényeket. Jönnek is a nőstények! Vidám tolongás, lökdösődés, totyogás, szárnycsapkodás után csak Pablo marad hoppon, egymaga gubbaszt a gödrében. A gyerekek, Anikó kisfia és két kislánya láthatóan elkedvetlenednek. Telnek a napok. A tojásokból kibújnak a kispingvinek. A pingvinek többsége ingerült, az addig is szűköcske földnyelven immár egy talpalatnyi hely sincs. Pablo, a hős, a nap mint nap magányosan, melankolikusan ácsorgó Pablo nem veszi észre, hogy jobb lenne eltakarodni. Szomorúan gubbaszt a gödrében, aztán sétálni indul… és megtörténik a baj. Két jól megtermett hímpingvin úgy véli, a mi Pablónk nem elég óvatosan lépdel, ezért megragadják hősünket, kivonszolják a pingvintáborból, és a csőrükkel halálra kaszabolják a parton. A két kislány, Lili és Niki sírva fakad, Anikó fia, Robika – kezében egy félig megnyúzott naranccsal – elkerekedett szemmel bámulja a képernyőt. Nem vonatkoztathatóak az emberi együttélés szabályai az állatokra, magyarázza a film végén a sarkvidéki életformák kutatója, dr. X.Y. Anikó kikapcsolja a tévét, mert most már Robika is sír. Valami baj van az evolúcióval, az egész nem jó, suttogom, és zavaromban elveszek még egyet az anyós süteményéből. A tévé hideg gombszeme bámul ránk, a csálén visszatett gyümölcsöstál – mintha csak láthatatlan földrengés lenne a mélyben – lebillen a tévéasztalról. Anikó felfortyan. Magához húzza a kisfiát, de nagyon ideges. Az ilyen gagyi természetfilmek, magyarázza, hamis illúziókat keltenek. Teljesen hamisakat! És micsoda hülye műsorkészítők vannak Magyarországon, akkor vetítik le ezeket a gagyi, förtelmes filmeket, mikor a tévé előtt ülnek a családok… olyan anyukák és apukák, akik gondosan ügyelnek arra, hogy a gyerekük ne valami szemetet nézzen, ne valami gengszter- vagy horrorfilmet. Erre, mondom, az ártatlan család szeme láttára ráugrik az oroszlán a gazellára, és átharapja a nyakát… Anikó szikrázó szemekkel ringatja az ötéves Robikát, sugdossa, „nem úgy van az”, „micsoda dolog”, és látom rajta, legszívesebben kitessékelne a nappaliból. A nappaliból, a lakásból, a kerületből. Niki, a nagyobbik kislány megnyugszik, beletöm a szájába egy süteményt, aztán újra bekapcsolja a tévét. Az egyik tévéadón egy szeplős fiú a tengerparton megpuszil egy kislányt, és kimagyarázkodnak valami előttünk ismeretlen félreértésből. Nézzük néhány percig: Anikón és a lányain lassan végigömlik a nyugalom. Tényleg jó ez a kifli, mosolyog rám Lili, és odahoz egy diósat is kistányéron. Robika már nem sír, az anyja elégedetten ringatja a térdén, ám olyan furcsán szedi a levegőt, hogy én úgy vélem, sokkot kapott. A kislányok, Niki és Lili közelebb húzódnak a képernyőhöz. Mindenki tudja, hogy vannak áldozatok, suttogja Anikó. Vannak életképtelenek. A természetnek megvan a maga rendje. Ha nincs ez a rend, nincs fejlődés. Az emberi társadalomban is akadnak „hasonló esetek”. Anikó feminista – szolídan persze – ezért eszébe jut, milyen szörnyű, hogy vannak nők, akiket bántalmaznak, kislányok, akiket rabszolgaként tartanak fogva… saját szüleik eladják őket, mint az állatokat. Az embernek vannak társadalmi kötelességei. De az állatokon nem lehet „elveket” számon kérni. Az ember vagy vallásos, és akkor azt hiszi, a túlvilágon minden rendben lesz, vagy felvilágosultabb annál, és belátja, hogy az élet ilyen. De hát az állatok nem üdvözülnek, vetem közbe. Őt ez nem érdekli, mondja Anikó, és mereven előrenézve bámulja tovább Bruce vagy Billy tengerparti kalandjait. Csak ne vetítsenek vasárnap délután ilyen filmeket! A kislányok már nem is idegesek. De valami furcsa indulat van a mozdulataikban. Mikor az anyjuk nem néz oda, ingerült nevetéssel rugdossák egymást a fotelok alatt. Indulni készülök, nincs mit tenni. Jóvátehetetlen, sivár vasárnap este: látom a nappali kopárságát, a részletre vett bútorok kopásait, Anikón, régi barátnőmön a rossz melegítőt, a feleslegesen magára szedett kilókat. Ő is egy „hasonló eset”, gondolom magamban. Attila, a férj örökösen túlórázik, igazság szerint nem is láttam a lányok születése óta, a feleség minden vasárnap itt ül a gyerekekkel a tévé előtt, és – talán a szenvedés türelmetlenné tesz? – felháborodik Pablo kalandjain. Lesz-e iskola, ahova Anikó visszamehet megtanítani az „evolúció törvényeit”. Szedelőzködöm. Anikó Robival a karján figyel. Valami baj van ezzel a gyerekkel, suttogja. Valahogy nem is alszik, nem is sír, de nincs is ébren. Majd megnyugszik, mondom. Robika az ujját szopva mereven bámul. Belém hasít, hogy talán tényleg sokkot kapott. Persze menned kell, suttogja Anikó. A gyereket letette a kanapé sarkába, megkereste a fotel alá gurult papucsát, és kikísért az előszobába.
