A Foucault-ingához PDF Nyomtatás E-mail

 

 

 

 

 

Fazekas Sándor


A Foucault-ingához



Egy nyomozásban a módszer a legfontosabb kellék, fontosabb, mint a nagyító, a kokainoldat (Sherlock Holmes) vagy a whisky (Philip Marlowe és Casaubon). Ennél csak egy tényező a lényegesebb: maga a bűnügy. Minden irodalmi tettesnek megvan a maga módszere. Sőt: azt mondják, még a nyomozás (azaz az értelmezés) is hasonló szabályok szerint történik. A Sebeok-házaspár (szemiotikus és antropológus) Ismeri a módszeremet? címmel kiadott könyve a közismert Sherlock Holmes és egy kevésbé ismert gondolkodó, egy Charles Saunders Peirce nevű szemiotikus-polihisztor gondolkodási elveit hasonlítja össze. Ez a tanulmány hasznosnak látszik Eco regényei, s különösképpen A Foucault-inga értelmezése szempontjából.


Holmes módszere az apró megfigyeléseken alapul, melyeket mások számára követhetetlen (azaz csak utólag felismerhető) logikával állít össze elméletté. Egyfelől jó néhány apróság elkerüli a többi szereplő figyelmét, másfelől pedig rendszerint egyéni intuíciót is belevisz elméleteibe, gondosan ügyelve a ráció és a megérzések összehangolására. Peirce szerint a ráció önmagában nem képes új felfedezések vagy gondolatok létrehozására. Könyvében Descartes bírálatával is találkozunk: a francia gondolkodó óriási hatású rendszerében a ráció azon az alapon áll, hogy nincsen semmiféle szilárd kiindulási alap önmagán kívül. Peirce szerint gondolkodásunk nem tudna működni olyan alapok nélkül, melyek igenis rációtól függetlenül léteznek, mégis gondolatmeneteink sokban rájuk alapoznak. E folyamat, az abdukció az eddig felsorolt elemek elegye: megfigyeléseken és közös előismereteken nyugszik, kellő mértékben használja a megérzéseket, ugyanakkor logikai műveleteket is alkalmaz. E módszer tetten érhető Casaubon és Belbo gondolkodásában.


A Széljegyzetekben Eco megemlíti az OuLiPo-csoport kísérletét a krimi összes lehetséges alapsémájának kidolgozására. Az OuLiPo tagjai létrehoztak egy kombinatorikus módon összeállított regényt, mely e feladat megoldására hívatott, egy történet azonban megíratlan maradt: az, amelyben maga az Olvasó a tettes. A rózsa nevében a regénybeli olvasók zöme áldozat volt: a tiltott könyv lapjait átitató méreg végzett velük, míg be nem avatkozott az eseményekbe az ideális Olvasó, aki nem csupán a könyv tartalmát fejtette meg anélkül, hogy elolvasta volna, hanem tudtán kívül egy cselekvési, illetve gondolkodási sémát - egyfajta Tervet - adott a megakadályozandó tettnek, mely végül is elvezette őt a megoldáshoz. A Foucault-ingában a bűnös egy sötét alakok által manipulált, különös szekta, mely erőszakkal akar a végső titok nyomára jutni, és ehhez eszközül használja a három szerkesztőt, akik csupán szellemi kalandot látnak a történelmi és kultúrtörténeti tények átrendezésében. Casaubon emlékezése nyomozás is a lehetséges indítékok után: ezt pedig - ha helyesen okoskodik a regénybeli detektív gondolatait ebben a kísérletben követni vágyó nyomozó - a mértéktelen tudásvágyban találja meg. Ez pedig ott munkált még Eco első regényében; a másodikkal ismerkedő olvasóban is, de itt már csak akkor számít ez előremozdító erőnek, ha a regény interpretációiból nem igyekszik új végső igazságokat kiolvasni. (Ahogyan interjúiban mondja: nem az interpretáció, hanem az értelmezői paranoia ellen is írta ezt a regényt.) Az olvasó tehát talán úgy lehet tettes, ha egyszerű könyv-olvasó helyett - a könyvet használva Térképül - mindentudó világ-olvasóvá akar válni.


„Akkor pedig úgy is jó, ha maradok, várok, és..." elolvasom még egyszer ezt a könyvet. „Olyan szép." (p. 776.)

 


 

Hozzászólások (0)
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!

 

Papírhajó - Gyerekirodalom

Olvasónapló

fazekasssandor"Nincs tehát állásfoglalás sem a vallásos, sem az ateista világkép mellett. Ez a szkepticizmus, azaz az ítélkezés felfüggesztése." Csehy Zoltán könyvéről Fazekas Sándor olvasónaplója.

Bővebben...

Bejelentkezés