Helyszíni tudósítások

 

 

 

 

prozarazas_6_ketten
Falvai Mátyás és Grecsó Krisztián

 

 

 

Németh Dorka

 

„Minden jó írónak van valamilyen őrülete"

Grecsó Krisztiánnal Falvai Mátyás beszélgetett

 

 

Szó szerint megtelt a Púder pince helyisége, annyian voltak kíváncsiak a Falvai Mátyás által szervezett hatodik Prózarázásra, melynek vendége ezúttal Grecsó Krisztián volt.

 

Ahogy minden Grecsó-esten, itt is rögtön szóba jött a Mellettem elférsz.  A szegvári származású prózaíró korábbi köteteivel - Falvai elmondása szerint - mindig meg akart valakinek vagy valamilyen elvárásnak felelni, viszont a Mellettem elférsznél ez a megfelelési kényszer már nem érződik. Grecsó meg is erősíti ezt, hiszen ez volt az első olyan kötet, melynél megpróbált mindent félre tenni: nem foglalkozni az elvárásokkal, magáért az alkotásért ült le írni, „nem valami pozícióért a kánonban", hiszen nem lehet mindig az olvasó vagy a kritikus kegyeit keresni, mert az visszatetsző.  Amikor elkezdett a regényen dolgozni, mindenki azt várta, hogy „népi íróként" majd Budapestről fog írni. De ő nem így tett, talán ez volt a sikerének a kulcsa, arról írt, amit igazán ismert.

 

przarzs_6_grecs

 

Ugyan a bölcsészkaron minden hallgatóba beleverik, hogy a szerzőt nem szabad egybemosni az elbeszélői énnel, mégis a legtöbb olvasó így tesz, sőt, mint olvasó, ő maga is, ő is beleképzeli az írót a cselekménybe. „Nem véletlenül teszünk kis fotókat magunkról a borítókra" - mondja Grecsó. A borítókon látható portrén viszont Grecsó túllépett, amitől óvta őt a kiadója: a Mellettem elférszben még egy családfát is közölt. Ráadásul tényleg a sajátját, a neveken is csak minimálisan változtatott. Ezzel kapcsolatban a legtöbb kérdést és reakciót nem az ismeretlen olvasóktól kapta, hanem saját családtagjaitól. Furcsán hatott a családi emlékezésre is. Hiszen amiben korábban nem tudtak megegyezni, hogy megtörtént-e vagy sem (ilyen volt a nagypapa története a könyvben), miután a család látta kinyomtatva, hirtelen ténnyé vált. A Mellettem elférsz Falvai szerint a családi szuverenitás kérdését feszegeti, az eleve elrendeltséget, miszerint az ősök bennünk élnek, de a könyv ezekre a kérdésekre nem ad választ. Grecsó nem is akart erre válaszolni, az írónak nem szabad ítélkeznie, bár hozzáteszi, az ő családja is ilyen. Mindig lázadt, ha valakihez hasonlították, persze, később megbékélt vele, elfogadta, már nem okoz problémát. Ha még mindig rosszul esne neki, akkor lenne baj.

 

Grecsó szerint a jó írónak van valamilyen őrülete, amit hívhatunk akár mondanivalónak is, vagy, ha nagyon bátrak vagyunk, akár üzenetnek is.  Erről szól a regényírás, nem arról, hogy milyen mércét ütünk meg. Amikor Falvai arról kérdezte, hogy mivel foglalkozik mostanában, csak annyit mondott, hogy még várja, keresi a saját őrületét, a saját mániáját, várja, hogy valami eszébe jusson. A Mellettem elférsz ilyen szempontból nagyon jó könyv volt: könnyen jött a téma, könnyen írta, most is ezt várja, hogy csak úgy jöjjön a könyv. Egyelőre abban a fázisban van, hogy kedden már rossznak érzi azt, amiről hétfőn még azt gondolta, hogy jó, és napról napra változik a véleménye. Jelenleg az a kihívás számára, hogy technikailag egyszerűsödjön, rájöjjön, hogyan lehet kikerülni mindenféle bonyolultságot. És ha nem talál magának „őrületet"? Akkor egy novelláskötettel fog próbálkozni. Azokból - véleménye szerint - amúgy is elég komoly a mezőny, nagyon jól szerkesztett kötetek jelennek meg mostanában, melyekben a szövegek összefüggnek, és egy kerek egésszé állnak össze. Később hozzátette, hogy az övé biztos, hogy nem ilyen lesz, nem lesz közös szál, ami összetartja a kisebb részeket, inkább csapongó lenne.

 

Persze saját őrületének kutatásán túl még sok mindennel foglalkozik. Például a Népszabadságnál Erdős Virággal, Láng Zsolttal és Cserna-Szabó Andrással dolgozik együtt, ezen kívül pedig az Élet és Irodalom szerkesztésével telnek a mindennapjai.

 

przarzs_6_kznsg

 

És milyen a szerkesztő, amikor őt szerkesztik? Ugyanolyan, mint a többi alkotó. Saját gyerekeként tekint a szövegre, minden műnél meg van győződve, hogy zseniálisat alkotott, majd Király Levente kijózanítja. A Király Leventével folytatott beszélgetések egyébként tipikus „szakítós" délutáni pillanatok, mikor próbálja Grecsóval megértetni, hogy jó az igazából, amit csinált, de mégis csak újra kéne írni, „közben nyilván nem, mert hát az ugye tökéletes". De hallgat a jó szóra, javít, magát is próbálja fejleszteni. Az utóbbi időben technikailag próbál egyszerűsödni, és a népi hagyományokból építkező íróként Móriczot próbálja kicsit követni. Nagy hatással van rá Móricz, az Isten háta mögött, amit újra és újra elolvas. Régen mindent meggyőződéssel mondott róla, és most, hogy újraolvassa a szövegeket, folyamatosan világosodik meg, hogy valójában miről is van szó a műveiben. Változik maga Grecsó, a kép, a szemszög, hogy hogyan látja magát Móriczot és azt, amiről beszél. Erre példaként hozza azt, hogy szerinte az Isten háta mögött témája nem a vágy, ahogyan sokan hiszik, hanem a hatalom. Ez az, ami igazán foglalkoztatta Móriczot - vagy inkább Grecsót?!

 

A program felolvasással zárul, diszkrét kuncogással, majd mindenki elégedetten távozik: ki-ki könyvvel, kávéval, vagy a hallottakból levont tanulsággal.

 


 

2012. június 08.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png