Ennek kilenc éve. Anikó túladott a mindig túlórázó férjen (másként: a férj egyszercsak nem jött haza), levágatta a haját, lefogyott néhány kilót, és túladott a részletre vett IKEA-bútorokon. Nem maradt sok ideje a vendégekre: elment egy bankba recepciósnak. Talpon kellett maradni, magyarázta, mikor felhívott, hogy nézzem meg, mennyit nőttek a gyerekei. A talpon maradásról eszembe jutott Pablo, a pingvin, a fotel alá gurult papucs, az a nyomasztó, sivár vasárnap. Hát hogyne, nagyon szívesen, mondtam, és éreztem, mennyire szégyellem, hogy egy beteg gyerek anyjával abban a lehetetlen pillanatban az „evolúció gonoszságáról” próbáltam értekezni. De már kilenc éve ennek, gondoltam, azóta már minden más: más bútorok, más részletek. Anikó mesél: a kislányok társaságban, az új férj valamilyen hétvégi kiküldetésben. És Robi?, kérdezem. Valahol cselleng, egy kicsit problémás gyerek, meséli Anikó. De hát ha már annyi minden jól sikerült, illik, hogy valahol valami problémás legyen. Megnézzük az új bútorokat, az ékszerteknősöket, a dalmata kölyköt, Lili angóra macskáit (ebben az új lakásban rengeteg a hely), aztán benyitunk Robi szobájába is. A falon egy poszter. Sarkvidéki szirtek között laposan, titokzatosan elnyúló földnyelv. Ugye, megvárod a gyerekeket?, kérdi Anikó. Lili csak leugrott valamiért, Robi is hamarosan itt lesz. Ó, dehogy, mondom, sietnem kell. Majd máskor, ígérem. Ilyenkor, ünnepek előtt mindig mindenkinek rohanni kell. Tényleg rohannom kell, ám egy kicsit sajnálkozva gondolok Robira és a poszteren látott földnyelvre. Lehet, hogy csak véletlen. Anikó még nem hagy elmennem. Cseveg az állatairól, akik „annyi örömet lopnak a rohanó életbe”, hogy élnek a teknősök, az angóra cicák, a dalmata kölyök. Robi viszont „nehezen megközelíthető”. Túl érzékeny. Pedig neki nincs is itthon igazi kedvence. Furcsa ez a gyerek. Kilenc év hosszú idő, Anikó olyan ügyesen a „talpára állt”, hogy már nem is szégyelli, hogy vannak problémái. Minden anyának vannak „problémái”. Emlékszel arra az élhetetlen pingvinről szóló filmre?, kérdezi. Hogyne, mondom. Téged is hogy felkavart, Robi pedig micsoda cirkuszt csinált belőle! Alig lehetett megnyugtatni. Anikó fürkészi az arcomat. Én pedig akkor és ott, az alig használt új kanapén minden részletében visszaemlékszem arra a vasárnap délutánra. Dadogok valamit, de Anikó csak folytatja. Aztán egyik karácsonykor a fiam a fejébe vette, hogy láthatatlanul velünk él ez a pingvin. Akárhova megyünk, ő is velünk költözik. A fiam még a nevére is emlékszik. Igen, Pablo, a pingvin, mondom. A kabátomért nyúlnék, de Anikó folytatja. Azért lett volna jó, hogyha találkoztok, mert szerettem volna tudni, hogy szerinted ez az egész normális-e. Hát nem is tudom, mondom. Nem is tudom, dadogom. A tizennégy éves Robira gondolok. A semmiben elvesző, lakatlan földnyelvre.
