Molnár Illés

Visky Júlia: Három kereszt

„A szabadításnak az a jele, ha az elveszettségben, az alulmaradásban,

a hátratételben, a kudarcban megéled a számontartottságod kegyelmét."

/Visky András/

Visky Júlia önéletrajzi írása első ránézésre nem a szó szoros értelmében vett szépirodalom. Magam afféle háttéranyagként szándékoztam elolvasni Visky András Júliájához és a Deltai haggadához. „Háttéranyag", „valóságalap", csúnya szavak ezek. Az olvasó előítéleteiről árulkodnak. A saját gőgömről. Felteszem, van a sokat látott, sokat szenvedett idős asszony, megírja az életét, a profik meg majd csinálnak belőle irodalmat. S ezekhez, lábjegyzetnek, érdekes lehet, úgymond, az eredeti sztori. Ennél persze sokkal többről van szó, a könyv - sok egyéb mellett - ezt az előítéletet is sikerrel bontja le.

A Három kereszt kérlelhetetlenül őszinte, önelemző, mértékletes elbeszélése legalább ugyanakkora élményt nyújt, mint a fent említett művek. Mondatai nem törekszenek a megcsináltságra, és ez - különösen a mai kortárs irodalmi közegben - pezsdítő. Visky Júlia meséli az életét. Mint minden író. A különbség, hogy a Három kereszt nem szépít.

Megmutatja, mennyire meg tud bénítani a félelem egy egész társadalmat, mekkora botrány a szeretet evangéliuma egy olyan közegben, ahol a félelem az úr.

Az olvasó nem tudja félretenni előzetes olvasmányait, az értelmezés tartományába bele-belefolyik Visky András Júliájának szaggatott, képeket felvillantó, térben és időben hatalmasakat ugráló, dramatikus szövege, nem tudjuk nem azzal szemben, a másik szöveg megelőzöttség-tudata nélkül olvasni.

„Minden szava hazugság, és minden szava igaz" - idézi a Júlia kolozsvári bemutatóját kommentáló édesanyja szavait Visky András. És nekünk is meg kell tanulnunk kettéválasztani a műalkotást a történelemtől, a költészetet az önéletrajztól. A különválasztást persze csak annak tudatában tudjuk véghezvinni, hogy a kettő nem teljesen független egymástól. A Júliát tudjuk fikcióként, költészetként olvasni, műalkotásként nézni, de ez nem oltja ki a kapcsolódó történetek valóságáról szerzett tudásunkat.

Visky Júlia önéletrajzi írását elbeszélt történetként olvassuk, de ez nem tudja semlegesíteni a szövegszerű megalkotottságát.

Legyen bár mégannyira puritán szöveg, vagy annál is inkább, hiszen a puritanizmus is egy stílus. Méghozzá a háttérbe húzódás retorikája, amely a közlendőre tereli a figyelmet, nem megfeledkezve annak személyes érintettségéről, megszólító jellegéről.

„Isten megszabadított a magam szépítésének mesterségétől, noha ez a kísértés szüntelenül csábít."

S ha valahol, hát itt találunk egy mélyben megbúvó párhuzamot Visky András Júliája és Visky Júlia szövege között: a monologizáló szöveget belülről dinamizálja a soliloquium dialogikuma. A beszélő nem magában beszél, hanem párbeszédet folytat.

Ezt fokozza a Három kereszt levélformája, egy (fiktív vagy valós) Barátnéhoz, amely a szövegből való gyakori kiszólásra ad alkalmat.

„Nem könnyű dolgok megírására vállalkozom, mikor elküldöm neked levelem" - ez a megszólítás, a szöveg személyes irányultsága vissza-visszatérő elem. A szerző gyakran kiszól a megszólított Barátnénak, reménykedik benne, hogy az nem unja még, s mint vendéget, invitálja tovább és tovább a szövegben. Az egyszerű levélforma azonban senkit se tévesszen meg: a könyv gördülékeny nyelvezete komplex gondolatisággal és lelkiséggel társul.

A hagyományos önéletírás kellékei telítődnek az augustinusi vallomásirodalom elemeivel, a történet egyes fordulópontjain olykor komplett igemagyarázatok ágyazódnak a történésekbe: az önéletrajz-regény egyszerre spirituális fejlődésregény, az Istennel való kapcsolat elmélyülése, az önátadás fokozatai révén a könyv egyszerre olvastatja magát önéletrajzként és narratív lelkiségi irodalomként is. A külső történések és a belső, spirituális fejlődés elválaszthatatlanok, ezek a rétegek adják a szöveg izgalmas mélységét.

Ezt fejezi ki a könyv címe is: a három kereszt a főhős sorsállomásaira utal: az első kereszt gyerekkori udvarlójának ajándéka, fából készült kis ékszer, melyet a fiú maga faragott. A második egy aranykereszt, szintén szerelmi ajándék, melyet egy komolyabb udvarlótól kap, akinek végül - családja és a kérő döbbenetére - nemet mond, mert frissen szerzett hitét sem a férfi, sem a család nem osztja. A konfliktus elmélyül, a család elüldözi a lányt otthonról, aki így annál az evangéliumi missziónál talál menedéket, amelynek megtérését is köszönheti. Így, életét Istennek áldozva, találkozik férjével, egy erdélyi református lelkésszel, akivel (nem sokkal 1945 után!) Magyarországról Erdélybe szöknek. Itt pár éven belül a férj börtönbe kerül, a feleséget és hét (!) gyermeküket száműzik a Duna-deltához, egy romániai gulágra.

A külső megpróbáltatások és a belső bizonyosság kontrasztja ezen a szeretnivalóan közvetlen, húsbavágóan őszinte, egyszerű nyelven megrendítő olvasmány.

Visky Júlia: Három kereszt. Koinónia, Kolozsvár, 2007

Molnár Illés olvasónaplója Visky András Júliájáról

Molnár Illés olvasónaplója a Deltai haggadáról