Sztakó Zsolt

A mindennapi történelem krónikása

Egy közösség történelemszemléletét, történettudatát meghatározzák azok a helytörténészek, akiknek nem ez a tanult szakmájuk, épp ezért nem a „szélesebb összefüggéseket" keresik, a „kontextusokat", a történelemben nem a nagyhatalmak sakkjátszmáját látják, hanem a megélt valóságot. Ők nem kutatják a történelmet, hanem a saját bőrükön tapasztaltakat írják meg.

Ilyen helytörténész volt Tipary László /1927 - 2008/, aki az Ipolysághoz közeli Kistompán élt, és könyveiben faluja, valamint a környék huszadik századi történetét dolgozta fel, annak is az első felét.

Utolsó éveiben leveleztünk, és első könyvemet is az ő ösztökélésére adtam ki. Laci bácsi legnagyobb hatású könyve talán a Szülőföldem szép határa /Lilium Aurum, 2004/ volt, amelyben emlékeit meséli el a háború utáni kitelepítésekről, valamint felesége családjának a történetét, akik Csehországba voltak kitelepítve. Igen, mindössze pár hónappal azt követően, hogy a zsidókat vitték koncentrációs táborokba, a marhavagonok újabb feladatot kaptak - ezúttal magyarokat vittek az ismeretlenbe, hogy ott teremtsenek maguknak új otthont.

A Csehországban élő németek persze még a magyaroknál is rosszabbul jártak.

Jogfosztottak lettünk. És a csehszlovák vezetők a Szovjetunió hathatós támogatásával megkezdték a „nemzetállam" kialakítását. A németeket gyors intézkedésekkel kitelepítették! Voltak esetek, hogy az ebéd főtt a tűzhelyen a német családoknál, a tányérok az asztalokon terítve voltak - és jött a karhatalom, az asztaloktól szedte fel a családokat, s máris vitték a határra, ahol átdobták őket.

A kitelepítések a falumat is erősen érintették, főleg evangélikus családokat telepítettek ki Magyarországra, és az öregek elbeszéléseiben ma is gyakran idéződnek fel az akkori történések. Számomra a legmegdöbbentőbb történet az, amikor egy magatehetetlen öregasszonyt a katonák ágyastól raktak fel a teherautóra!

A könyv gazdagon illusztrált fényképekkel, köztük hirdetmények és falragaszok fotóival, amiket a szerző gyűjtött össze (minő irónia, hogy abban a korban, amikor még az utcán megszólalni se volt tanácsos magyarul, akkor ezek a plakátok akkurátusan, kétnyelvűek voltak). A prózát gyakran szakítják meg a szerző ifjúkori versei, amelyek segítik az olvasót, hogy rátaláljon a kor hangulatára, és megismerje egy akkor élt fiatalember lelkivilágát, gondolatatait.

Sorsüldözött magyar, kitől

A végzet elrabolta honod,

Jó vagy rossz lészen

Sorsod idegenben,

Új hazát lelsz-e, vagy mostohaföldet,

Szülőföldedet soha ne feledd el!

Az akkori szlovák közhangulatot illusztrálandó egy történetet oszt meg velünk.

Husák Ipolyságon, a Fő téren beszédet tartott, a vállalatok alkalmazottjai ki voltak vezényelve meghallgatni őt. S ő, a „kommunista", az Ipoly felé mutatva (amely a várost szeli ketté) ezt kiabálta, öklét rázva: „A magyarok itt lesznek átdobálva az Ipolyon 50 kilós csomaggal!"

Tipary László másik maradandó könyve a Szeretnék május éjszakákon... /Lilium Aurum, 2006/, amely egy falujabeli katona orosz hadifogságban átélt viszontagságait beszéli el. Mint minden háborúnak, ennek is az egyszerű katonák voltak a legnagyobb vesztesei, akiket „kitereltek" a frontra, aztán megfeledkeztek róluk. Így kezdődött el az ő kálváriájuk.

A cím se véletlen, mert ott a távoli lágerben a foglyok számára ez a dal jelentette a hazát, amikor a betegség tizedelte őket.

Kiütött a t í f u s z !

Tömegével kapták meg a legyengült emberek! Egy-egy éjszaka 15-20, néha több társunk is meghalt.

Hajnalban jártak a hullagyűjtők. Amint egymás hegyén-hátán feküdtünk, mindenkit megmozgattak, meglöktek, hogy ad-e életjelt magáról. Aki már nem mozdult, azt máris kihúzták a lábánál fogva, és vitték elásni, még pirkadat előtt, hogy ne lássák sokan! Senki nem kérdezte, ki a halott, mi a neve, a nemzetisége. Csak a létszám érdekelte őket - a tegnap bejegyzett létszámból levonták a ma éjjel eltemetettek számát, és megvolt a hozzávetőleges „emberanyag"!

Cikkünk végén bátran ajánlhatjuk Tipary László könyveit mindazoknak, akik nemcsak a történelem mainstream-jének cselszövéseire kíváncsiak, hanem a kisemberek történelme is érdekli őket. Van az is legalább annyira izgalmas!

Tipary László: Szülőföldem szép határa. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2004

Tipary László: Szeretnék május éjszakákon... Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2006