Kapcsolódó: A Vendég-oldal rovat írásai Zalán Tibor: Egy apa euróúniós megvilágosodása Kőrössi P. József: Mit gyűjtünk Márton László: A város, amely eltemette önmagát Vass Tibor: Szent a béka Garaczi László: Az olaszokról Turczi István: Csindambaram Balogh Robert: Hajnaltájt csendesen úsznak a fókák Benedek Szabolcs: Öcsi, hány óra van? Jónás Tamás E-MAIL Fehér Béla: Mozi Podmaniczky Szilárd: A végtelen példázat Onagy Zoltán: Kaland Pesten Szőcs Géza: "Regényeinket és verseinket kézben tartva" Cserna-Szabó András: Rozsdás szögek Tarján Tamás: Találkozások Leninnel Pécsi Györgyi: Liberté vagy amit akartok Méhes Károly: A búsulás mikéntje Esterházy Péter: Onnét így Bányai János: Tájkép háború után Tőzsér Árpád: Istennők a meszesgödörben Berniczky Éva: Emlékszem olyanokra is, akiket sohasem láttam Szepesi Attila: Kőasztal Fekete Vince - Uniós kocsmadumák Zalán Tibor - Pál esete az erdővel Főlap
|
|
Frissek
Ughy Szabina versei
"A többire nincs közös szavunk, \ angolul mindketten úgy ahogy. \ Állunk a Jászai téren, látom, \ amivé most engem képzel, \ hozzáigazítom az ujjam, a szám, \ legyen akkor ez ilyen egys...
Bővebben...
Jankay Tiborról
A békéscsabai születésű művész reveláció erejével ható, de máig kevéssé ismert grafikai munkáiról Ván Hajnalka írt tanulmányt
...
Bővebben...
Tolnai Ottó verse
A magyarkanizsai származású Kossuth-díjas író, költő, műfordító Ki járkál fenn a padláson című hosszúverse
...
Bővebben...
VII. Szárhegyi Írótábor
"Hetedik alkalommal rendezték meg szeptember 2. és 5. között az évtizedesnél is nagyobb múlttal rendelkező gyergyószárhegyi írótábort" (Bálint Tamás és Elek Tibor helyszíni tudósít...
Bővebben...
Az EMIL IX. Írótábora
Szeptember 9. és 12. között kerül megrendezésre Árkoson a Kárpát-medencei magyar irodalmi folyóiratok találkozója (a program)
...
Bővebben...
Jónás Tamás tárcája
"Az ember indokgenerátora a semminek. Őse és ősellensége annak, ami nem istentől való, aki pedig való és valótlan egyszerre, se igazsága, se üzenete, se némasága, se csábítása, se ...
Bővebben...
Bódi Kata olvasónaplója
"Singer Magdolna interjúkötete nem egy könnyű nyári olvasmány, ahhoz már témája is túl speciális, hiszen magzatukat vagy megszületett gyermeküket elvesztett nők szólalnak meg benne"(...
Bővebben...
Halmai Tamás versei
Az Út, Arc, Kamélia, Fülemüle, Vihar, Aranytemplom, Szatori, Íjász, Tekercs, Tizenhat, Seregszemle című versek az Aranytemplom-ciklusból
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója
"Dahl a legelképesztőbb, leggátlástalanabb módon alkalmazza egyidejűleg az angolhumort és az északi mesék meglehetősen sötét, baljós tónusait" a Boszorkányokban (Csepregi János írása)
|
|
Bővebben... |
Bódi Kata olvasónaplója
"Singer Magdolna interjúkötete nem egy könnyű nyári olvasmány, ahhoz már témája is túl speciális, hiszen magzatukat vagy megszületett gyermeküket elvesztett nők szólalnak meg benne"(...
Bővebben...
Kundera Találkozásáról
"Az új kötet voltaképpen nem más, mint <<gondolataim és emlékeim; régi (egzisztenciális és esztétikai) témáim és régi szerelmeim találkozója>>" (Ménesi Gábor Kundera Ta...
Bővebben...
Mándy, Molnár Ferenc, Kiss Ottó
"Egy korábban kedvelt könyvet újra végiglapozni valójában a lehető legjobb önismereti kurzusok egyike" (Darvasi Ferenc Mándyról, Molnár Ferencről és Kiss Ottóról)
...
