Ayhan Gökhan

Budapesti Negyed

Kosztolányi Dezső olyan barát, akihez bármilyen időben érdemes és melengető a visszatérés. Amikor Ady haragja és eltúlzott nemzeti öntudata, Babits szomorú Istenkeresése az olvasó gyomrát megfeküdné, olyankor Kosztolányi írásait nem árt kézbe vennie. A kedves és mosolygó óriás mindent megmagyaráz; ellentétben a fent említett szerzőkkel, Kosztolányi figyelme nem kerüli el olvasóját, ápolja őt és törődik vele. Kosztolányit olvasva mindig azt érzem, egy mindentudó barátom ül velem szemben és kávéja mellől beszél hozzám.

Zeke Gyula két kötetben adta közzé Kosztolányi a székesfővároshoz kötődő tárcáinak, kisebb-hosszabb írásainak gyűjteményét. Vállalkozása fő célja a költő városhoz kapcsolódásának bizonyítása, a költő és a város összebarátkoztatása egymással. Zeke nagy feladatot vállalt magára, hiszen filológiai jártassága ellenére a szövegeknél alkalmanként nem egyértelmű a szerző kiléte az aláírás bizonytalansága miatt. Mintha Kosztolányi tréfának szánta volna, az „írástudók" bosszantása érdekében eszelte volna ki a neve elhallgatását, a kétesség látszatának fenntartását. Ezért is üdvös Zeke Gyula vállalkozása, aki egy hatalmas anyagból hozta össze ezt a kétkötetnyi tárcaanyagot, megkockáztatva, hogy egynéhány írás akár nem is Kosztolányi keze nyomát viseli.

Kosztolányi és a pesti utca, Kosztolányi és a pesti kávéházak, cukrászdák, maga a pesti ember tárul fel az egymás mellé szerkesztett írásokból. A századforduló Budapestjéből kap látleletet az olvasó, aki száz évvel ezelőtti utcákon sétálhat és száz évvel ezelőtt élt emberekkel érintkezhet, akik - valljuk be, - nem sokban térnek el a mai Budapest „modern" közösségétől. Humora és jellemábrázolása szépen ível és teremt lírai helyzetet, szerethető és különös arcok, életek emelkednek ki a hétköznapiság szürke mélységéből. A szegény Budapest, a gazdag Budapest, az ezerarcú város majd összes szegletéből kap az olvasó ízelítőt; aki eddig nem szerette, az megszereti, aki szerette, az komolyabban elgondolkodik rajta.

A tárca műfaja megkívánja a lazább szövegszerkesztést, felszínesebb tartalmat, mivel napi szinten jelent meg újságokban és nem az örökkévalóság számára készült (ezzel Kosztolányi tisztában lehetett), a költő nem egyszer alárendeli magát ennek a könnyedségnek, néhol viszont épp az ellenkezője történik, a szöveg túlmutat a műfaj jellemzőin és követelményein, egy-egy rész regénytöredékként érvényesül. Mindegyik írásnál kirajzolódik emberszeretete és kedves közeledése az adott tárgyhoz vagy helyzethez, egy cukrászhoz vagy egy templomi mise előkészületeihez. Kifinomult és érzékeny figyelme mindent és mindenkit észrevesz, egy utcán sétáló kismacskától kezdve a cukrászdák választékain át a pesti nyomorig, a hajléktalanok elhanyagolt ruhájáig. Regényei sokat köszönhetnek ennek a valóság-megfigyelésnek. Emellett a két könyv Kosztolányi páratlan, néhol iróniába csapó humorával, szellemes fricskáival is megajándékoz bennünket.

Zeke Gyula mindkét könyvhöz írt előszót, életrajzi és egyéb fontosnak, érdekesnek mondható magyarázat vezet be minket, olvasókat Kosztolányi „budapestiségébe." Ez a két könyv az olvasó számára merőben új oldalát villantja fel abból a rengetegből, amit Kosztolányi életművének nevezhetünk. A gondos szerkesztésnek köszönhetően Kosztolányi Dezső Budapestje válik főszereplővé a gyűjteményekben. Érdekességként jegyezném meg, talán a mindennapi készenlét vitte rá Kosztolányit egyes szövegrészek újbóli felhasználására más szövegekben, ezt főleg a folyamatos olvasás következtében veszi észre a befogadó. Átemel, kisebb módosításokkal ugyanazt megírja, más időpontban, más folyóirat számára.

Napi két-három írás olvasása a reggeliző asztalnál ülve kedély- és idegállapotunk mielőbbi megnyugvását okozhatja, ezért kérem a szent és áldott olvasókat, azonnal vegyék meg ezt a két könyvet és fogyasszák egészséggel, budapestiek és vidékiek egyaránt.

Kosztolányi Dezső Pesten és Budán = Budapesti Negyed 2008. ősz (61. szám)

Kosztolányi Dezső: Pesti utca = Budapesti Negyed 2008. tél (62. szám)