Bővebben...
A Bárka olvasónaplója (összes)
"Dahl a legelképesztőbb, leggátlástalanabb módon alkalmazza egyidejűleg az angolhumort és az északi mesék meglehetősen sötét, baljós tónusait" a Boszorkányokban (Csepregi János írá...
Bővebben...
Gyulai Várszínház
Psyché
Erdész Ádám kritikája a Psychéről, melyet Sopsits Árpád rendezésében és Petrik Andrea címszereplésében mutattak be a Gyulai Várszínházban
...
Bővebben...
Erkel-ünnep
A Gyulai Várszínház és a debreceni Csokonai Színház közös bemutatójáról, a Hunyadi Lászlóról Niedzielsky Katalin írt kritikát
...
Bővebben...
Hommage á Erkel
Szávai Krisztina jegyzete a kétszáz éve született Erkel Ferenc tiszteletére Mártha István által szerkesztett zenemű Gyulai Várszínház-beli előadásáról
...
Bővebben...
Lear, Serban módra
"Andrei Serban kereste a nőt a Lear királyban, és megtalálta. Csak azt nem árulta el a kíváncsi gyulai közönségnek, hogy mit keres ott" (Jászay Tamás kritikája)
...
Bővebben...
Közhelyeken nem közhelyesen
Mészáros Csilla a Shakespeare Fesztivál idején a gyulai és környező települések közterein fellépő Puck Társulás produkciójáról
...
Bővebben...
Gyulai Várszínház (összes)
Feltöltés alatt!
Erdész Ádám
Psyché a Ladics-házban
A Várszínház Psyché-bemutatójára készülve leemeltem a könyvespolcról Weöres Sándor kötet...
Bővebben...
Szépirodalom
Ughy Szabina versei
"A többire nincs közös szavunk, \ angolul mindketten úgy ahogy. \ Állunk a Jászai téren, látom, \ amivé most engem képzel, \ hozzáigazítom az ujjam, a szám, \ legyen akkor ez ilyen egys...
Bővebben...
Tolnai Ottó verse
A magyarkanizsai származású Kossuth-díjas író, költő, műfordító Ki járkál fenn a padláson című hosszúverse
...
Bővebben...
Halmai Tamás versei
Az Út, Arc, Kamélia, Fülemüle, Vihar, Aranytemplom, Szatori, Íjász, Tekercs, Tizenhat, Seregszemle című versek az Aranytemplom-ciklusból
...
Bővebben...
Kántor Péter verse
"Beleragadt a saját pókhálójába, \ és nincs erő, mely kimozdíthatná őt onnan" (a költő Egy este sárgáskék ég alatt című verse)
...
Bővebben...
Zsidó Ferenc prózája
Részletek a székelyudvarhelyi szerző Laska Lajos-kisprózáiból, melyek a friss, 2010/4-es Bárkában jelentek meg
...
Bővebben...
Színház
A Jókai Színház tavalyi évada
Kezdődik a színházi évad, de a Bárka legutóbbi számában a Békés Megyei Jókai Színház elmúlt évadáról is olvashatjuk Niedzielsky Katalin írását
...
Bővebben...
Kisvárda 2010
Részlet Varga Anikó A színház és a határok című, a Bárka friss, 2010/4-es számában megjelent tanulmányából, melyet a Magyar Színházak 22. Kisvárdai Fesztiváljáról írt
...
Bővebben...
Tóth Erzsébet darabjáról
Hanti Krisztina kritikája a Kőrózsa betonszív című előadásról, melyet Mispál Attila rendezett meg a Debreceni Csokonai Színházban
...
Bővebben...
Circus Hungaricus
Mészáros Csilla kritikája a Békés Megyei Jókai Színház és a Csokonai Színház közös előadásáról, a Circus Hungaricusról
...
Bővebben...
A Jókai Színház májusi programja
Hobo előadásával, a Circus Hungaricussal indul a májusi program Békéscsabán
...
Bővebben...
Megkérdeztük
Megkérdeztük Vörös Istvánt
Szepesi Dóra beszélgetése kreatív írásról, kortárs irodalomról, komolyzenéről, Rilkéről, valamint az olvasás, szövegértelmezés tanításáról
...
Bővebben...
Jász Attila az Új Forrásról
Kozák Ignác Tibor beszélgetése a főszerkesztővel a lap megújulásáról, külső és belső megváltozásáról, tervekről és általánosságban a hazai folyóirat-kultúráról
...
Bővebben...
Megkérdeztük Polgár Anikót
A Régésznő körömcipőben című új kötetéről, az antik irodalomhoz fűződő viszonyáról, a Csehy Zoltánnal közös munkákról kérdezte Polgár Anikót Szepesi Dóra
...
Bővebben...
Megkérdeztük Király Leventét
Király Leventét kérdeztük legújabb kötetéről, a Hová menekülsz című novella-gyűjteményről, a próza- és a versírás rejtelmeiről, motivációiról, legújabb alkotói terveiről (Sze...
Bővebben...
Megkérdeztük Garaczi Lászlót
Kozák Ignác Tibor beszélgetett Garaczi Lászlóval új regényének keletkezési körülményeiről, a lemur sorozat folytatási lehetőségeiről, egyéb közeljövőbeli munkákról
...
Bővebben...
Kritika, esszé
Tanulmány Térey Jánosról
Részlet Szolcsányi Ákos tanulmányából, mely a friss, 2010/4-es Bárkában jelent meg
...
Bővebben...
Kritika az Erővonalakról
A Lapis József és Sebestyén Attila szerkesztette, Térey-tanulmányokat és kritikákat tartalmazó kötetről Soltész Márton írt kritikát
...
Bővebben...
A Trüffel Milánról
"az irodalom - és különösen ez a regény - a becsapás egyik legkellemesebb módja, ne féljünk áldozatává válni" (Kolozsi Orsolya kritikája Kerékgyártó István könyvéről)
...
Bővebben...
Berniczky Éva kötetéről
"ezúttal is megbizonyo-sodhattunk arról, hogy a novella Berniczky Éva igazi műfaja" (Ménesi Gábor a Várkulcsa című könyvről)
...
Bővebben...
Bella Istvánról
Hetven évvel ezelőtt született a Kossuth-díjas Bella István, költészetének néhány jellemzőjét felvillantva, rá emlékezik Bakonyi István
...
Bővebben...
Beszélgetések
Beszélgetés Térey Jánossal
"a korábbi nagy művek bűvöletében élek. (...) Nincs bennem iskolás hagyománytisztelet, egyszerűen csak elkötelezettség a régiség irodalma felé" (Darvasi Ferenc beszélgetése)
...
Bővebben...
Beszélgetés Darvasi Lászlóval
Virágzabálók című regényéről beszélgetett a szerzővel Szabó Tibor Benjámin
...
Bővebben...
Beszélgetés Szőcs Gézával
A valóság, amelyben élünk, részben valóságos, részben virtuális. (Elek Tibor beszélgetése Szőcs Gézával)
...
Bővebben...
Beszélgetés Zalán Tiborral
Legtöbb drámát író kollégámmal szemben engem, íróként, a dráma gyakorlatilag - nem érdekel. (Elek Tibor beszélgetése Zalán Tiborral)
...
Bővebben...
Interjú Kiss Judit Ágnessel
Részletek a friss Bárkában megjelent, az eddigi életmű egészét körüljáró, Szabó Tibor Benjámin által készített beszélgetésből.
...
Bővebben...
Képzőművészet
Jankay Tiborról
A békéscsabai születésű művész reveláció erejével ható, de máig kevéssé ismert grafikai munkáiról Ván Hajnalka írt tanulmányt
...
Bővebben...
„4.kult_istalo”
Gyarmati Gabriella Oroján István Örökségem című kiállítása / „4.kult_istalo”, Gyula, 2010. augusztus 7.
...
Bővebben...
Kohán György új tárlatáról
"A napokban Gyulán megnyílt új tárlat legfőbb célja és feladata, hogy a Kohán-œuvre jellegadó momentumát jelentő monumentalitást járja körül" (Gyarmati Gabriella írása)
...
Bővebben...
Baji Miklós Zoltán kiállításáról
BMZ "számára a művészet nem cél, hanem eszköz, elsődlegesen spirituális-szakrális, kisebb részben társadalmi-politikai célok elérésének, kinyilvánításának eszköze." (Sturcz János ...
Bővebben...
Kohán György grafikáiról
Gyarmati Gabriella a száz éve született Kohán György grafikai hagyatékát veszi nagyító alá tanulmányában
...
Bővebben...
|
Ne rontsd el a játék...
Tibor Itt is Üdvözöllek, már régóta o...
Beszéljünk róla?
Ne csüggedj, Laci, lesznek az argenti...
Beszéljünk róla?
Dédapáiddal ellentétben dédanyáidról ...